Pac-Man World 2 Re-Pac teszt

Órákat lehetne beszélni a Pac-man-ről, annak a történelméről és a videojátékok világára tett hatásáról. Jómagam a CD-Man nevű klónon nőttem fel, mely egy komplexebb, színesebb, ám jóval könnyebb változata a klasszikus Pac-man játékmenetnek. Azért gondolom így, mert azt gyerekkoromban többször is végigvittem (már amennyire végig lehetett, mert állandóan ismétlődött), azonban az 1980-as alkotás esetében a harmadik-negyedik pályán általában elvéreztem.

Bár az is lehet, hogy egyszerűen kiöregedtem az ilyen szimpla, ámde rengeteg gyakorlást, türelmet és reflexet igénylő játékokból. Milyen szerencse, hogy mai tesztünk alanya, a Pac-Man World 2 Re-Pac leginkább 3D-s platformos kihívásokkal szolgál, ahol a szellemevés csupán kiegészítő lehetőség, és nem szerves része a kalandnak.

A történet rendkívül egyszerű: az ismerős négy szellem Blinky, Pinky, Inky és ... Clyde(?) a Pac-falu közepén lévő hatalmas fáról ellopják az azon lógó arany színű gyümölcsöket. Ennek hatására kipattan a fából Spooky, egy szellem-lovag hibrid (aki ott volt elzárva valamiért, nem játszottam az előddel sajna), majd egy rakás fenyegetés elszórása után olajra lép. Pac-man-nek pedig a feladata visszaszerezni ezeket a gyümölcsöket és felrúgni a kísérteteket. Plusz rengeteg Pac-szóviccel "szórakoztatni" a játékost.

A Pac-Man World 2 Re-Pac a 2002-es Pac-Man World 2 szebb és tartalmasabb újrakiadása, ugyanis extra pályák várnak ránk, miután végeztünk az alapvetőkkel. Egy párhuzamos dimenzióban folytathatjuk a kihívást, ahol ugyanazokon a pályagyűjteményeken kell végigmennünk, mint a sima dimenzióban, melyek egyetlen szintbe és egy főellenséges összecsapásba lettek sűrítve. Ezek viszont jóval nehezebbek a megszokottaknál, így tökéletes adalékok az egyébként könnyed játékmenethez. Vagy egyenes út az idegbajhoz, embere válogatja.

Akinek volt már szerencséje a régi változatához ennek a játéknak, annak ennyi újat tudtam mondani (nekik a cikk végéig szabad foglalkozás van (wat?)). A továbbiakban pedig lássuk, hogyan is épül fel eme "legújabb" Pac-man-es kaland. A főszíntér a Pac-falu, ahonnan eljuthatunk a különféle világokba. Ezek egyesével nyílnak megy, egyik a másik után, ahogy legyőzzük a főellenségeket. Egy világban 3 pálya található, plusz az említett boss arénája.

Feladatunk, azon kívül, hogy eljussunk a szintek elejétől a végéig az, hogy összeszedjük a bennük található gyümölcsöt, érméket és bónusz életet. Persze a továbbjutáshoz egyikre sincs szükség, de a rengeteg gyűjtögetni való megnyitásához szükségünk lesz rájuk (jó, életre talán nem, de az nekem egyébként sincs).

Sajnos nem épült a gyűjtögetés a játék esszenciájában, mint például a Banjo-Kazooie játékoknál, melyeknél csak úgy lehetett eljutni a későbbi részeire a játéknak, ha összeszedtünk X-darabot egy bizonyos dologból. Itt csupán kosztümöket és gashapon (vagy gatchapon) kapszulákban található szobrokat lehet gyűjteni.

Az előbbiekre úgy tehetünk szert, ha egy pályának az összes feladatát teljesítjük (pl.: szedjük fel mindegyik gyümölcsöt, üssük szét mindegyik ládát, teljesítsük az időmérő módot egy adott szint alatt stb.), az utóbbiakat pedig ládákból húzhatjuk elő (ha felkaptuk a kinyitásukhoz szükséges gyümölcstípus összesét), illetve a Pac-faluban található gashapon masinákból három érméért lehet kitekerni egyet.

A jelmezek önmagukért beszélnek: Pakk-manus színesebben fog kinézni a játék során. A kapszulákból kiszedett szobrokat pedig a faluban található pódiumokra helyezhetjük fel. Gyakorlati haszna egyiknek sincs, de az "Achievement"-őrültek, mint én, rengeteg időt fognak potenciálisan a játékba ölni, hogy kimaxolják azt.

Főhősünk irányítása intuitív, és rendkívül könnyű navigálni őt ugrás és futás közben, ám az úszás már problémásabb, illetve a támadás sem éppen a legjobb módon lett kivitelezve. A "wasd" mozgatja Pac-man-t ide-oda-amoda, a Space-szel pedig ugrunk. Ilyenkor megjelenik egy energiagyűrű kedvenc sárga gömböcünk körül és belefolyik a testébe. Ha sikerül a megfelelő pillanatban újra rányomni a Space-re, akkor Pac-man egy szuper segg-ugrást hajt végre, magasabbra kerülve így mintha csak simán ugrott volna, és egy kábító lökéshullámot is szétküld mindenfelé.

Ha nem sikerül az időzítés, akkor egy normál segg-ugrást hajt végre emberünk, vagyis levágja magát a földre és onnan visszapattan. Ilyenkor, ha egy ládára vagy ellenfélre érkezik, akkor azok pórul járnak. Azonban a rosszaságokat nem csak így, hanem golyódobással is ki lehet ütni. Ez a támadás azonban rendkívül megbízhatatlan, ugyanis nagyon rövid a hatótávja a dobott golyónak, és gyakorta túl közel kell menni a célpontunkhoz, hogy hatékony legyen ez a mozdulat. Akkor inkább segg-ugrok. Vagy segg-ugrásból dobok; annak legalább van íve.

Ha egyik opció sem működik, akkor marad a rendkívül egyszerű rúgás mozdulat. Itt nem kell gondolkozni, célozni vagy kalkulálni, csak megnyomni a jobb egérgombot futás vagy ugrás közben, és gyönyörködni a hatékonyságban. Továbbá van még egy lebegés képességünk is, mely segítségével egy kicsit meg lehet hosszabbítani az ugrásainkat, illetve végül, de nem utolsósorban ott a nekifutás-gurulás technika, ami emelkedők és ugratók átívelésére hasznos.

Mint már fent egyszer említettem, a pályák nem nehezek (kivéve az utolsó egyet-kettőt, illetve az alternatív dimenzió szintjeit). A legnagyobb kihívás mindig a gyümölcsök összeszedése, mert azokat bizony eléggé alaposan elrejtették a készítők, és mindig a pálya végén döbbentem rá, hogy hiába néztem (szerintem) végig minden szegletét a szintnek, egy-kettő gyümölcs mégis rejtve maradt.

Ami ennél is nehezebb (mert nem lehet online segítséggel megoldani) az az összes pálya időmérő módjának arany szintű teljesítése (a teszt írásának pillanatában a Steam szerint játékosok 1,6%-ának sikerült ezt az öcsívmentet összeszedni). Mint a Crash Bandicoot-ban, itt is az adott pálya elején kell felvenni az ott lebegő órát, hogy időmérő módra váltson a megmérettetés. Gyümölcsök helyett ugyancsak órák várnak ilyenkor a játékosra, melyek a rájuk írt másodperccel fogják a végső időt csökkenteni. Az ilyen kihívások rengeteg gyakorlást, és előre tervezést igényelnek, amihez nekem hosszú távon nem volt türelmem.

A játék végefelé bekövetkező nehezedés miatt előbb-utóbb Game Over-rel is fogunk találkozni, ám ez igazából nem jelent semmi nagy visszaesést. Az adott pályát ilyenkor teljesen újra kell kezdenünk, checkpoint start helyett, és... ennyi. Ez egyedül a normál pályák utáni bónusz szinteknél lehet kicsit bosszantó, hisz azok eléggé hosszúra tudnak elnyúlni. Ám így nincs akadálya annak, hogy begyakoroljuk ezeket a nehezebb részeket, így végső soron rajtunk múlik, hogy mikor válunk annyira jóvá, hogy gond nélkül tökéletesen teljesíteni tudjuk bármelyik pályát.

A prezentáció hangulatos, színes, aranyos, nincs panaszra ok. A zene kellemes, ám a szinkron nem feltétlenül a legjobb, ráadásul a szöveg is eléggé klisés, de lássuk be, egy Pac-man játékban kétlem, hogy a narratívára fogják a készítők a hangsúlyt tenni. És ez így is van rendjén. A játékmenet szerencsére ellensúlyozza mindezt szórakoztató, kihívásokkal teli mivoltával, és csupán a végefelé kaptam néhányszor idegrohamot.

Ha pedig meguntuk a pályák állandó ismételgetését, besétálhatunk a Pac-faluban található játékterembe, ahol a klasszikus Pac-man-en kívül egyéb kiegészítő kihívásokat is teljesíthetünk, melyeket ugyancsak a normál pályákon felkapható bónusz szimbólumokkal tudunk megnyitni. Ezek az extrák felülnézetes Pac-man kihívások, a játékban látható grafikát és karakter dizájnokat használva, azonban a cél itt is ugyanaz mint a klasszikusnál: a bogyók összegyűjtése.

A Pac-Man World 2 Re-Pac egy kompetens felfrissítése a 2002-es alapnak, mely nem csak gyerekeknek, de felnőtteknek is rengeteg órányi szórakozást tud biztosítani. Sajnáltam, hogy a gyűjtögetés nem igazán esszenciális a játékmenetet illetően, de talán azért ragadott el ez az érzés, mert nemrég szenvedtem végig a Banjo-Kazooie-t a Switch-en Nintendo 64 kontroller nélkül, és még mindig rémálmaim vannak vele.