Az első rész forradalmat csinált, az akkori elvárásoknak tökéletesen megfelelt, sőt túl is szárnyalta azt. Már ott beleélhettük magunkat a GTA hangulatába, de egy hibája(ha annak lehet nevezni) azért volt: számítógépes játék szaga volt. Később kifejtem hogyan is értem ezt.

A második rész már követelte a 3d gyorsító kártyát, és ez meg is látszott rajta, nagyon jól ki volt dolgozva a játék, szerintem kihoztak belőle grafikailag mindent, amit lehet. A játékmenet is fejlődött, ám nem olyan mértékben, hogy ódákat kellene zengeni róla, inkább csak egy átlagos folytatásnak nevezhetjük. Megmaradt a felülnézetes kamerakezelés, amit – sok minden más mellett – a harmadik részben változtattak meg. Személy szerint(azt hiszem többen is egyetértenek velem) úgy érzem, hogy a GTA sorozat a harmadik résszel érte el azt, amit igazán vártunk tőle. A megváltozatott kameraállással, sokkal jobban ki lehetett használni a lehetőségeket, valóban beleélhettük magunkat a játékvilágba. Itt kaptunk igazi szabadságot, a küldetéseket egy jó kis animáció után vehettük fel, nagyon jól követni tudtuk az eseményeket. A borzalmas a harmadik részben, hogy a főhősünk egyetlen árva szót sem szólt, csak bólogatott, és hasonlók. Ne kérdezzétek miért…senki nem tudja. A Vice City újabb áttörést hozott, itt motorozhattunk először, finomítottak mindenen, gazdagították a játékot mindenféle nyalánksággal. Nagyon jó is lett, mindenhol a mennybe dicsérték. Megjegyzem meg is érdemelte.

De most jöjjön a lényeg: a San Andreas. Főhősünk, Carl Johnson a keleti parton lakott 5 éven keresztül, és már hazavágyott a családjához. Közben jött egy nagyon rossz hír is: meghalt az édesanyja. Megölték. Volt néhány rendezetlen számlája otthon is, a bátyja, Sweet úgy érezte, hogy az elmúlt 5 évben nem foglalkozott velük, elhagyta őket, így CJ-nek bizonyítania kell, hogy még mindig hűséges a Goorve Street családjához. A főszereplők színes bőrűek, így még jobban feldobják a hangulatot. Gondolom mindenki tudja, hogy a feketék sokszor szoros családi kötelékbe rendeződnek Amerikában, és együtt harcolnak az ellenséges családok ellen, megvédik tőlük értékeiket és életüket. Na, a Groove street családja is ilyesfajta, három ellenséges banda is van a városban. CJ ebbe csöppen bele pont abba, ami miatt elmenekült 5 éve. Lesz mit bizonyítania a családjának, és a barátainak. Itt vesszük át az irányítást.

Mivel főhősünk nem nagyon volt benne eddig ebben a banda háborúsdiban, ezért meg kell tanulnia a trükköket, jártasságot kell szereznie például pisztolyforgatásban(először), majd mindenféle fegyvernemben a géppisztolytól a rakétavetőig. Összeszámolni is nehéz mennyi mindent használhatunk a játékban, és itt nem csak a fegyverekre gondolok. Van olyan eset, például amikor egy kigyulladt házból kell kimenteni egy lányt. Ilyenkor nehezen használhatnánk fegyvert, ezért keresni kell egy porral oltót és azzal berontani a házba. Ha már fegyverről van szó, akkor nem mehetünk egy olyan bandaháborúba egyetlen pisztollyal, ahol 10-20-an támadnak minket. Ilyenkor vagy találunk, vagy pedig be kell mennünk a fegyverboltba, és miután kicsengettünk több ezer dolcsit, már miénk is lehet egy csillogó igazságosztó, de szerintem jobban járunk, ha az elesett bandatagok fegyvereit vesszük el, az olcsóbb.

Tulajdonképpen a történet kötött olyan szempontból, hogy a küldetések sorban jönnek, annyi szabadságot megengedhetünk magunknak, hogyha 2-3 aktuális küldi van, akkor választhatunk, hogy melyiket szeretnénk elkezdeni. A város, amelyben játszódik viszont teljesen szabad, azt csinálhatunk, és oda mehetünk, ahova akarunk. A GTA-tól már megszokhattuk, hogy bármilyen járműbe beszállhatunk, amit találunk. A harmadik résztől már különösebb jelentőséget kapott ezek kidolgozása, azaz már ott láthattunk valamire való autómodelleket. A San Andreasban tovább finomították ezeket, soha egyetlen részben sem voltak annyira jól megtervezett és kivitelezett modellek, mit ebben. Találhatunk motorokat, cabriokat, igazi sportautókat, szolidabb családi autót, traktort, aratógépet, persze utóbbi kettőért ki kell mennünk a városból vidékre. Csak mindenkit nyomatékosan kérek: az aratógéppel ne menjen emberek közé! Én próbáltam: 2 napig nem tudtam aludni. Apropó vidék: eddig megszokhattuk, hogy a játéktér városhatártól városhatárig tart. A San Andreas játéktere minden eddiginél nagyobb. Négy óriási városrészt találhatunk a térképen, amiket autópályák és vidéki utak kötnek össze. Vidéken sem kihalt az élet, találhatunk elhagyott szellemvárosokat, tanyákat, gazdaságokat, kisebb falukat, ahol ugyan úgy lehetnek számunkra érdekes dolgok, mint a nagyobb városrészekben.

CJ-t(a főhősünket) saját magunk alakíthatjuk. Van egy kis indikátorunk, ami azt mutatja, hogy hogyan áll a kondink, milyen az állóképességünk, mennyire vagyunk vonzóak a gyengébb nem számára. A cél persze az, hogy minden értéket minél magasabbra tornázzunk. A kondi esetében ez szó szerint így is van, hiszen a body buliding teremben kell elérnünk a kívánt hatást. A város több pontján is találunk ilyet, és miután bementünk több különböző kondigépet tudunk használni. Legtöbbjük nagyon egyszerű: fekve nyomás, kerékpározás, kézisúylyzózás stb. Ha sokat törődünk a testünkkel, akkor láthatóan megnőnek izmaink, CJ nagyobb darab lesz, ha viszont állandóan csak a kajáldában ülünk(és sokat eszünk, amitől viszont jobb lesz az állóképességünk), akkor elhízunk, és akkora mellünk lesz mint a nők legtöbbjének. Mondanom sem kell, hogyha ez így van, akkor kisebb lesz a varázserőnk, nem tisztelnek minket annyira, nehezebb lesz barátnőt keresni, és amúgy is, nem tudunk olyan messzire sprintelni. Tehát mindent össze kell hangolnunk, hogy a legjobb formában lehessünk. A város különböző részein ruhaboltokat is találunk, legalább ötféle stílusnak megfelelően. Ezek közül sem mindegy, hogy milyen ruhát veszünk meg, ugyani vannak olyanok, amikben nem mutatunk túl jól mások szemében. Így nem övez bennünket akkora tisztelet, ami minél nagyobb annál erősebb, nagyobb csapatot tudunk verbuválni magunknak a „tesókból”.

A küldetések legtöbbje fantasztikusan igényes. Olyan felvezető jelenetek vannak, mintha a moziból lépett volna ki, valamelyik híres rendező kezei közül. Profi munka, nem is véletlenül, hiszen a fejlesztés során nagyon is odafigyeltek a Rockstarosok, hogy silány termék nem hagyhatja el a stúdiót. Gondolok itt arra, hogy a hangokat híres színészek, énekesek kölcsönözték a karaktereknek, valamint a jelenetek koreografálását is profikra bízták. Ebben a tekintetben teljesen elégedettek lehetünk. Akkor miben nem? Jöjjenek a hibák. Habár a grafika a harmadik résztől kezdve a Vice City-n keresztül a San Andreasig érezhetően javult, még mindig ugyan azt a motort használja. Leszögezném, hogy a grafika nem rossz, de a mai követelményeknek már nem felel meg. A legvitathatóbb pontok a karaktermodellek és a tárgyak modelljei. Igen-igen, jogos, hogy egy várost kellett lemodellezni, ahol sok a járókelő, és egyéb tereptárgy, viszont gépünk teljesítménye korlátozott, de akkor sem az igazi.

Főleg azért sem jogos a gyenge modell, mert ha végignézünk egy utcán, akkor a program nem rajzolja ki az utca végéig található járókelősereget, hanem csak egy bizonyos látóhatáron belül. A fegyvermodellek sem lettek eltalálva. Látszik ugyan rajtuk, hogy milyen típusok, nem arról van szó, csak nem eléggé részletesek, valamint ott a torkolattűz, ami szintén elég bénácskára sikeredett. Nem igazán értem, hogy miért, ugyanis egy ilyet megcsinálni manapság nem nagy dolog. Nem tetszett az sem, hogy egyszerűen túl rövid a játék. Ha a fő küldetésekre koncentrálsz akkor pillanatok alatt azon kapod magad, hogy vége. Nem véletlenül említettem, hogy vannak fő küldik, nagy logikával kitalálható, hogy vannak mellék küldik is. Amikor végeztem a játékkal, és megtekintettem a befejező videót, akkor ránéztem a kis mérőre, ami azt mutatja, hogy az egész játékból mennyi van még hátra. Meglepődve tapasztaltam, hogy 58%-on áll a mutató, azaz majdnem a felét a játéknak a mellék küldik teszik ki.

Mit lehet elmondani egy ilyen nagyszerű játékról? Azt, hogy kell. Általában nem jellemző rám, hogy hosszú időn keresztül leköt egy játék, de a GTA ilyen. Szinte minden nap beugrok egy kicsit autózni a városban, vagy kiugrok a reptérre és mindig érnek meglepetések. Ez lehet egy beszólás az utcán, egy jól sikerült ugratás bármi kicsinek látszó dolog, ami feldobja a hangulatod. A GTA félelmetesen jó ebben. Ha már az első sorokban azt mondtam, hogy számítógépes játék szaga van az első részeknek, akkor illik, így a végén megmagyaráznom, hogy miért mondtam ezt. Amiben nagyot alkotott a Rockstar, hogy részről részre fejlesztett minden apró mozzanatot. Immáron elérték, hogy nem is játszunk, hanem egy filmbe csöppentünk bele, már-már szerepjáték lesz belőle akció keretek között. Nem tudom, hogy mit jelent ez az új kategória, de kell. Mindenképpen kell ez, kell a folytatás, kell ameddig élünk.