Ravaged

A mai tesztünk alanya nem más, mint Gordon Ramsey legújabb... ééés nem. Még véletlenül sem fogok főzős játékot tesztelni, mivel egyrészt tudtommal ilyen nem jelent meg a közelmúltban, másrészt pedig a konyhai tudományom olyan magas szinten áll... fogalmazzunk úgy, hogy nem a főztömért szeretnek azok, akik esetleg nem dobálnak meg reflexből az utcán. Nem arról van szó, hogy nem tudok sok ételt jól elkészíteni, hanem arról, hogy keveset sem, így általában, ha csak a konyhaajtó előtt suhanok el, a bent tartózkodók "Ellenség a kapuknál!" üvöltéssel vetik hasra magukat. Joggal merülhet fel bennetek, kedves olvasókban a kérdés, hogy akkor mégis mi a fenéért az ételek elkészítése a téma? Nos, a válasz egyszerű: régen ettem, soká fogok, és éhes vagyok. Léphetünk tovább? Remek!

Tudom anya, sapka, sál!

Komolyra fordítva a szót, a bevezetőben említett főzőcskézős alapok néhány szó kicserélésével megállják a helyüket jelen tesztalanyunk szempontjából is. A 2 Dawn Studios srácai kiváló témához nyúltak hozzá, amikor nekifogtak a Ravaged elkészítéséhez. Látszólag minden adott volt, ami a sikerhez kell, a Ravaged azonban mégsem lett olyan alkotás, amire hosszú évek múltán is emlékezni fogunk. Ami azt illeti, néhány órával ezelőtt léptem ki a játékból, de már fakul az emléke. Pedig higgyétek el, vártam a játékot, mint a messiást - bár ez a hasonlat nem a legjobb, mivel nyíltan Lacista vagyok, szóval a vallásom, na meg a környezetem szerint már itt szennyezem a teret több mint két évtizede -, de valamiért mégsem sikerült a szívembe zárnom. Pedig a téma miatt több esélyt is adtam neki, mint amennyit más alkotásoknak szoktam.

A Ravaged egy kifejezetten többszereplős játékra kiélezett, poszt-apokaliptikus környezetbe ültetett alkotás. Adva van két frakció, a resistance és a scavengers, azaz az ellenállók, és a fosztogatók csapata. A játék célja meglehetősen egyszerű, a különböző típusú összecsapások során legyőzni a másik csapatot. Kooperatív mód híján tehát PVP mókáról van szó, sajnos azonban pontosabb, ha azt mondjuk, hogy lenne szó. A Ravaged ugyanis kis mértékben szórakoztat, és sokszor olyan, mintha direkt játszana az ideigeinken.

Irány a MaxDrive!

Mielőtt jobban belemennék a Ravaged részletezésébe, ki kell jelentenem, hogy nem egy rossz játékkal van dolga annak, aki betölti a 2 Dawn Studios újoncát, szimplán egy olyannal, ami nem üti meg a kellő szintet ahhoz, hogy maradandónak, vagy csak szimplán kellően jónak nevezzük. A Ravaged legnagyobb problémája a kiforratlansága, jelen formájában egyszerűen nem képes kellő szórakozást nyújtani.
A játék a klasszikus játékmódokból és elemekből építkezik. Adva van több pálya, néhány játékmód, pár fegyver, egy-két jármű és... sajnos ennyi. Persze mindez nem probléma, ha kellően jó tálalással kapjuk az étket, de itt sajnos nem beszélhetünk ilyenről. Mielőtt azonban rátérnék a negatívumokra, lássuk, hogy mik azok az elemek, amit eltaláltak a készítők!

A Ravaged egyik legnagyobb érdeme a hangulat. Nem szükséges fejtegetnem, hogy miért annyira megkapó az atmoszféra, akinek bejön a poszt-nukleáris táj látványa, az úgyis szeretni fogja. Dicséret illeti a készítőket a pályák elkészítése miatt is. Kellően változatosak, kellően jól felépítettek, és a legtöbbjük szinte minden kaszt számára megfelelő terepet ad az önfeledt öldöklésre. A járművek erőteljes jelenléte is pozitívan hat az összképre. Első ránézésre tehát egy valóban jó játéknak tűnik a 2 Dawn Studios gyermeke, sajnos azonban amint mi is a csata részesévé válunk, hamar rájövünk, hogy ez bizony nem az a játék, amire számítottunk.

Lőnék én, de nincs kit!

Sajnos kapásból több negatívumot tudok felsorolni a játékkal kapcsolatban, mint pozitív jellemzőt. Nos, először is a programhibák. Miután megvettem a Ravageded, napokig alig bírtam játszani, minden alkalommal, amikor csatlakoztam egy szerverhez, a játék lefagyott, arra hivatkozva, hogy kifutott a VRAM-ból. Természetesen nem nálam volt a hiba, hanem egy új patch miatt szinte mindenki ettől szenvedett, bár néhány napnál tovább nem kellett ahhoz a trükkhöz folyamodnom, ha játszani szerettem volna, hogy minimumra veszem a grafikát, belépek egy szerverre, majd visszaállítom tetszőleges kinézetre a játékot. Ez szimplán röhejes, ami azonban még szomorúbb, hogy napokat kellett várnunk a javításra.

Persze egy rossz szavam sem lehetne, ha ennyivel ki is merülnének a játék programhibái, sajnos azonban ezen felül több konstans, tipikus buggal is találkoztam. Estem át a földön, kaptam fejlövést sziklán keresztül, de volt, hogy szimplán csak úgy meghaltam a pálya közepén - bár lehet, hogy a korábban felvázolt vallásom nem tetszett a felsőbb hatalmaknak, mindenesetre nem volt szép dolog, amikor úgy lettem a játék szerint öngyilkos, hogy csak sétáltam a homokdűnéken.

Mert hordók mögé bújni mindig jó ötlet

A járművek irányíthatósága is hagy némi kívánnivalót maga után. A legtöbb acélszörnyeteggel nincs probléma, egyaránt egész könnyen lehet irányítani a tankokat és a homokfutókat, bár ez utóbbiak esetében azért vannak problémás részek, főleg ami a kanyarodást illeti. A helikopter kezelésére azonban nem bírtam rájönni. Mivel a játékban nincs semmilyen training mód, csak az éles ütközetekben gyakorolhattam, akárhogyan próbáltam azonban a levegőben tartani a gépet, pillanatok alatt a halálba repültem. A legtöbb esetben egyszerűen átlósan kezdtem el repülni és beleszálltam egy-egy tereptárgyba, aminek instant halál lett a vége, de egyszerűen sehogyan sem bírtam irányítani a repülő csodákat. Ahogy szétnéztem a harcmezőkön, a legtöbb játékos hasonló cipőben járt, mint én, de azért akadt egy-két olyan alak is, aki szemet gyönyörködtető módon repkedett a harctér felett, meg-megszórva az alant csatározókat.

Nagyon sajnáltam a különböző harcosztályok jelenlétét is. Bevallom őszintén, nem sok olyan online játékkal játszottam, amiben saját karaktert kellett létrehozni, és azt pátyolgatni a játék során, amivel igen, azt azonban élveztem. A Ravagedben megvannak a tipikus karakterosztályok - közelharci, mesterlövész, robbantós stb. -, azonban nincsenek kiegyensúlyozva, így még például rakétavetővel bármilyen párbajt megnyerhetünk, addig mesterlövészpuskával eltalálni bárkit is nagyon nagy szakértelmet, jövőbelátó képességet, vagy pedig szimplán hatalmas szerencsét igényel. Jobban tetszett volna, hogyha egy saját karaktert hozhatunk létre és szerelhetünk fel tetszőleges fegyverekkel, felszerelésekkel. Most őszintén, ki ne szeretne egy saját poszt-apokaliptikus ént?

Jó a kéróm?

A játék kinézetére nem lehet panasz, sajnos azonban meg is van az ára a látványnak. Elsődlegesen a processzort és a memóriát dolgoztatják meg a virtuális lőterek, de ez nem azt jelenti, hogy egy GeForce MX4-es, vagy egy ATi 9200-as kártyával már vidáman száguld a játék - hű, emlékszik még valaki rajtam kívül ezekre a VGA-kra? Mindenesetre a játék szépen néz ki, de nem annyira álleejtő módon, mint az utóbbi idők csúcskategóriás alkotásai. Tény és való azonban, hogy poszt-apokaliptikus környezetbe elég nehéz kiemelkedő látványt implantálni, lévén az egész atmoszféra a romokból és a pusztulásból építkezik - jelen esetünkben ez a havas tájakat és sivatagokat jelenti, ahol egyértelműen a fehér és a barna dominál.
A hangokkal kapcsolatban kevésbé vagyok elégedett a 2 Dawn Studios munkájával. Az effektek korrektek, valamint a szinkronnal sincs gond (mondjuk egy-két statikus "állapotjelző" szövegnél többre ne számítsunk), viszont a zenék abszolút jellegtelen, sablonos szólamokra redukálódtak.

A játékban régóta nem volt ekkora tömegnyomor

A fentiek persze nem végzetes problémák, és néhányuk csupán egyéni ízlés kérdése? Mit számít az, hogy nem lehet saját karakterünk? Nekem jobban bejött volna, ha lehet, de ha megfelelően beáll a mostani osztályok közötti egyensúly, akkor nem fogom emiatt húzni a számat. Programhibák? Javíthatóak, a játékhoz folyamatosan jönnek a foltok, előbb-utóbb eltűnnek? Irányíthatatlan helikopter? Kaphatunk jobb kezelést, de valószínűbb, hogy jár majd egy oktató pálya/videó, ami során elmagyarázzák, hogy pontosan melyik gombokat kell nyomkodnunk ahhoz, hogy ne szálljunk bele az első sziklába, ami a közelünkbe kerül. Nem jók a zenék? A háttérben játszhatunk valami passzoló muzsikát. Persze, jogos az észrevétel, hogy túl sok a "ha", azonban higgyétek el, mindez eltörpül a játék legfőbb hibája mellett, amely nem más, mint a játékosok hiánya.

Persze, a poszt-apokaliptikus világban kissé furcsa látvány lenne a tömegnyomor, azonban a Ravaged esetében ettől nem kell félnünk. Amikor legutoljára szerettem volna játszani, mindössze hét játékos volt online, ami, nem finomkodok, mert itt már nem lehet, baromi kevés. A játék éppen ezért sokszor játszhatatlan, mivel nincs ki ellen mennünk. Hajnalban nincsenek játékosok, délelőtt egy-két illetővel több kóborol a szervereken, délután valamennyire megnő a számuk, este tíz után azonban ismét kihalt az összes szerver. Valljuk be, ennek így sok értelme nincs.

Ha hallgattam volna anyámra...

A Ravaged tipikus példája annak, hogy egy kiváló alap semmit sem jelent, ha a rajta munkálkodó kezek nem hoznak ki eleget az anyagból. A játék remek is lehetett volna, azonban megragad a középszerűségben, s bár a hibák fölött egy ideig képesek vagyunk elnézni, vannak olyanok, amiket már nem hagyhatunk figyelmen kívül. A játékot azoknak ajánlom, akik valóban nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel, azonban ismételten figyelmeztetek mindenkit: a kevés játékos nagyon rányomja a bélyegét az összképre. Nem mondom, hogy végeztem a Ravaged-del, mivel lehet, hogy hónapok múlva visszanézek a virtuális csataterekre, csak, hogy lássam, hogy mennyiben alakult át a játék az elmúlt időszakban. Ha felvirágoznak a szerverek, örömmel vetem vissza magam a harcba, ha azonban ismételtem kihalt pusztákon kell majd sétálnom, csak szomorúan fogom konstatálni, hogy végül minden az enyészeté lesz. A háború ugyanis csak pusztulást hoz, és minden jóravaló poszt-apokaliptikus hívő ismeri az igét: "War. War never changes."