Akik ismernek, tudják, hogy nem rajongok túlzottan a szinte csak online játszható dolgokért, viszont a Destiny első része nagyon magával ragadt. Több száz órát raktunk bele drága barátaimmal a strike dolgokba, járőröztünk minden bolygón, ordítva küldtük vissza Crotát az édes anyukájába, hogy aztán a faterral is kibabráljunk.

Az elején még bukdácsolt a dolog, viszont a Taken King nagyon helyrerántotta az egészet, elért arra a szintre, amit már a launch napján is vártunk tőle. Valószínűleg a fentebbi kiegészítő talán kicsit későn érkezett, így a legtöbb játékos (új tartalom hiányában) elpártolt ettől a hibrid programtól. Most ezek az emberek visszatértek a nyílt próbakörre, ami talán előre vetíti, hogy nem lesz rossz a folytatás, de jelenleg több a kérdés, mint a válasz.
Piszkosul látványosan kezdődik amúgy a sztori: az ocsmány cabal izék megtámadják és porig rombolják a Tower-t, míg főnökük egy különleges szerkezet segítségével tulajdonképp rabul ejti a Travellert. Hőseink próbálják menteni a menthetőt (Cayde-6 még mindig durván badass), de érezhetően eléggé komoly a baj. Mi épp egy küldetésről térünk vissza, amikor is a pusztítás kellős közepébe csöppenünk.

Végig kell verekedni magunkat a hangárig, majd pedig az egyik cabal hajót sikeresen meg is semmisítjük, belülről. Sajnos itt véget ér a móka, de reménykedjünk benne, hogy ezt a látványosságot fogja tartani a stuff végig, már ami a single porciót illeti. Ezen kívül túl sok mindent nem lehet kipróbálni: kapunk egy eléggé mini strike küldetést, valamint kettő darab PvP eventet a jól megszokott Crucible keretein belül, azt’ slussz.

Tényleg eléggé alap dolgokat lehetett csak megnézni. A három kaszt nem változott, ellenben ami nem túl jó hír, hogy eléggé sokat butítottak a játékmeneten, pontosabban szólva nagyon előtérbe került a lőfegyveres harc. Különleges képességeink valami olyan iszonyúan lassan töltődnek vissza, hogy az már szinte vérlázító.

Nonszensznek tartom, hogy egy fél órás szekvencia alatt mindössze egyszer tudtam ellőni például a legerősebb skillemet, de a sima gránátra is rettentően sokat kell várni. Átvariálták a páncélokat is, a jól megszokott dolgok helyett mindössze kettő értéket látunk: vagy a mobilitásunkat növeli valami, vagy pedig a védelmünket. Igen, így eltűntek azok a perkek, amik extra dolgokat adtak, hogy csak egyetlen dolgot említsek.
Változtattak a fegyverek besorolásán is. A korábbi primary, special, heavy kombót felváltotta a kinetic, energy, power szentháromság. Ez a lényegen nem változtat, bár itt is tetten érhető, hogy a harmadik kategóriába sorolható eszközök sokkal kevesebbet sebeznek, mint az első részben, így nem feltétlenül éri meg váltani rájuk.

Grafikailag egyébként abszolút rendben vagyunk már most, sokkal nagyobbak a lokációk, meg talán kreatívabbak is egy kicsit. Egy új planétával, a Nessus-szal ismerkedhettünk meg, itt játszódik az Inverted Spire stirke, illetve a Control PvP is. Míg előbbiben a jól megszokott három fős fireteam-ek a főszereplők, addig az utóbbin mindössze 4vs4 meccseket tolhattunk – újabb bizonyíték arra, hogy ez a mód fog nagyon durván előtérbe kerülni.

Az összes többi játszható variánst, loot rendszert, szintlépést, kiegészítőket, tehát a stuff 80%-át teljes homály fedi. Valószínűleg a karaktereket át lehet majd hozni az elődből, legalábbis az én Gunslingerem simán felismerte, de marad a PlayStation Plus is, azaz rendelkeznünk kell előfizetéssel, hogy a kampányon kívüli dolgokat is elérjük.

Sajnos a meglehetősen csonka, beszabályozott kontent miatt nem nagyon lehet messzemenő következtetéseket levonni, de az egyértelműen látszik, hogy más irányba indultak el, mint az előd esetében.
Őszintén remélem, hogy ezen az e-Sport vonalon azért finomítanak még, mert ha mindent ennek rendelnek alá, akkor valószínűleg sok olyan vásárlót veszítenek, akik csak a coop miatt ruháznának be a Destiny 2-re. Egy jó sztorival, megfelelő küldetésekkel, tartalommal, minimum Crota jellegű raidekkel persze ez még változhat. Imádkozzunk, hogy hallgassanak a visszajelzésekre.