Épp ma volt egy környéki focibajnokság, amin az iskolák indulhattak. Mi is indultunk és én is belekreültem a csapatba. Úgy informált tanbá, hogy 5+1 fővel játszhatunk a pályán, de ehelyett csak 4+1-ben játszhattunk és eléggé fárasztó volt. Sokat cseréltünk, amíg nem ment el telefonálni enni inni (stb.) tanbá. Ezzel a cserélhetőség is megszűnt, mivel neki kellett bejelentenie a cserét. Ezek miatt, eléggé megfáradt a végére a csapat és csak az 5. vagy a 6. helyen végezhettünk a nyolcból. Reggel 7 rától nyomtuk és eléggé meg is pörgettük, csak hát tanbá nemigen volt jelen, szabadrúgásnál is minekünk kellett eldöntei hogy ki rúgja stb. Aztán jöttek az „örök ellenségek”, szinte a mellettünk lévő suli. Felálltunk, mivel itt volt az elején ordibált cseszegetett cserélt. A közepe felé elment, és mivel fáradtak voltunk, alig tudtunk már játszani. Cserélni kellett volna nagyon dehát nem volt itt, és nem mehettünk be. A végére 1-1 lett az állás és büntetőkkel döntöttük el, hogy ki lesz az 5. illetve 6. „Na végre itt az edzőnk” kiálltottak fel a csapattársak. Vártunk még 1 percet, mert leállt beszélgetni, és amikor ideért nem tudta mivan. Felvilágosítottuk mi, és eldöntötte ki fog rúgni. Aztán megint arrábvonult telefonálni. A végén kikaptunk 2-1re és szerintem ez teljesen a tesi tanárnak köszönhető. A díjkiosztóról még előbb elvitte a díjakt, és mi meg megvártuk a rendezményt:p.