A Nintendo Wii azé' nem jó, me' sz@r a grafikája.
Az elmés meglátás egy bevett eszköze annak, miként savazzuk le azt a kiotói játékóriást, amely már többször is a gödör széléről táncolta vissza magát és meg sem állt a csúcsig. A kurrens generációt magasan vezetik mind a Wii-vel, mind pedig a DS-sel, hiába letűnt technológiák ketyegnek a burkolatok alatt, az irányítás forradalma és a valódi szórakozás élménye elvitte a piacot a casual irányba.
Igen, a Nintendo Wii valóban nem képes grafikai bravúrokra, csupán egy felpiszkált GameCube sokak szemében, és valóban nem tévednek sokat, de mint látjuk is azt jól, nem csak a fényes küllem adja el a termékeket a szoftverpiacon, annál fontosabb összetevői vannak egy-egy alkotásnak. A Nintendo Wii általában használt maximális sorfelbontása 480, azaz natív négyszáznyolcvan vízszintes sorral képes operálni, mindezt pedig progresszív képalkotással kombinálja, amely tévékészülékeken erre módja akad. A PlayStation 3 és az Xbox 360 már hétszázhúsz (HD Ready), esetenként pedig akár ezernyolcvan (Full HD) vízszintes sorral pumpálja ki magából a látványorgiákat. A magas felbontásnak hála csökkennek az élek fogazottságai és jelentősen nő a kép részletessége, ezáltal élessége. Gondoljunk csak bele, hogy mi történne akkor, ha Mario ilyen küllemmel vinné a hátán a Nintendo konzolját. Nem kell pattanásig megfeszülni, egy működőképes emulátor segítségével rálátásunk lehet, hogy milyen például az olasz "csöves" legutóbbi kalandja, a HD konzolok grafikai felbontását használva a lefuttatásakor. Bámulatos különbségek mutatkoznak. Íme néhány frissen publikált állókép, a Super Mario Galaxy-ról a la 1280X720p.
Hüle vagyok... 
