Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy mehettünk pár napot az utolsó negyedév egyik legnagyobb címével, a Call of Duty: Infinite Warfare kompetitív multi részével. Mindenféle rizsa nélkül egyből a lényegre is térnék, mert rettentően megkeserítette szánk ízét a játék. A bétában csak az online porciót lehetett kipróbálni, természetesen a végleges variáns tartalmazza a már emlegetett egyszemélyes kampányt, illetve a méltán népszerű zombi gyilkoló történetet.

Indításkor egy idősebb fazon elmagyarázza, hogy mi épp a JTF Wolverines nevű katonai szerveződés tagjai leszünk, válasszunk magunknak külcsínt oszt kalap, mehetünk is a csatamezőkre. Nem is tudom hirtelen, hol kezdjem, de figyelő tekintetünket először a pozitívumokra vessük.
Béta vagy nem, atom stabilan fut a történet. Egyszer sem volt game crash, se framedrop se semmilyen technikai gikszer, nagyon összekalapálták a hátteret. Ha ez így marad a végleges verzióban, akkor tényleg le a kalappal a fejlesztők előtt. Sajnos ettől eltekintve nem nagyon tudok kedvező elemeket említeni, mert több olyan faktor is szerepet kapott, ami miatt nem kicsit vagyok csalódott.

Fontos kiemelni azt az információt, hogy a jelenlegi cikk csak és kizárólag a multiplayer alapján készült, a megjelenés előtti bétafázisban, nagyjából 25 órányi játékidő alapján!

Ahogy említettem, először rig-et, külső fémvázat kell választanunk (kvázi kasztot). Összesen hat darabot tudunk majd megnyitni, természetesen mindannyian eltérő képességekkel vannak felvértezve. Nekem a Warfighter, a sima baka jött be a legjobban, de izgi még a Phantom, akinek a rejtőzködés, lesből támadás az erénye. Ha akarunk, összeállíthatunk különféle preseteket, de használhatjuk a gép által összelegózottakat is a küzdelmek elején.
Ahogy mindig, úgy most is a körök végén megszerzett tapasztalati pontokért cserébe szinteket lépegetünk, így jutva egyre jobb és sokrétűbb felszerelésekhez, perkekhez, skinekhez, killstreakekhez. A legelső, durván idegesítő dolog ide kapcsolódik, mert hiába kezdtem viszonylag korán a béta tesztelését, már tele volt a világháló 30+-os júzerekkel, akikkel szemben semmilyen esélyem nem volt, olyan különbségek uralkodtak a páncélzatok meg lőfegyverek között. Vért izzadtam, amire eljutottam tízes szint környékére, ahol már volt némi sanszom.

Remélem a végleges változatban erre figyelnek, mert ez nem kicsit tudja elvenni az újonc játékosok kedvét. Második negatívumunk az amúgy sem lassú tempó megemelése. Elképesztő, hogy milyen darálások zajlanak! Ha egy-két percig életben tudsz maradni, akkor már igazi császár vagy. Maximum tucatnyian küzdhetünk, ami teljesen rendben van, de a bétába rakott a pályák annyira kicsik, hogy lépten-nyomon belebotlunk valakibe.

A korábbi részekben szerintem pont korrekt volt a sebesség, ez viszont itt már túlzás. Hat játékmódot tudtam kipróbálni, sajnos ezek közül talán egy volt, ami izgalmasabbra sikeredett. Team Death Match, Domination – ezeket szerintem senkinek sem kell bemutatnom, mert az elsőben két csapat ugrik egymást torkának a minél több gyilok reményében, míg a másiknál három pontot kell elfoglalni és kontroll alatt tartani.
A Defenderben egy drónt kellett megszerezni, majd feltölteni az általa küldött infómorzsákat. A trükk, hogy akinél a robot van, nem tud lőni, csapattársaknak kell megvédenie, ráadásul világítótoronyként jelenik meg a térképen lokációja. Negyedik a Frontier, ami szintén TDM alapokra építkezik, csak mindig ugyanott éledünk fel. Ötödikként érkezett a Mixed, ahol folyamatosan változnak objektíváink, míg az uccsó esetében előre meghatározott fegyverekkel kell halált osztanunk és az nyer, aki előbb ér a lista végére.

Négy eltérő pályán zajlottak az akciók. Ahogy említettem, annyira kicsik voltak, hogy például a mesterlövészkedést feleslegessé tették, mivel egy sima SMG-vel is be lehetett lőni az összes sarkot, háztetőt. Kíváncsi vagyok a jóval nagyobb területekre, mert ott talán jobban érvényesülhetnek a dolgok.

Apró újdonság négy frakció jelenléte, akik közül ugye a már említett Rozsomákoknál kezdünk. Tőlük kapunk majd extra feladatokat, amikkel újabb felszereléseket nyithatunk meg, persze szinttől függően. Választott külső vázunkat is babrálhatjuk, cserélhetünk sisakot, csizmákat, mellvértet, szóval a jól megszokott pimpelési folyamaton mehetünk végig.
Tulajdonképp ezzel össze is foglaltam a legnagyobb negatívumot: apróságoktól eltekintve teljesen változatlan a multi. Ami a nagyobb baj, hogy nem csak a Black Ops 3-hoz képest, hanem úgy en bloc, évek óta ezt kapjuk. Persze ha ezt kedveled, akkor nagyon az IW-vel sem fogsz mellényúlni, de ideje lenne, ha most már tényleg felébrednének az Activision-nél és valamit kezdenének a dolgokkal. A grafikát már nem is említem, mert ugyan a katonák jól néznek ki, de a környezet valami elképesztően gyenge és sivár.

Őszintén remélem, hogy a végleges változat sokkal pozitívabb benyomást tesz ránk, mert az az érzésem, hogyha a másik két játékmód sem rántja be a gamereket, akkor bizony még egy nagyon csúfos, pénzben jól kifejezhető bukta is könnyen előfordulhat.