Tudjátok, mit szeretek én úgy igazán a GameChannel-ben? Nem, Márkót csupán olyankor kedvelem, amikor berúgja a szerkesztőség ajtaját egy tálca kókuszkockával a mancsaiban, majd eltűnik két órára telefonálni. iPet pedig akkor szerethető része oldalunknak, amikor ilyen alkalmakkor "elfelejt" bejönni dolgozni. A többieket pedig nem ismerem.
Ilyen egy harmonikus munkahely, khm, na szóval visszatérve az eredeti témára, akkor vagyok igazán oda a GémCsennölért, amikor exkluzív tartalom, megjelenés előtti cím vagy zárt körű rendezvény pottyan az ölembe az oldal révén. Mint például mai játékunk, a Towerborne, készítői is megörvendeztettek minket egy béta előtti bétakulccsal, aminek roppantmód örültem, ugyanis első látásra elragadott a Stoic fejlesztőcsapat eme alkotása.
A Towerborne egy kooperatív online kalandjáték, szerepjátékos elemekkel ötvözve, mely engem a Trine-ra és kicsit a Skull and Bones-ra emlékeztetett, de csupán a tartalmát tekintve. A játékos létrehoz egy karaktert, majd miután végzett a bevezető küldetésekkel és megismerkedett a rendszerrel, belevetheti magát a relatíve nyílt világban, hogy felderítsen megbúvó kincseket, barlangokat és megszabadítsa a világot a gonosztól.
A missziók alatt bónusz kihívásokat is teljesíthetünk extra zsákmányért.
A karakterkreáló rész nem túl komplikált, de legalább van választék... bizonyos kategóriákban. Kapunk egy rakás hajfélét és groteszk szemfajtát, melyeket elláthatunk brutális pillákkal és kontúrral is. Sajnos a test- és az arcberendezés terén nincs túl nagy variáció, az elérhető felhozatal pedig nem valami színes. A különbségek egyik és másik választék terén vagy minimálisan tűnnek majd fel, vagy egyáltalán nem.
Sebaj, karakterünket úgyis távolabbról fogjuk vizslatni, ugyanis kétdimenziós térben történik a mozgás és a harc. Emberkénket fel, le, jobbra és balra tudjuk mozgatni, de hősünk tud még olyan trükköket, mint az ugrás, a támadás, a kitérés, illetve a kasztjától függő technikák ellövése. Négy különböző kaszt vár ránk, és ez ideális, ugyanis egy csapatba maximum négy játékos fér bele. Ebből kifolyólag érdemes egy színes bandát alkotni, ahol mindegyik szerep megtalálható: a Sentinel, a Pyroclast, a Rockbreaker és a Shadowstriker is.
A különbség a négy tisztség között leginkább a fegyverhasználatban nyilvánul meg, illetve abban, hogy milyen különleges mozdulatokat tudnak végrehajtani. A Sentinel a tipikus kard-pajzs kombós tank, aki nem oszt igazán nagy sebzéseket, de a feltartott pajzsával tud védekezni, így mögé biztonságosan be lehet állni, majd megbosszulni, ha elhullana. A Pyroclast a kétkezes bunkójával hadonászva oszt lassú, de elismerésre méltó, akár égést is okozó sebeket. Ha pedig elfogyott az élete, akkor hátrébb tud állni és tüzes lövedékekkel is tud kedveskedni az ellenfeleknek.
Egy mosollyal még a bogárszeműek is szépnek érezhetik magukat (bár nem azok).
A Rockbreaker úgy fest, mint Vi a League of Legends-ből (azmegkiabánat?), és nagyjából olyan is a játékstílusa. Két retek nagy kesztyűvel a kezein teszi a pajzsok mögé bújó szörnyek életét keservessé. Utolsónak pedig ott a Shadowstriker, aki a zsivány archetípusnak a nemes képviselője. Két késsel felvértezve képes még kitérés közben is belevágni a gyanútlan áldozatokba, illetve teleportálással tud kimenekülni a csata hevéből.
Gyógyító kaszt nincs, ami nem túl előnyös, lévén, hogy amint nekimegyünk a magasabb szintű küldetéseknek, akkor gyakorta fogunk olyan ellenállással találkozni, melynek hála a fűbe harapás egy valós veszéllyé válik. Bár az is lehet, hogy csak nekem esett nehezemre a görgő nyomkodása által előidézett kitérésnek a megfelelő alkalmazása. Az Elden Ring reflexek most nem jöttek jól, mert sajnos hiába nyomogattam a "Space"-t, ugrással nem lehet minden támadás ellen megfelelően védekezni.
A játék túlnyomó részt küldetések megoldásából, és területek felderítéséből áll. A terminológia kicsit összefolyhat, mert maga a felderítés is küldetésnek számít, és a nem játékos karakterektől kapott feladatok is. A legtöbb misszió egyszer hajtható csupán végre, ugyanis ezek felfedező küldik, melyek során ismeretlen területeteket kell bejárnunk és kitakarítanunk. Amint végeztünk, mehetünk tovább a következő helyszínre.
A pályákon lévő akadályok segítségünkre lehetnek... ameddig nem sétálunk beléjük.
Alkalomadtán találni fogunk ismételhető küldetéséket is, melyek általában egy-egy nagyobb területhez köthetőek, és ezeket, ahogyan a nevük is sugallja, többször is végigcsinálhatjuk. Így relatíve könnyedén begyakorolhatunk egy-egy új kasztot, és még szintre is tudjuk hozni azt, lévén, hogy a kasztok közül csak az kap XP-t, amelyiket aktívan használjuk, a többi nem. És akkor a rengeteg zsákmányról még szó sem esett.
A sok-sok apró részlet (kasztok, küldik, zsákmány) egy hatalmas kalanddá áll össze, ami előbb-utóbb, de véget fog érni, ugyanis ki fogunk fogyni a felfedezhető mezőkből. Vagy talán megnyílnak ismét ezek, ha eljutottunk egy bizonyos pontra, és immáron magasabb szinten is nekik mehetünk? Én reménykedem, hisz az ismétlés a tudás anyja, továbbá az is szimpi volna, ha jó MMORPG szokásokhoz híven, itt is lennének játék végi barlangok, napi szinten ismételhető feladatok és nehezen megszerezhető legendás tárgyak. Talán emlékszünk még, hogy a cikk elején a Trine-hoz hasonlítottam eme játékot; ezt a szerepjátékosság, az esztétika és a kasztrendszer miatt tettem. Azonban joggal kérdezhetnétek, hogy mégis miként jön ide a Skull and Bones a fent említett hasonlatomban? Nos, erről szerintem az Xbox felett álló Májkroszoft tehet.
Itt is kapunk prémiumnak nevezhető pénzt, amit különféle esztétikai extrákra költhetünk, csak úgy, mint az említett kalózos játékban, egymásra épülve, bár ha jobban belegondolok, akkor inkább a Sony Helldivers II-jére emlékeztetett ez a struktúra. Persze az is igaz, hogy az ott megvásárolható kiegészítők bónusz értékeket is adtak a karaktereknek, nem csak "Skin"-ek voltak. Sebaj, legalább nem kell attól félni, hogy itt "pay-to-win", vagy valami hasonló struktúrát kapnánk.
A bal alsó sarokban látható, hogy nem csak mi játszunk. Mégiscsak egy MMO-ban vagyunk.
Már csak azért sem, mert ez egy coop játék, itt nincs PvP... legalábbis egyelőre nincs. Ráadásul itt sokszor a képességhasználaton, a megfelelő kitérésen és a blokkoláson van a hangsúly, nem pedig az értékeken. Egy tehetségesebb játékos simán le tud nyomni magasabb szintű kihívásokat is. És ugyan sok ismétlődő pályával találkoztam, cserébe elég sok tartalom volt elérhető, még így Pre-Early-Access státuszban is.
Én nagyon jól elvoltam a tesztidőszak alatt, ami beindította bennem a lelkesedés hullámát, melynek hatására nagyon várom már a megjelenést. A Towerborne egy olyan játéknak tűnik, amit egyedül is élvezni lehet, például az imént említett a Helldivers 2-vel ellentétben. Azonban, ha három pajtást össze tudunk szedni, akkor lesz igazán szórakoztató a hétvégi délután, este, és akár az éjszaka is. Attól függően, hogy mennyi energiaital van behűtve.
