Astro Bot próbakör előzetes

A nemes egyszerűséggel Astro Bot-nak keresztelt játék története szerint tönkrement a PlayStation 5 anyahajó, Astro robotlegénysége pedig szanaszét szóródott számos galaxis számtalan bolygóján. A feladatunk, hogy elveszett társainkat felleljük és megmentsük, újra összeszedve ezáltal a kantintölteléket. Ez persze nem lesz egyszerű feladat, hiszen szerencsétlen bajbajutottak a legkülönfélébb helyeken ragadtak: van aki csapdába esett egy tó alján, van akit csúnya ellenfeleink tartanak fogva vagy éppen fejjel lefelé lógva szadiznak egy felhők között található platformon.

A sajtó számára kipróbálható játékban öt - különféle, változatos játékmenetet nyújtó - pályát nyitottak meg a fejlesztők a teszt idejére, amiből én végül négyen jártam, az alábbiak ezen élmények alapján íródtak. A végleges játékban több mint ötven bolygó áll majd rendelkezésre, és azt már első blikkre elmondhatjuk, hogy élményben nem lesz hiány. Az Astro Bot ugyanis az elindítás után pillanatok alatt beszippant, a pörgős bevezetőt még pörgősebb játékmenet váltja. A játékstílusát tekintve platformerek közé sorolható akciójáték pedig ezek után nem ereszt, a teszt idejére fordított másfél-két óra pillanatok alatt repült el.

Dicsak Buksi

Azt azonban már itt le kell szögeznem, hogy volt kolléga, aki szűk fél óra alatt gyűrte le azokat az akadályokat, amiket tulajdonképpen nekem másfél óra alatt sem sikerült. Mondhatnám, hogy betudom ezt a két hete tartó insomniámnak, de a tény az hogy az alapvetően már 7 éves kortól ajánlott játék bizonyos pályákon roppant kemény kihívásokat is tartogat, amihez megkopott izületeim nem szolgáltak a legjobb társnak. Bár igazi veteránként a legkeményebb platformereken nevelkedtem, az utóbbi időben elkényelmesedtem, az FPS játékok nyújtotta játékélmény pedig messze van attól amit a Team Asobi alkotása helyenként megkíván. Persze ezzel nem voltam egyedül.

És ez jó, nagyon jó, merthogy ez azt jelenti, hogy az Astro Bot nem lesz mindenkinek egy kényelmes sétagalopp, a játék valódi kihívásokat is tartogat a platformer ugrabugra mellett: az alapvetően cuki megjelenés csak a felszín, a máz alatt ott rejlik az igazi szörnyeteg, ami időről időre kihozza maj az emberből a "tévébe vágom a kontrollert" hangulatot. A platformerek igazi élményét kapjuk meg a játékkal, emellé pedig nagyon korrekt megjelenés társul. A grafikai megvalósítás engem azonnal elvarázsolt, ezt csak tetézte a tökéletesen passzoló aláfestő zene.

A hangok tekintetében sem lesz szégyenkeznivalója az Astro Botnak: természetesen nem csak a hangfalakból, de a DualSense-ből is ömlik a hallójáratokat célzó kontent, ráadásul minden nagyon egyben van, pontosan célzott, jól eltalált effektek teszik teljessé a megteremtett atmoszférát. Apropó DualSense: a játék maximálisan kihasználja a kontroller minden lehetőségét, kell jobbra-balra forgatnunk, és minden - szó szerint minden - gombot ki kell majd használnunk hogy elérjük a célunkat. Egyébként a bolygók közötti közlekedésre használt űrhajó is egy DualSense kontroller.

Cuki boss, szétcsaplak

Ha ez még nem lenne elég, minden egyes bolygón különböző és különféle környezetet találunk, amihez különféle extra fegyvereket vagy képességeket (összesen 15 féle van) kapunk. A teszt pályákon volt ahol bokszkesztyűvel (óriás karokkal) kellett megküzdenünk az ellennel, volt ahol extra gyorsan tudtunk száguldani és ugrani egy kutya-jetpackkel a hátunkon, de olyan is ahol lufivá válva kellett repülni. A végül rajtam kifogó pályán pedig időlassító kapszulákkal lehetett egyre előrébb jutni. A kontroller mindenre haptikus visszajelzést ad és természetesen mindenre mást és mást.

Ahogy a képességek és a "fegyverek" is szép számmal kaptak helyet a játékban, úgy az ellenfelek is rendkívül változatosan támadnak vagy épp akadályoznak minket, és irtó sokféle van belőlük. A legyőzésük mindig más és más feladat, más és más fegyverrel vagy képességgel, de alapvetően a helyzet mindig ugyanaz: futni, harcolni, gyűjtögetni és túlélni. Az egyszerűbb pályákon checkpointok garmadája vár minket, a kihívást jelentő részeken viszont egyáltalán nincs könnyítés, mindig elölről kell kezdenünk az egészet.

A fejlesztők ígérete szerint a PlayStation 30 éves történetét ünnepelve több mint 150 ikonikus PlayStation karakter is felbukkan a játékban amolyan cameoként (VIP-robotok elnevezéssel) - én egy Journey karakterrel és Kratossal találkoztam rövid utam során - persze a játék megjelenésére fazonírotva, ami elképesztő mulatságos egyébként. A bossok is roppant változatosak, találkoztam egy King Kong jellegű hatalmas lénnyel, de egy robot polippal is, aki keményebben bokszolt mint Tyson.

Így kell stílusosan megérkezni

A játékmenet nagyon pörgős, dinamikával és kihívásokkal teli, és az általam látott pályák roppant változatosak voltak. Ellenfélből több mint hetvenre számíthatunk, ami igencsak változatos küzdelmeket ígér. Azt már most le lehet szögezni, hogy a végeredmény egy időtálló alkotás lesz, ami sok sok órára fogja lekötni a játékost, már alig várom, hogy hallgassam iPet sirálmait, amikor belefut egy-egy virtuális pofonba miközben szedi össze a bolgyókon kispajtásait.

A rendkívül színes és dinamikus grafika és a zene-hang kombó engem abszolút beszippantott, a megteremtett atmoszféra az igazi régivágású játékélményt hozza a legmodernebb formában. Manapság ritkán találkozni ilyen jól eltalált élménnyel, ha most kéne pontoznom, akkor igencsak a felső szegmensben tobzódnának az értékek. Az Astro Bot 2024 szeptember 6-án jelenik meg PlayStation 5-re, a magam részéről én már nagyon várom.