Bonaparte - A Mechanized Revolution előzetes

A videojátékos szférától sosem állt távol a játékosok használata egy "mestermű" tesztelésére, bár ez a megoldás jónéhány dolgot elmond az adott fejlesztőcsapatról. Például azt, hogy indie bandáról van szó, és sajnos nincs akkora tőke és marketing mögötte, hogy beleférjen a büdzsébe a tesztelés szakértői megoldása.

Szerencsére a bétatesztelés folyamata rendkívül egyszerű: ki kell rakni a játékot "Early Access" stádiumban, ingyenesen vagy legfeljebb pár dollárt elkérve érte és bumm. És ha még nincs kész a játék? Sebaj, a "béta állapotban van" tökéletes válasz minden kérdésre. Ám mai tesztünk alanyának alkotói nem a hétköznapi indie mentalitást követték és olyan árat tettek a béta játékukra, ami előfeltételezett volna egy relatíve kész terméket.

Az aprólékos játékmechanikai részletek még ráérnek, azonban én elvártam volna, hogy ennyi pénzért legalább a bevezetés-tárgyalás-befejezés triumvirátusa visszaköszön ebből a játékból. Két hónapja kaptuk kézhez eme mókát, de igencsak elodáztam a tesztelést, mert nem igazán volt mit bemutatni, így egy nagy fekete pont lett volna a vége ennek az írásnak, amit pedig nem volt szívem adni.

Egy gyűlésen csupán egyetlen reformot ajánlhatunk, függetlenül a befolyáspontunk mennyiségétől.

Ennek a csodának a neve: Bonaparte - A Mechanized Revolution. A névből könnyen ki lehet találni, hogy miféle játékról is van szó; lesz benne Napóleon, és lesznek gépek is. Végső soron helytálló ez a tipp; a készítők a 18. századi francia forradalmat óhajtották feldolgozni, némi steampunk-os bónusszal megdobva az egészet. Ez azt jelenti, hogy vannak mech-ek... igen.

Hogy miként sikerült ezt a technológiai csodát végrehajtania az emberiségnek a felvilágosodás korszakának vége felé, az nincs igazán részletezve. És mivel más aspektusa a játéknak nem hoz be anakronisztikus elemeket, az én tézisem az, hogy az alkotók nagyon szerettek volna mech-eket. Egyébként ez teljes mértékben érthető, én is imádom a Battletech-et, és az arra a világra épülő Mechcommander alkotást (ahhh 1998... hiányzol).

Visszatérve a Bonaparte-ra, egy körökre osztott stratégiai játékot kapunk, ahol a francia forradalom három nagy frakciójának egyikéhez kell csatlakoznunk Bonaparte-val (aki lehet nő vagy férfi), hogy győzelemre segítsük azt a klubot. Feladatunk végigvezetni csapatainkat a történelemhez úgy-ahogy igazodó eseménysorozaton, és elhozzuk a békét és a stabilitást Franciaországnak. Illetve azt is érdemes megjegyezni, hogy karakterünk neve nem Napóleon, hanem Césare vagy Céline.

Egy terület színe mutatja, hogy melyik frakció uralma alatt van.

A játék első perceiben választanunk kell, hogy a Rojalistákat, az Alkotmányt vagy a Jakobinusokat szeretnénk támogatni. Mindegyik klub eléggé egyértelmű célokkal dolgoznak: a Royalisták a királyhoz hűek, a Jakobinusok a királyt a monarchiával együtt kukáznák, az Alkotmány pedig egy alkotmányos monarchiát szeretne létrehozni. Választásunk preferenciafüggő, de látványos bónusszal egyik sem jár.

Miután választottunk egy pártot, elkezdődik a játék, és a megyékre osztott Franciaország térképén fogjuk találni magunkat. A területek nagyrésze semlegesen indul, és az első néhány kör arról szól, hogy mindhárom frakció minél többet elfoglaljon ezek közül. Ilyenkor még egymással nem lehet háborúzni, de előbb-utóbb, ahogy haladunk történésről történésre, megnyílik a lehetőség a többi klub elleni offenzívákra is.

Egyetlen vezetővel, Bonaparte-val indítunk, azonban a játék során több parancsnokot is toborozhatunk. Egy vezetőnek összesen két akciója lehet egy körben, és tíz egységnyi csapat tartozhat alá. Az akciók a következőképp festenek: mozgás és cselekvés vagy két mozgás. A mozgás akció magáért beszél: csapataink megyéről megyére haladhatnak, mindig a szomszédosok közül egyet kiválasztva. A cselekvés pedig lehet harc indítása, toborzás (parancsnokot vagy katonai alakulatot), hírnév terjesztés és építkezés.

A mechek jóval erősebbek mindennél. De cserébe drágábbak is (köszönjük kapitány).

A mozgás akció nem veszi figyelembe, hogy van-e más parancsnok az adott mezőn, vagy milyen frakcióhoz tartozik az. Ez előnyös, hisz úgy is lehet mozogni a térképen, hogy ne kelljen állandóan hadakozni. Persze meg is támadhatunk egy megyét, azonban ilyenkor figyelni kell, hogy ha a tulajnak van ott serege, akkor azok is csatlakoznak a védekezéshez, jelentősen megnehezítve a feladatunkat.

Van lehetőség az automatikus harclebonyolításra, de ezt csak akkor ajánlatos csinálni, amikor nem bánjuk, ha a gép fura számolgatása kinyírja egy-két egységünket. Egyébként manuálisan érdemes minden összecsapást lezavarni, biztos, ami biztos. Főleg, hogy az ellenfeles mesterséges okosság mindent tud, csak játszani nem.

A harc úgy fest, hogy a játék átvisz minket egy utcai nézetbe, és az így létrejött pályának két ellentétes oldalára lehelyezésre kerülnek a harcoló felek egységei. Ezek után egymást váltogatva, körökre osztva mozgatják a játékosok a katonai alakulataikat. Ha beér egy katona a támadási határába (közelharci csak a szomszédra tud ütni, míg a lövészek távolról is tudják az észt osztani) akkor lehet vele támadni, azonban ne lepődjünk meg, ha a célpont visszaüt, feltéve, hogy a védekező katonák távolságon belül vannak (a közelharci csak akkor tud visszaütni a lövésznek, ha az mellette van) és szemben állnak a támadóikkal. Szóval a taktikázás nem csak abból áll, hogy több és erősebb egységeket sorakoztatunk fel (bár ez sem árt).

A nehéz és a könnyű ágyú közötti 400 arany különbség eléggé combos. Biztos a piros toll ennyivel többer ér a kéknél.

Mondjuk a felhozatal nem a legmeggyőzőbb, ráadásul néhány katonafajta között nehéz különbséget tenni. Például a Dragonyos és a Huszár lovassági alakulatok értékei között semmi különbség nincs, ráadásul külön felirat sem mutatja, hogy lenne bármiféle speciális képessége a Dragonyosnak, megindokolva azt a százzal nagyobb árat, amit érte ki kell fizetni. Egyedül a fegyvereik másak, amiből én tudnék asszociálni dolgokra, de ezt mondjuk kiegészítő infóval is alátámaszthatná a játék.

Sebaj, még a gyengébb egységek is lehetnek hasznosak, ha másra nem is, golyófogásra, melyre a találati esély mechanika alaposan rásegít. Minden támadásnál van esély arra, hogy az ne találjon be megfelelően. Ennek a bekövetkeztét a játék egy "Resisted" felirattal jelzi, ami szó szerint azt jelenti, hogy a célpont ellenállt a csapásnak. Ilyenkor kevesebb sebzést szenved el, és ha belehalna egyébként a sérülésbe, akkor nem hullik el, hanem 1 HP-n túlél.

Ez az szerencsejátékos megoldás alkalomadtán rendkívül bosszantó tud lenni, és indokolatlanul elhúzódhat egy-egy összecsapás emiatt, függetlenül attól, hogy elsöprő túlerőben vannak-e az alakulataink vagy nem. Ráadásul ez a szerencsétől függés nem csak harc közben, de toborzásnál is befigyel, ám csupán olyankor, mikor vezetőket szeretnénk behívni. Ilyenkor úgynevezett befolyáspontot kell költenünk, hogy beszélhessünk egy kiválasztott vezetőjelölttel.

A klubunk hírnevét olyan helyre is el tudjuk terjeszteni, ahol nem mi uralkodunk.

A jelölt megkérdez minket, hogy miért harcolunk... igen haver, kérdezd az interjúztatót, ez így szokott működni. Három válaszunk lehet: a királyért, a népért vagy az országért. Ha eltaláljuk a jelölt által meghatározott szimpatikus választ, akkor csatlakozik hozzánk. Ha nem, akkor megy a levesbe a befolyáspont és a toborzást megkísérlő vezetőnk cselekvése is arra a körre. Talán nem kell részleteznem, miért gondolom ezt egy irgalmatlanul rossz ötletnek egy stratégiai játékban, ahol minden kör számít.

Azonban nem lehet mindent háborúzással megoldani. Hiába uraljuk az egész országot, ha a nép utál minket. Három rétege van a francia társadalomnak: munkások, burzsujok és nemesek. A hírnév növelő akcióval a saját frakciónk megítélését lehet egy megyében és a tőszomszédságában lévőknél növelni, illetve egy ellenfeles frakcióét csökkenteni az egyik népességi réteg szemében.

Ez akkor lesz fontos, mikor gyűlést hirdetnek 4-5 körönként, ahol a három társadalmi réteg voksa alapján kapnak a klubok szavazati pontokat. Ezen pontok költésével lehet új törvényeket behozni, vagy régieket megváltoztatni. Ilyesféle törvénykezéssel lehet blokkolni, vagy újra engedélyezni bizonyos klubok jelenlétét és befolyását, köztulajdont privatizálni, vagy privát épületeket a köztulajdonná tenni, de a toborzás mértékét is befolyásolhatjuk, illetve kivégzéseket is engedélyeztethetünk.

A számítógép sokszor nem is használja az ágyúit... amit igazából nem is bántam.

Persze csak úgy következmény nélkül nem lehet bármit is megszavazni. Nekem például sikerült megoldani, hogy csak a királypártiak szavazhassanak a gyűlésen, a jakobinusok és az alkotmányosok ne tudják a hírnevüket hatékonyan terjeszteni, és a hadifoglyokat ki lehessen végeztetni. Ezek az extrém döntések viszont alaposan megdobták a Terror mércét, ami azt hivatott mutatni, hogy mennyire van a népesség elnyomva.

És nagyjából itt tart a játék. Sikerült elfoglalnom az országot, az ellenfeles frakciók fővezetőit nem lehet kiiktatni, de nem is tudnak toborozni már, így irrelevánsan sétálgatnak fel s alá, a történetet tovább fűző események elfogytak, és a játék egyszerű köradási nyomogatásba torkollott. Ergo nincs kész a Bonaparte, és ez üvölt róla. És mindezért húsz eurót kérnek el a készítők.

Ez nem egy teszt, bár gondolom ez a címből és a pontszámhiányból már egyértelmű lehetett a kedves olvasónak. Csupán egy ízelítő, ami előtt még rengeteg javítás és kiegészítés áll ahhoz, hogy egy igazán jó játékká nője ki magát.

A legfontosabb fejlesztés mindig a pénztermelés. A befolyás egyelőre bugos és nem fogy, a phlogiston-ból (mech gyártáshoz) pedig nem kell sok.

Értelemszerűen kell egy lezárás a játéknak, továbbá a terror rendszernek nincs kihatása a kalandra, a katonai és harci részleg sincs igazán kiforrva, a gyűlésre ráférne még némi extra a tartalmat illetően és a játékmenetre való kihatás tekintetében, a mesterséges okosságnak pedig jobb döntéshozási képesség lesz szükséges, mert jelen pillanatban nagyon minimális akadállyal tud csupán a játékosnak szolgálni.

Továbbá egy-két furcsa fenoménra is ráfér az indoklás, vagy a törlés. Említettem a parancsnokok toborzását övező fura szerencsejátékot. Valami hasonló dolog történik építkezésnél is, legalábbis véleménykinyilatkoztatás tekintetében. Miután eldöntöttük, hogy milyen építményt húzunk fel, vagy fejlesztünk magasabb szintre, a nép (egy emberen keresztül) kinyilatkoztatja a véleményét, hogy tetszik-e neki ez a húzásunk vagy nem. Persze a építkezés megtörténik (igencsak kiborított volna, ha megléptek volna a munkások a pénzemmel), de nem látom értelmét ennek, hisz nincs kihatása a játékra.

Azonban mivel azon egy-két hónap alatt, amíg nálunk porosodott eme játék, elég nagy pluszokat kapott a tartalom, ezért úgy vélem, a készítők rajta vannak a szeren, és vadul dolgoznak azért, hogy a legtöbbet ki tudják hozni szerelem-projektjükből, ez pedig becsülendő. Az alkotásuk jó irányban halad, és kíváncsian várom milyen lesz, mikor végre leszedik róla a béta címkét. Vagy úgy járunk, mint a DayZ-nél, ahol az alfa és a béta időszak együtt több évig húzódott.