Ha valamilyen formában a játéktesztelés az életed része lesz, akkor nincs is nagyobb élmény annál, amikor mondjuk benézhetsz a kulisszák mögé, azaz láthatsz olyan dolgokat, kapsz olyan információkat, amire egy mezei usernek még hónapokat kell várnia. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy hasonló szituációba kerültem, ugyanis bepillanthattam a Sony következő nagy dobásába, a The Order: 1886 című, a Ready at dawn által fejlesztett akció játékba. Gondolom sejtitek, hogy mennyi durvaanyázó üzenetet kaptam, amikor a barátaim meglátták hogy mivel is játszom éppen!
Nagyon szeretem azokat a játékokat, amik nem akarnak többnek látszani annál, ami, ugyanakkor minden elemükből süt a gondos munka. Ilyen volt például az Uncharted széria, de említhetném a God of War sorozatot is, hogy az exkluzív címeknél maradjak. Ha belegondoltok, egyik darab sem volt agyonbonyolítva, viszont olyan minőségben tálalták őket, hogy eszedbe sem jutott azon fanyalogni, hogy oké, de ezek nem viszik előrébb az ipart. Az Order is pontosan egy ilyen játék, csak nagyjából az előzőek hatványán tartózkodik. Nem más, mint egy bődületesen gyönyörű, lőportól bűzlő cucc, ami a szórakozásodat lesz hivatott garantálni jövő év Februárjától.
Itt baj lesz
A nagyjából fél órás szakasz a játék ötödik küldetésébe enged bepillantást, név szerint az Agamemnon Rising című szekvenciába. Bocsánat, vissza kell hogy kanyarodjak egy pillanatra a játék menüjéhez, ugyanis már itt felfedezhető az első igen minőségi elem, a zene. Blockbustereket meghazudtoló módon lett kikeverve a hangzás, ami ugye a viktoriánus korra jellemző nagyzenekari mű, ahol főleg a vonós hangszerek dominálnak. Hallottam már nagyon sok szép dallamot életemben, de biztosan állíthatom, ez mindent legyaláz. Szóval hőseink megérkeznek a London felett pöffeszkedő léghajóra, hogy a lázadóktól megmentség az egyik barátjukat. Itt újfent nyomnom kellett egy stoppot, le kellett raknom a kontrollert, mivel az egész látvány, ami elém tárult, az egészen döbbenetes. Nem is feltétlenül maga a nyers grafika, bár az is eléggé impozáns. Sokkal inkább a megdöbbentő részletesség volt az, ami kiverte a biztosítékot.
Az egy dolog, hogy mind a négy emberünk a végletekig ki van dolgozva: fantasztikus, autentikus korabeli egyenruhában vannak mindannyian, egy kis high-tech beütéssel. Mindenkinek a hátára szíjazva van egy kése, valamint különböző tokokba csomagolva a fő fegyvere. A fizimiskájuk is lenyűgöző, mert olyan bajszok és szakállak meredeznek az ég felé, amit a movember mozgalom bármelyik győztese is megirígyelne, de ebben az időszakban bizony ez volt a divat. A fegyverek mellett kapunk egy wireless rádiót is, amin keresztül a főnők, Sebastian Mallory utasít majd minket. Valahogy úgy sikerült ezt az egészet megalkotni, hogy egy másodpercre sem érezzük stílusidegennek ezeket a dolgokat. Visszatérve a részletekre, nem tudom hogy hogyan írjam le azokat az érzéseket amiket ebben a kezdő momentumban láttam: az elképesztő tájat a felhők alatt lévő Londonról. Ahogy a brutális szél cibálja katonáink minden felszerelését, a ruháját, az arcszőrzetét. Ahogy elkezdünk leereszkedni a léghajó oldalán és a rettentő finom animációkat nézzük, ahogy a szereplők bokája is mozog, miközben elrúgja magát a zeppelin oldalától.
Mindenki nyugodjon le!
Oké, épségben bejutunk a hatalmas léghajóba, ahol is párokra oszlunk. A tökéletes francia angolsággal beszélő Lafayette jön velünk, célunk a pilótafülke. Itt a progi bedob egy kis sunnyogást, ami szintén jól működik, kellően emeli az adrenalint. Jön egy kis késelés (időzítve kell lenyomnunk a dedikált gombot), amit ha elrontunk, szó nélkül agyonlőnek minket, ellenben ha sikerül, elég ocsmányul végezzük ki az ellenséget. A következő döbbenetes dolog az a falhoz lapulás lesz. Hősünk testhelyzettől és szituációtól függően hajtja ezt végre: ha nyugiban osonunk, akkor simán odalapul a falhoz. Ha már egy picit tempósabban lopakodunk, akkor szinte odaveri magát a felülethez, annyira siet, viszont ilyenkor még azt is látjuk, hogy a kezével és a vállával tompítja az ütközést. Egészen elképesztő. További kis késelést követően eljutunk a vezérlőközpontig, ahol egy új elemet kell megmelítenem: a totális filmszerűséget. Egy amolyan interaktív QTE eventbe kerülünk, ahol az időzített gomnyomkodáson kívül néha a kamerát is forgatnunk kell, hogy megtaláljuk a megfelelő tárgyat ellenségünk semlegesítéséhez. Persze ha elrontjuk akkor egyből kampó. Az egész olyan folyamatos, életszerű és brutális, hogy először észre sem vettem, hogy nyomkodnom kéne valamit, csak néztem, mert egy átvezetőnek gondoltam.
Aztán némi felderítést követően megindul az igazi lövöldözés. Egy balkonról távcsöves puskával irtjuk a lázadókat, akik fedezékből, okosan viszonozzák a lövéseket. Egyszerre két fegyver lehet nálunk, a nyilakkal tudunk váltani, tök logikus és kézreálló. A fegyverek egyébként szintén hibridek, mert inkább hajaznak második világháborús eszközökre, de teljesen elhisszük ezt a proginak, annyira beránt minket. A lövöldözés egyébként nagyban épít majd a fedezékre, mivel ha túl sokáig céloztam, akkor szó nélkül haltam meg, hozzátenném, Normal fokozaton próbáltam, szóval valószínűleg a kihívás is rendben van. Az ellenségnél érezhető amúgy, hogy ez még csak egy prealpha build, ugyanis sok esetben nem volt vér, vagy eltűntek poligonok róluk, esetleg furán feküdtek. Ugyanakkor az AI már most is rendben van, mert nem rohangálnak a nyílt terepen, sőt, olyan is volt, hogy egy sarok mögül csak a kézfejüket dugták ki. Jött még egy kis szaladgálás meg egy nagy hent, aztán sajnos véget is ért a próbakör.
Mondtam, hogy baj lesz
Szóval a The Order:1886 egy egész elképesztő játék lesz. Ahogy a bevezetőben is említettem, nem akarja megváltani a világot, viszont minden összetevője a legnemesebb anyagból készült. Persze nagyon sok kérdés felmerül ilyenkor az emberben, mondjuk a helyszínekkel kapcsolatban, mert például egy léghajó belseje nem alkalmas nagyívű hadmozdulatokra, de reménykedem, hogy lesznek nagyobb nyílt terek is. Ez a rövid rész remélem hűen tükrözi azt a három fő elemet, amit jó érzékkel fog adagolni majd a játék, nevezetesen a lopakodást, az akciót és a filmszerű betéteket. Egyébként már most olyan durván össze van rakva az egész, hogy például a Unity elbújhat a három foltocskájával is a sunyiba, pedig ez még csak egy alfa változat, van még durván két hónapjuk fejleszteni. Ha ez az előzetes tükrözni fogja a végleges játék minőségét, akkor az biztos, hogy Februárban nem csak a Superbowl miatt vesznek ki majd szabit az emberek.
Már nagyon rá vagyok kattanva!
