Ha szimulátorokról van szó, mindig felmerül az "évezredes" kérdés, hogy mennyire legyen élethűre megcsinálva; mi az a határ, amit nem érdemes átlépni, mely után a játékélmény rovására megy realizmus? Az F1 játékok készítője, a Codemasters fejlesztőcsapata, például azon a követendő állásponton van, hogy első sorban mégiscsak egy játékról van szó. Ha nem lehet élvezni, akkor mi értelme a valóság tökéletes visszaadásának?
A Team Fusion Simulations, úgy fest, ezzel ellentétes nézeteket vall, ugyanis a repülőgép szimulátor játékuknál, az IL-2 Sturmovik-nál, száz százalékosan arra feküdtek rá, hogy a lehető legreálisabb repülési élményt adják vissza azoknak, akiknek minden vágyuk, hogy második Világháborús vadászokat, bombázókat és felderítő repcsiket irányíthassanak. Ennek sajnálatos módon az lett a vége, hogy aki nem tudja, hogyan repül élethűen egy második VH-s fémmadár, az nem igazán fogja tudni átérezni a játék varázsát.
Jelen tesztünk kizárólag azért készült el erről a három éves játékról, hogy a Desert Wings - Tobruk kiegészítőről készül, hamarosan érkező tesztünknek megágyazzon.
Pedig nem kicsi alkotást hoztam el nektek; az IL-2 Sturmovik 2017-es iterációjához, a Cliffs of Dover Blitz Edition-höz volt szerencsém, megágyazandó egy hamarosan érkező kiegészítőnek. Ez a cím két éves pályafutása során szép mennyiségű DLC-t, és javításokat látott már, ebből fakadóan az első indításnál úgy vert arcon a rengeteg beállítási lehetőség, hogy akaratlanul is elszégyelltem magam, és inkább elmentem két másik játékot tesztelni. Ám gyorsan visszatértem, miután rájöttem, hogy igazából nem lehetne panaszra okom, hisz tényleg itt van minden előttem, azt állítok be, amit akarok, és működni fog nem? Mint később látni fogjuk, nem.
Feri, látom a házamat innen juhúúúú...
A billentyűkombinációkat úgy állítjuk be, tehát, ahogy szeretnénk, így ezt nem részletezném. A realizmus opció fokát levettem a legegyszerűbbre, lévén, hogy nem vagyok pilóta, nem értem a szaknyelvet, én csak lövöldözni akarok. A kurzor gombokkal (gép irányítása a levegőben) és a "Space"-el (géppuskatűz) sikeresen elzongoráztam, ám amikor a gép hasán lévő bombarekesz ajtaját kellett volna kinyitni, akkor nem történt semmi. Talán nem lett volna ilyen rekesz a gépemen?
A rendszer ezt nem akarta velem közölni, így azonban nehéz teljesíteni egy olyan küldetést, ahol pont épületek rombolása lenne a cél. Pedig általában kiírja, ha például benyomjuk az autó-pilótát, vagy felkapcsolunk valamit. Apropó kapcsolgatás, ha belső nézetben vagyunk a gépünkben, akkor a "Num-pad"-on a kurzorgombokat nyomogatva (5-ös kivételével), körbe lehet nézni a fülkében, így találkozhatunk rengeteg kapcsolóval, mérővel és hasonló mókákkal, melyeket kedvünkre piszkálhatunk. Kényelmesen kilátni a repülőből ritkán fogunk ugyan, de egy pilóta ösztönből repül, nem kell neki látnia is.
Van egy sanda gyanúm, hogy barátokat lövök épp... khm...
Fent már említettem, hogy közöm sincs a profi repülőgép irányításhoz, és hogy ebből fakadóan semmit sem mondtak nekem az ijesztő angol kifejezések egyenesen a "Repülési Terminológia" című könyvből. A "Tutorial" borzalmas, felszállni nem tudtam, anélkül, hogy le ne tiltott volna az autó-pilóta, úgyhogy vettem a lapot, és a küldetések, kampányok során gátlástalanul benyomtam az automatikus repülést, ha felszállásról vagy landolásról volt szó. Mondjuk a lövöldözéshez sem ártott volna egy gépi célzó, de akkor mi értelme lett volna a játéknak?
Ebből nem nehéz kitalálni, hogy bizony a tüzelés sem sikeredett zökkenőmentesre. Csak és kizárólag akkor kapunk bármiféle célkeresztet, ha belső nézetben játszunk (akkor se mindig). Ám repülőtől függően így sem fogjuk feltétlenül látni tüzelésünk eredményét, vagyis a repülő golyókat. Nem egyszer fordult elő, hogy konkrétan negyed óráig kergettem egy ellenséges vadászt, mielőtt meguntam, hogy nem történik semmi, hiába eresztettem meg feléje addigra egy német lőszergyár egész éves termelését.
Gyakorta akár negyed órát is repülhetünk, mielőtt (talán) megérkeznénk a lövöldözős részekhez.
Az irányítás élethű, elhiszem, de ettől függetlenül csapnivaló. A levegőben képtelenség stabil repülést bemutatni, ugyanis állandóan elvisz minket a szél, ide-oda dobál a rengeteg energia, mely a fellegekben dolgozik, állandóan vissza kell rángatni szintbe a gép orrát, különben elszáll az űrbe, vagy le a föld felé. Emiatt akkurátusan lőni egy célpontra majdhogynem képtelenség, az ebédünket megtartani pedig még annál is nehezebb, ugyanis folyton ugrabugrál a kép.
Ezen felül a felhasználói felület egyáltalán nem segített szenvedéseimben. Az egér jobb gombjának lenyomására ugrik fel valami menü, ahol ránézhetünk a térképre, de a küldetés célja zavarosan van feltüntetve (ha egyáltalán), a települések nevei, illetve az ikonok alapjáraton összefolynak, és csupán magunkat, a szövetségeseket illetve az ellenséget tudjuk sokadik próbálkozás után felismerni. Lehet "zoom"-olgatni, kicsinyíteni, növelni a térkép részleteit, de erre kevés lehetőségünk lesz egy tűzharcban. "Szerencsére" van elég monoton repülési idő, hogy ezzel eljátszogassunk.
Néha azért jó dolog repülni; ilyen látvány mellett.
Azonban az élményt jelentősen rontotta a nem ritkán előkerülő diavetítés melyet még a Fallout 76 is megirigyelt volna (ha nem javították volna azóta ott ki). Sajnos a rengeteg kiegészítőt, aprólékos fizikát, mechanikát nem könnyű jól optimalizált állapotban tartani. Ez gyakorta a térkép bámulása közben jött elő, úgyhogy viselkedjünk inkább rendes Világháborús pilótaként. Nekik még ennyi segítségük sem volt, csupán a rádiójukból kapott zavaros adásokra és a szemükre tudtak hagyatkozni. Mindkettő jelen van, végső soron, így a valósághű érzet még erősebb...
Azonban a szórakozás faktor mélyen a földbe állt. Csupán az a pár perc tudta megfogni a figyelmem, miközben kergettem egy ellenséget, és dübörögtethettem a géppuskámat (sajnos nem túl sikeresen). De hát minden jó dolognak eljön a vége. Hiába van rengeteg küldetés, több kampány, multizás, szabad repülés, kiveséző (de egyébként csapnivaló) "Tutorial", nagy választék gépek terén, ha egyszerűen nem tudja átadni azt az érzést, amit teszem azt, az Ace Combat gond nélkül megadott; a siker és a győzelem érzését, miközben egy király repcsivel táncolok az égben.
Star Wars-os "célkereszt", és a kamikaze ellenség. Ugh balra a második ajtó.
De lehet, bennem van a hiba. Egy igazi pilóta, elképzelhető, hogy mesterműnek titulálná az IL-2 Sturmovik-ot és minden DLC-jét; de én csupán egy primitív gémer vagyok, kinek olyan minimális igényei vannak, mint például egy olyan repcsis játék, ahol nem kell több billentyűzet ahhoz, hogy minden irányítási opció kiaknázódjon, és különösebb szaktudás nélkül is tudjon repülni, illetve robbantgatni. A szebb grafika is jól esne, ám nagyobb hiány a zene, a gép fejfájást gerjesztő propellereinek berregését elnyomandó; de az nem reális, lássuk be.
Sajnos egy nagyon szűk rétegjátékot kaptunk, specifikus célközönségnek, és ez roppant szomorú. Látszik, hogy a készítők rengeteg munkát tettek bele alkotásukba, és fáj a szőrös szívem, de a valósághűség egyáltalán nem támogatja jelenesetben az élvezhető játékmenetet. Ez a megoldás szembe megy az ilyen szórakoztató ipari produktumok céljával; hogy elszakítson minket a valóságtól, és olyan vizekre evezhessünk, melyek egyébként nem elérhetőek. Ez persze csupán az én véleményem. De azt elérte az IL-2 Sturmovik, hogy őszintén sajnáljam a Világháború pilótáit. Nem jó dolog éhgyomorral életünket kockáztatni.
