The Elder Scrolls Online: Morrowind teszt

Azóta egyenletes emelkedés tapasztalható a játékosok számát illetően, és a legnagyobb kérdés, amit a június hozott mindenkinek az ez: hogyan fog a helyzeten változtatni a Morrowind címmel megáldott kiegészítő avagy Chapter? Első ránézésre nosztalgikus érzéseket vált ki azokból a játékosokból, akiknek volt szerencséjük az Elder Scrolls harmadik részéhez, melyet ugyanúgy Morrowind-nek hívtak, így nézzük meg másodszorra is, hogyan tervezték megváltoztatni a játékmenetet és az erőegyensúlyt a kedves fejlesztők.

Mindent egyszerre akartak megoldani, ahelyett, hogy apránként tették volna, a változtatások hatásait kifigyelve. Erősen kétélű fegyver, ami akár nagyon rosszul is elsülhet, vagy minden sebre azonnali gyógyír. Mielőtt viszont a változásokat felfednénk, lássuk az újdonságokat, kezdve magával Morrowind-el, és azon belül is Vvardenfell-el.

Bilincs a csuklónkon... TES játékban vagyok, tehát ez még nem a vég; ez csak a kezdet.

A táj mondhatni egy az egyben a már klasszikus Morrowind játékból lett átemelve, és hűen reprezentálja az ikonikus szigetet, 700 évvel korábbról. A Corprus által még nem szétbarmolt természet nagyon hangulatos, mintha egy másik bolygóra kerültünk volna, ami tele van izgő mozgó húsevő növényekkel, mindent benövő gombaformációkkal, és mutáns, bogaras, bestiális állatokkal. Azt hiszem, ezt jobban nem is tudták volna eltalálni.

A történet alapvetően egyszerű, viszont a részletekben bújik meg a finomság. Természetesen nincs Elder Scrolls játék, ahol ne rabként kezdenénk, majdhogynem nulláról indulva a kalandunkat, így az új karakterkaszt, a Warden is hasonlóan kezdi pályafutását. A gyors szabadulás után Vivec még épülő városában kell a település névadóját kisegíteni, akinek ereje elkezdett eltünedezni, és ezzel el is kezdődik a nagy, szerteágazó kaland.

Néni, tetszik tudni, merre lakozik ez a Telfír?

A főszál leginkább arra ösztökéli a játékost, hogy járja be Vvardenfell-t amennyire csak tudja, és ragadjon le a regionális mellékküldetésekben, melyek megadják a hely valós színét. Bejárjuk a szigetet, eljutunk Balmorra-ba, Tel-Aruhn-ba illetve más településekre, ahol magába szippant a helyi politika és ármány. Több, mint harminc órányi tömény single-player akció vár ránk, ami talán kissé kevésnek tűnhet egy mmo esetében, de, ha tévedésből indítanánk egy Warden-t (mert miért ne), akkor ez az idő máris sokkal jobban kitolódik.

Ha már meg lett említve, érdekes kérdés, hogy változott e a Warden kaszt a béta óta? Nem igazán. Továbbra is egy nagyszerűen kiegyensúlyozott sokoldalú karaktertípus, aki képes tankolni, gyógyítani, és sebezni is, ha arról van szó, habár az utóbbi skill fa kicsit gyengére sikeredett a többi dps kaszthoz képest. Ettől persze nem elhanyagolandó, hisz az itteni ultimate lenne a mackó megidézése, aki a szóló kalandokat végtelenül könnyeddé teszi, mivel helyettünk tankol, de azért pvp-re sajna jobb a másik kettő.

Ezek a törpék pókokat is készítettek? Ez már a vég.

Miután sikeresen túléltük a Dunmer belviszályokat, és az Ashlander-ek feladatait, fegyverünk már nagyon éhezi a különösen nagy szörnyek vérét. Nos, egyet se féljünk, hisz Vvardenfell nem csak a kisembernek, hanem a csapatoknak is kecsegtet kihívásokkal. Kezdésnek vár ránk hat World Boss, melyeknek legyűrésére elég csak jelen lennünk sebzéssel, vagy támogatással, nem kell, hogy tagjai legyünk egy csapatnak, illetve magas szintet sem követel meg a dolog, mert szintünkhöz egyensúlyozza a szörnyek erejét a játék.

Ugyancsak hat Delve mellet, ahová egyedül is le tudunk menni, kettő Public Dungeon és egy új Trial vár bennünket. Minden ilyen helyre hangulatos sztori szál vezet be minket, kivéve a Halls of Fabrication-be (ez az új Trial). Oda a megfelelő szint elérése után kapunk küldetést, sok körítés nélkül ugyan, de ez annyira nem lényeges, hisz amint betesszük lábunkat az automatáktól alaposan megfertőzött barlangrendszerbe, átveszi az irányítást a tisztogatás-zsákmányért mentalitás. Egyedi tárgy szettek, és Achievement-ek várnak ránk, nem beszélve a Veterán módról is, melynek elvégzése egyenes út a regionális toplistára.

És itt láthatjuk, mennyire szóló karakter a Warden. Khm, Dungeon-ban semennyire.

Vvardenfell-t ezzel letudtuk, de még messze nincs vége az új tartalomnak; lássuk az új PvP opciókat, mert megjött a beígért Battlegrounds újítás is. Három játékmód; csapatos öldöklés, zászlóval rohangálás, vagy bázisfoglalás háromféle térképen. Egyedül vagy maximum négyfős csapatként lehet sorba állni, hogy bekerüljünk, és 4v4v4 a csapatelosztás. Pergős tizenöt perces menetek lesznek ezek, vagy 500 pontig tartó, amelyik hamarabb bekövetkezik (általában az utóbbi következik be hamarabb).

Helyezésünkön múlik, hogy mennyi XP-t, milyen sok, és milyen minőségű jutalmakat kapunk, illetve a meccsek során Érmeket is hozzánk vág a rendszer, teljesítményüktől függően, melyek mennyisége a végén kapott jutalom ritkaságát befolyásolja, na meg a helyünk a szerver rangsorában. Egyetlen baki a dologgal a várakozás, hogy megalakuljon egy ilyen meccs részvételünkkel, de ez inkább már a többi játékos hibája, akik mindig az utolsó másodpercben jönnek rá, hogy mégsem jönnek.

Új Craft-olási motívumok, otthonok, berendezések, gyűjtögethető titulusok, és miegymást hozott még a kiegészítő felénk, de az igazán fontos dolgok a balanszolási kísérletek, ugyanis itt vannak eldugva a legproblémásabb részek. Ezeket kellett volna szépen, egyenletesen kivitelezni, de Zeniék két legyet akartak egy retek nagy kővel kinyírni, így sokan úgy vélik, hogy a kő alatt maradt az egyik ujjuk is.

Medve Medárd annyira megijedt, hogy struccá vált.

Kezdjük a Champion rendszerrel; a ponthatár ki lett tolva harminccal, és sokkal kiegyenlítettebbé vált a rendszer, ami annyit jelent, hogy most már, ha sok pontot tolunk egy csillagba, akkor az a hatásfok rovására fog menni. Ezzel próbálja a játék rávenni a kalandort, hogy más csillagokkal is kísérletezzen, illetve a kevesebb ponttal rendelkező játékosok sem fognak olyan sokkal hátrébb lenni, mint a kimaxolt szintűek. Ez egy baráti változtatás alapvetően, kiegyenlítettebbé válik a pvp, és több lehetőséget is kipróbáltat a játékossal.

A Cyrodiil-i pvp kampányoknak búcsút inthetünk, helyükre négy új kerül, és azon kívül, hogy Morrowind-es neveket tudhatnak magukénak (Vivec, Sotha Sil, Almalexia, Kyne), csak egy kampány lesz már, ahol a Champion passzív képességek aktívak lesznek. Ehhez ugyan hozzájön plusz egy kampány az USA szerveres Xbox-osoknak (Shor), de mivel nem globális így jelenesetben nem fontos. Talán ezzel a húzással veszi kezdetét a Champion rendszer szisztematikus leépítése, melyet oly sokan kritizáltak, de, hogy mi lesz helyette majd, az még rejtély.

Elérkeztünk a problémás részre, mégpedig a nerf kalapács dühöngéséhez, kezdve a blokkolással, aminél lecsökkentették a Stamina/Magicka büntetés cooldown-ját, effektíve megduplázva ezen nyersanyagok fogyását miközben fent tartjuk a pózt. Tehát vége a perma-block-nak a tankoknál, emellett pedig a lopakodásból történő azonnali gyilkolásnak is, ugyanis minden ilyen támadás játékosok ellen már nem jár bónusz kritikus sebzéssel. Ennek a változtatásnak köszönhetően bátrabban hordhatunk már könnyű és közepes nehézségű vérteket is, így elég sokan jól jártak, és csak a fő elkövetők, a Nightblade-ek fáztak rá.

Wold Boss-t alacsony szinten, csapaton kívül is lehet gyakni a jutalmakért.

A Stamina képességek globálisan is drágultak, megakadályozva ezzel, hogy a jól összerakott Magicka-Stamina képességekkel ellátott karakter valaha is kifogyjon a szuflából. Cserébe a támadások is kaptak egy kis változtatást, hogy inkább azok használata legyen hangsúlyozva a mágia ellentétben, utat engedve újabb lehetőségeknek. Ergo ne csak ész nélkül varázsolj, hanem használj támadásokat is közben, különben kifogysz a nyersanyagból.

Ezeken kívül a DK-k tankossága, a Nightblade-ek sustain-je, és a Magicka Sorcerer-ek sebzése mind meg lettek vágva, aki meg healer Templar-t akar csinálni az felejtse el, ugyanis a meglévők is valószínűbb, hogy szobanövényként fogják végezni, olyannyira váltak használhatatlanná.

A páncélok passzívjai is átestek némi nyersanyag visszatöltés csökkentésen, bár az igazi vesztes itt a nehéz páncélok típusa lenne, ahol a Constitution passzív majdnem fele annyi Staminát és Magickát ad már csak vissza, effektíve megölve ezzel a pvp-t mindenkinek, aki nem full-tank-ot épít vagy nincs összeguberálva neki a Black Rose szett.

BG-n kövessük a többieket. Ők se tudják, hova kell menni, de legalább együtt halunk meg.

Ezek voltak a legégetőbb, és legellentmondásosabb "javítások", melyek hosszútávú hatásai a játékra még nem láthatók tisztán (a sűrűn káromkodó Templar-okat leszámítva). Annyi viszont biztos, hogy a mostani új Chapter-ben, a sustain szettek, mint a Shroud of the Lich, vagy a Bone Pirate's Tatters nagy hírnévnek fognak örvendeni.

Összességében nézve, viszont, egy nagyszerű kiegészítés ez a már így is egyre jobban emelkedő hírnevű mmo-nak. Nem, ez nem az az Elder Scrolls játék, amire mindenki vágyott még két éve, hanem ez az, amire senki sem számított. Grafikája még mindig csinos, és az új, Morrowind alapján újrakomponált zenék előre megfontolt nosztalgia rohamot okozhatnak a gyengébb lelkületűeknek. A pvp még mindig nem annyira kidolgozott, mint a legtöbb mmo-ban, tény és való, sokkal lazább, úgymond "casual"-ebb, de ez csak változni fog a játék előnyére, és minden, ami csodálatossá tette az Elder Scrolls sorozatot továbbra is itt van, és nem enged felállni a székből.