Bár korai még farkast kiáltani főként olyan nevek miatt, mint a God of War vagy a Metro Exodus, azért elgondolkoztunk egy kicsit azon, hogy miért szorult háttérbe a játékiparban manapság a single player élmény? Összegyűjtöttük a gondolatainkat, és egyfajta vitaindítónak szánva le is írtuk őket, hátha veletek együtt megfejtjük ezt a talányt. Mondanánk, hogy mit gondolunk mi az okokról!

Nagyobb pénz van benne

A legnagyobb problémaforrás, ami a fentiekben felvázolt jelenséget előidézte, szerintünk határozottan a pénz. Bár kiegészítőkkel és DLC csomagokkal is lehet a megjelenés után komoly összegeket kaszálni, azért gondoljunk csak bele, hogy a mikrotranzakciókkal, az in-game vásárlásokkal mennyivel több pénz folyhat be egy stúdióhoz, arról nem is beszélve, hogy egyik-másik ilyen alkotás évekig futtatható, tehát ha hosszabb távon akarnak jövedelmet a kiadók, akkor ez az irány kifizetődőbb lehet.

Az anyagi oldal másik aspektusa, hogy egy kifejezetten multira kiélezett videojáték lényegesen kisebb összegekből is megvalósítható. Nem kell tonnányi szinkronszínészt fizetni, komoly forgatókönyvet írni, átvezetőket csinálni, ezzel csökkennek a motion capture felvételekre fordított költségek, tehát alapvetően a végösszeg sokkal kedvezőbb lesz, mint egy kifejezetten egyjátékos kampányra kiélezett alkotás esetében. Magyarul: kisebb befektetéssel érnek el nagyobb pénzt, ami a hülyének is üzlet ugyebár…

Félkész játékokat is ki lehet adni

Nem elhanyagolható szempont a multi-orientált videojátékok kapcsán, hogy félkész játékokat is ki lehet adni úgy, hogy abból rögtön bevétel származzon. Elég csak kiemelni a PUBG példáját, ami jóindulattal is csak alfa változatban jelent meg annak idején PC-re, de hónapokig így is képes volt temérdek mennyiségű pénzt generálni a fejlesztők számára. Ez nyilván a fejlesztési költségek tekintetében pozitívum, de sok esetben aljas húzásokkal is élnek a fejlesztők, elég csak a Fallout 76 példáját felhoznunk a közelmúltból, amit még mindig nem sikerült olyan állapotba hoznia a Bethesdának, hogy arra nyugodt szívvel ráhúzzuk a tripla-A kategóriás jelzőt.

Mindent behálóz az internet

A változás hátteréből nem szabad kifelejtenünk azt sem, hogy míg pár évvel ezelőtt az otthoni internetkapcsolat vagy csiga lassú volt, vagy egyáltalán nem létezett, addig ma már a szélessávú internet ugyanolyan alapkövetelmény egy összkomfortos lakásban, mint a víz vagy a villany. Magyarul az emberek megtehetik, hogy multi-orientált címekkel játszhassanak, nemcsak egy kis rétegnek, hanem mindenkinek lehetősége van arra, hogy efféle címekkel múlassa az idejét, ami elég komoly ütőkártya volt a kiadók arculatváltásának kapcsán.

Lesz-e arany középút?

Talán. Ezt határozottan nem merjük kijelenteni, de azért vannak pozitív példák, melyek alapján talán nem kell attól tartanunk, hogy örökre kivesznek a piacról az egyjátékos élmények. Nagyszerű út például, amit a Red Dead Redemption 2 követett, hiszen ott a bivalyerős egyjátékos kampányhoz kapcsolódott a külön többjátékos mód, de az Anthem is elég járható utat jelölt ki azzal, hogy gyakorlatilag egy single player kampány élményébe ágyaztak bele egy online mókát. Meglátjuk, mit hoz a jövő, de szerintünk most még nagyon korai lenne vészharangokat kongatni!