Hirtelen téma híján a napomról fogok beszélni, remélhetőleg nem olyan hosszan, mint amennyire most nincs kedvem írni. (Ezt a mondatot most én sem értem!)

Tegnap fél 4 kor döglöttünk ki Atival (párommal) az ágyba, azzal a mondattal, hogy holnap korán kelünk.
Ezzel a lendülettel állítottuk be mindketten az ébresztőt 9 órára, remélve, hogy most kivételesen tényleg időben kelünk. Sejthetitek mi lett belőle. Én ugyan felkeltem 10-kor de ezt a jó embert még 11kor is alig bírtam kituszkolni az ágyból, pedig uszoda volt terv-be véve már hónapok óta.

Nagy nehezen, de végül felkelt az ágyból, és közölte: eszünk, összepakolunk és megyünk. Úgy vélem ez normális embereknél beletelik maximum háromnegyed órába. Nos nálunk ez majd 2 órába tellett! 😀
Buszra fel, kiérünk Margitszigetre, bemegyünk az uszodába- Közlik velünk zárnak. Hurrá! Szóval a „reggel” óta tartó kínszenvedés jutalma a semmi.

Hirtelen gondolattól vezérelve mégis csak vízben kötöttünk ki, így eldobva nem kevés pénzt magunktól, de annyira meleg volt és annyira vizet akaratunk, hogy meglátogattuk az ugyancsak Margitszigeten lévő Palatinus strandot. Igaz, hogy csak 3 órát tudtunk ott tölteni, de megérte.
Most fáradtan, de mégis a mozgástól felfrissülve írok. Szükség volt már rá nagyon, hiszen a mostani időben nagyon eltunyultam, és már csak a negatív mellékhatások kezdtek elhatalmasodni felettem. Remélem így a tanulás is könnyebben megy majd.

Most éppen kel a lángos, és remélhetőleg megint legalább olyan finom lesz mint a múltkor. (Majd kaptok ti is! :P)

Mára most ennyit terveztem, fáradt vagyok, nyűgös vagyok! Remélem legközelebb valami nagyobb lélegzetű bejegyzéssel állok elétek. Talán a gekkóimról mesélek majd!

Tina