A játékvezérlők folyton változnak, alakulnak, innoválódnak, melynek köszönhetően a kilencvenes években megszületett az analóg kar, a rezgő funkció, ám léteznek ezeknél sokkalta extrémebb irányítók is, mint például különféle virtuális kesztyűk, táncszőnyegek, láncfűrész, szamuráj kard, vagy éppen napjaink legnagyobb kedvence, a Wiimote-Nunchuk páros. A szüntelen újítani akarás a Sega-t is megfertőzte, ezért a Dreamcast piacra kerülésével megtették első lépéseiket az irányba, hogy a játékosok minden korábbinál intenzívebben legyenek jelen a játékokban, olyannyira, hogy pusztán a tested mozgásával képes légy befolyásolni a képernyőn történteket. Hogyan is lehetséges mindez? Természetesen egy kamera segítségével. A Sega Dreameye kiegészítője volt az első ilyen próbálkozás, de sajnos soha sem hagyta el Japán kicsiny szigetét, és tudomásunk szerint játékok sem támogatták ilyen formában, ám a Sony nem feledkezett meg a technológiáról és leporolva azt, megvalósította a megoldást, amely PlayStation 2-n Eye Toy-ként, PlayStation 3-on pedig felturbózva PlayStation Eye-ként vonult be a köztudatba.
/>
Az elképzelés olyannyira működőképesnek bizonyult, hogy mára már egy meghatározó perifériává vált a Sony konzoljain és sok kiváló játék támogatja valamilyen formában őket. Egy vérbeli társas szórakozás, igazi közösségépítő tulajdonságokkal. Az eszköz csatlakoztatása után megjelensz a képernyőn, élőben, hogy a kamera minden mozgásodat lekövesse, ezáltal Te magad válsz a játék főszereplőjévé. Amit a képmásod megérint, az bizony reagál rá, ezáltal kölcsönhatásba kerülhetsz a játék elemeivel. Kissé futurisztikusan hangzik, pedig ez már 2003 óta szilárd valóság. A zseniális ötlet Dr. Richard Marks-tól származott, majd a Sony Computer Entertainment Europe London Studio divíziója elő is állt a megvalósított ötlettel, melyet 2002-ben négy darab játékkal demonstráltak, ami elsöprő sikerének köszönhetően egy esztendővel később már a boltok polcain kínálgatta magát. A rövid technológiai bemutatás után talán itt az ideje, hogy nekiessünk a legújabb PlayStation 2-es Eye Toy Astro Zoo bemutatásának.
Mint a legtöbb Eye Toy-os produktum, az Astro Zoo is egy ügyesen összeválogatott minijáték gyűjteménynek tekinthető, ahol ugyan helyet kap némi történeti szál körítésként, ám a játék nem folyamatos, hanem kisebb aljátékokra tagolt válogatás. Kering a világűrben egy hatalmas űrbázis rajta egy megtermett állatkerttel, amely négy nagyobb zónából tevődik össze, ám egy napon majdnem bekövetkezik az egyik legrettegettebb katasztrófa. Üstökösök zavarják meg az Astro Zoo kiegyensúlyozott életét, mely talán a lehető legrosszabbkor kuszálta össze a szálakat, hiszen már csak egyetlen nap van hátra az ünnepélyes megnyitóig. A feladat máris adott. Egy állatkerti rendész bőrébe bújva kell rendet vágnod az állatok között, hogy a holnapi megnyitó a tervezett mederben, rendben lebonyolódhasson. Tartalmas kikapcsolódásnak nézünk elébe, amelyben több mint 60 küldetés vár ránk, a legváltozatosabb formákban. A birkanyírástól a jégkockává dermedt nyulak kiszabadításán át rengeteg tennivaló vár ránk. A játék indításakor készül rólunk egy arckép a szkafanderünk sisakjába, gyakoroljuk a pózolást szorgosan.
Első lokációnk a Polar Dome, ahol leginkább jegesmedvék, pingvinek, és más sarkvidéki teremtmények várják a kiszabadításukat, megváltásukat. Ha jól teljesítesz egy-egy feladatot, a jutalmad egy biztosíték, amelyből ha összegyűjtesz hat darabot, további állatok szabadulnak ki fogságukból, ez minden zóna végső célja. A feladatok meglepően változatosak. Hol egy jegesmedve mozdulatait kell leutánoznunk, hol pedig birkát nyírunk, vagy éppen jégkockába fagyott nyuszikat eresztünk szélnek, bár a flipperkarok mozgatása, és a fókaröhögtetés sem egy utolsó szórakozás. De amikor a nyuszinak szedünk répát? Számomra a legdurvább a csigák utáni ablakfényesítés volt. Ilyen fürge puhatestű csúszómászókkal én még a mesében sem találkoztam. Elhúznak, mint a szél, a takony meg ott marad az üvegen utánuk, indulhat a polír hadművelet. Nem szeretném lelőni az összes poént, ezért nem is esek neki a játékmódok kimerítő ismertetésének, hiszen nálam egy sokkal kellemesebb kalauzotok lesz, méghozzá benne a játékban.
Mivel az Astro Zoo univerzuma egy igen magas technikai fejlettséget tudhat magáénak, egy mesterséges intelligencia fog a segítségetekre lenni, akinek a neve stílszerűen AMI (Artificial Maintenance Intelligence). Ő egy hölgy alakjában fog időnként megjelenni légdeszkáján, hogy kellőképp felvilágosítson, eligazítson a számunkra nagyon is új és ismeretlen világban. Instruál az aktuális teendőinkről, felkészít a ránk váró feladatokra, így már jó előre tudjuk, hogy egy adott helyre belépve mi lesz a dolgunk, milyen eget rengető teendőkkel szembesülhetünk. Mivel egy űrbázison teljesítünk szolgálatot, nem minden estben a megszokott, Földi körülmények érvényesülnek körülöttünk. Előfordulhat például az is, hogy a gravitációnak ellentmondó szituációk alakulnak ki, melynek köszönhetően alaposan összezavarodhatunk, egyes helyzetekben. Az irányok felcserélődhetnek, és nem fogjuk érzékelni, hogy merre van a lent és a fent. Ilyen trükkökkel már találkozhattunk korábban is.
A Woodland Hub egy mesterségesen telepített erdő, ahol a környezetnek megfelelően erdei állatok éldegélnek. Teknősök, leveli békák, mókusok, csigák, és birkák számítanak a segítségedre. A többi zónához hasonlóan, a Woodland Hub-ban is 5 alapküldetés van plusz 2 további lezárva, melyeket az elért teljesítményeink függvényében nyithatunk ki. Az elsők mindig egyszerűbbek, hiszen ha sikeresek vagyunk mind az 5 alapküldetésben, akkor az 5 piros lézer nyaláb zöldre vált, így máris szabad az első elzárt állatkánk. A második keményebb dió, hiszen őket mindig egy hatos zár védi, amelyekhez ugyanennyi biztosíték szükséges. A Jungle Pod egy trópusi esőerdő, melynek lakói kígyók, tigrisek, zebrák, kaméleonok, majmok és oroszlánok. A negyedik és egyben utolsó lokáció a Marine Bubble. Ez a zóna az űrben keringő állatkert úgymond vizesblokkja, ahol csikóhalak, cápák, krokodilok, medúzák és különféle halak éldegélnek. Minden állat más és más igénnyel rendelkezik, így a feladataink minden esetben különbözni fognak az előzőektől. Nem fogunk tehát unatkozni, az újdonság varázsa nem szűnik meg. A legnagyobb pozitívuma a játéknak, hogy teljesen ránk bízzák, hogy melyik zónában állunk neki rendet rakni először. Szabadon választhatunk bármikor, bármelyikből, nincs kötött sorrend.
Az
Eye Toy: Play Astro Zoo nem fogja fenekestül felforgatni az eddigi elképzeléseinket a kamerás mókáról, mindemellett remekül elszórakoztat, és kellően megmozgatja minden egyes testrészünket. Mivel a játékban van kétszemélyes módozat is, bátran invitáljunk partnert a vidám kikapcsolódáshoz. Meglátod, párosban még ez is sokkal nagyobb móka. A grafika egy részét Te magad alkotod, így annak értékelése egy kicsit meredek, ezt a részt magadnak kell megítélned az önbizalmad segítségével, ám a valódi, rajzolt elemek viszont kellemesek, érdekesek, vidámak és találóak. Semmi extra, de egy Eye Toy játékban sohasem a külcsíny volt a fontos és ez ezután sem fog megváltozni. Az én első élményem a kamera debütjekor megjelent Eye Toy Play volt, aztán szépen sorra jöttek a Sports, Kinetic, AntiGrav és Groove epizódok, amelyek rendre kimaradtak az életemből, persze fél szemmel kísértem őket, csak épp lusta voltam lencse elé állni és elpattogni naphosszakat. Megkockáztatom, hogy ha eddig nem ruháztál be Eye Toy kamerára, akkor ezért mindenképp megéri áldozni, de ezt nem áll módomban helyettetek eldönteni. Én javaslom, hogy tegyetek egy próbát vele, mielőtt kosárba pakoljátok. Az ízlés ezerféle lehet, nem kizárt, hogy Neked túlságosan gyermeteg lesz, ezért nem fog bejönni az Astro Zoo.
A hangszekcióval sem volt semmi problémám. A zenék mindig az aktuális környezet hangulatvilágát idézik, kellemesek, mulatságosak, vidámak, igazi rajzfilm hangulatot kölcsönözve ezzel a játéknak. Családi programnak szintén első osztályú, valóban minden korosztály meglelheti benne a saját örömét. A kihívások nem nevezhetők keménynek, mindenki vígan elboldogulhat vele. Én összességében maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel, hiszen több mint 60 féle mini játék kapott helyet a korongon, ami sokkalta hosszabb távra köti le az embert, mint például a tartalmilag lényegesen szegényesebb, korábbi Play epizódok. Nem egy mai darab már az Astro Zoo sem, tekintve, hogy tavaly november elején jelent meg, de jelenleg ez a legfrissebb PlayStation 2-es anyag, így semmiképp sem nevezhető idejét múltnak. Én csak ajánlani tudom, mert remek szórakozás, és ami a legnagyobb erénye, hogy kortalanul élvezhető, akár többen gyűljetek is egybe, akár magányos óráidban szeretnéd felvidítani magad. Remek társ, kiváló testedzés. Nekem komoly izomláz nehezítette a tesztelést, vigyázzatok vele, mert kidőltök, mielőtt észrevennétek.
Személyes tapasztalat: Az európai PlayStation 3 modellek a viszonylag gyenge minőségű szoftveres emulálás miatt nem képesek lefagyások nélkül megbirkózni a játék futtatásával, így ne is erőltessétek. Tehát amennyiben kizárólag PlayStation 3-mal rendelkezel, nem ajánlott a játék beszerzése, mert nem fogod tudni megfelelően használni, ez alól a régebbi, 60GB-os HDD-vel ellátott modellek sem kivételek.
