Sorozatunk előző részében megismerhettük a világok, köztük Azeroth születését. Megalakult a Lángoló Légió, minden élő ellensége. Sokak számára ismerős fajokkal is találkozhattunk, hiszen a Draeneiek és a Night Elfek választható karakterek a játék univerzumában. Ebben az epizódban több ismerős alakkal találkozunk, és végleg megváltozik a Kalimdor sorsa.
Az ősök háborúja
Azshara és papjai kezdetleges mágiahasználatának meglett az eredménye. A varázslat gyakorlása függőséget okozott és a távolból Sargeras megérezte eme energia hullámait, összeszedte a Légiót és megindult Azeroth felé. A bukott Titán megkörnyékezte a királynőt és lepaktált vele, a Quel'Dorelek istenként kezdték tisztelni őt. Az Örökkévalóság kútjának mélyen portált nyitottak a légió számára, és ha elérkezettnek látták, készek voltak segítőkezet nyújtani Sargeras e világ manifesztálódására. A Kapun átkelt az első hullám Archimond és Mannoroth vezetésével, boszorkánymestereik újabb démonokat idéztek, mellyel tüzes esőként hullottak Kalimdor földjére.
Légió
Malfurion vezette az ellenálló Nightelfek seregét, bár hősiesen küzdöttek centiről centire kénytelen voltak meghátrálni, utat engedve a légió tombolásának. Hűséges segítője Tyrande Whisperwind volt, gyengéd szálak fűzték őket egymáshoz. Az ifjú druida testvére Illidan a királynő követője és egyben mágiafüggő volt. Sikerült meggyőzni, hogy álljon bátyja oldalára a harcok során, Tyrande kezelte betegségét, az ápolt szerelmes lett a papnőbe. A két fivér rábeszélte Cenariust, hogy segítse harcukat, a félisten meggyőzte az Aspecteket (a Sárkányok vezetői) is hogy csatlakozzanak. Megalakult hát egy ütőképes ellenállás, körbevették Azshara templomát és a harc megkezdődött.
A királynő és legerősebb alattvalói készen álltak Sargeras megidézésére, csata során a Légiónak a templom védése volt feladata. Az ádáz harc során ismeretlen okokból az egyik Aspect megőrült. Neltharion a fekete sárkány elméjén féktelen düh uralkodott el, pikkelyei alól tűzcsóvák csaptak fel és szárnyain fekete lángok hatalmasodtak el. Őt innentől kezdve úgy ismerhetjük: Deathwing. Testvérei ellen fordult, és súlyos csapást mért a sárkányrajokra, amit mai napig nem hevertek ki. Malfurion és megmaradt emberei kénytelen volt visszavonulni. Rájött, hogy nem vehetik fel a démonokkal a harcot. Az Örökkévalóság kútját kell elpusztítania, amivel persze nem csak Légió utánpótlás, a portál semmisül meg, hanem az halhatatlanságuk és a mágia végét is jelenti.
A világ széthasadása
Ifjú hőseink
Illidan reménytelen szerelem és az Örökkévalóság kútja pusztulásának gondolatát nem tudta elviselni. Elárulta testvérét, beavatta Quel'Dorelek ellenállok tervébe. Malfurion szomorú szívvel, összeszedte megmaradt seregét és elindult leszámolni királynőjével, követőivel és természetesen öccsével. Hatalmas veszteségek árán sikerül bejutniuk, Tyrande végez a papokkal és testőrökkel, de Azshara súlyosan megsebesíti. A druida féktelen dühbe gurul és megkezdődik a harc a két vezető között. Az áruló Illidan, hogy bebiztosítsa magát a kút vizét eltárolja különleges tárolóiba.
A portálban egyre jobban kirajzolódik Sargeras körvonala, viszont a gondosan eltervezett varázslat integritása felborul a csata folyamán, a kút mélye felrobban. A robbanás hatására a világ nagy része víz alá kerül, az egységes kontinens felszabdalódik, és Azeroth közepén, a kút helyén óriási végtelen örvény szipolyozza a vizet magába, neve Maelstrom.
A kataklizma nem mindenkit pusztított el, Azsharát és számos követőjét magába rántotta az örvény, testük az ott található energiák és a víz hatására elkorcsosul, új fajt létrehozva, a Nagákat. A többi túlélő számára rejtve, új birodalmat alakítottak ki a tenger alatt. Életben maradt hőseink, tutajokat építettek és elindultak egy új otthont találni. Nem csak az ellenállok, hanem számos életben maradt Quel'Dorelek is velük tartott. Malfurion, Tyrande és Cenarius a megmaradtak élére álltak és bár zavarta őket a mágiahasználók, úgy vélték az örökkévalóság kútja nélkül nem tudnak ártani. Utazásuk végén megmaradt szent hegyük, a Hyjal-nél kívántak letelepedni.
Hatalmas sokk érte őket mikor megérkeztek, Illidan előbb ért oda, mint ők és a hegy tavába beleöntötte a megmaradt energiákat árasztó vizet, ezzel létrehozva egy új Örökkévalóság kútját. Testvére nem tudta megértetni vele mekkora hibát követett el, így egy földalatti labirintusba az idők végezetéig bebörtönözte öccsét. Illiadian ajándékának köszönhetően, viszont új fajok ébredtek a bolygón. A három vezető megtiltotta népének a tó használatát és ezzel a mágia gyakorlását, elkezdték tanítani a druidizmus művészetét, hogy közösen meggyógyítsák a megmaradt földeket. Elkezdték újjáépíteni az Éjelfek társadalmát.
A szent fa és a kettészakadás
Mai Azeroth
Évszázadok teltek el, a birodalom békességben gyarapodott, mégis voltak kik ezzel elégedetlenkedtek, nem mások mint a Quel'Dorelek nemzetsége. Nem értették, miért ne használhatnák a mágiát, a druidákat nyilvánosan leszólták, gúnyolták. A feszültség addig nőt, míg egy varázsvihart nem idéztek meg. Malfurionnak nem volt más választása, száműznie kellet e népcsoportot. Különleges hajókat készítettek a nemes papok és elindultak egy új hazát keresni. Szívükben nem volt csalódottság, megszabadultak a merev nézetektől és egy új jövő felé vették az irányt.
Az idő kereke tovább forgott, három Ascpect látogatást tett a Night Elfeknél. Szomorúan vették tudomásul, hogy az Örökkévalóság kútja újra létezik. Félve a Lángoló Légió újabb támadásától Alexstrasza, a vörös sárkány egy makkot helyezett a szent tóba. Az energiáktól rögtön hajtani kezdett és egy hatalmas égig érő lombkoronájú fának adott életet. Nozdormu, az idő és sors védelmezője megbűvölte azt. A fához kötötte az Éj Tündék sorát, amíg az áll, örök életűek maradnak.
Ysera, a zöld sárkány, a természet és az álmok uralkodója, paktumot kötött a druidákkal. A sudárhoz láncolta dimenzióját az Emerald Dreamet, ekkor druidizmus követői több évszázados álomba szenderülnek és eme létsíkot gazdagítják, ezáltal a természet erőit növelik. Nordrassil, a szent fa jelképe az Árnyelfek és a természet harmóniájának. Tyrande és ébren maradtak megalapítják a Sentinelt. A szervezet célja, hogy őrizzék a földeket, erős harcosokat képezzenek félve a démonok következő eljövetelétől.
Menekültek új otthona
Nordrassil
Az azerothi események közben, a Draneiek menekülése befejeződött. Találtak egy számukra tökéletes világot, melyet elneveznek Draenornak. Nem ők az egyedüli intelligens életformák a planétán. Az őslakos Ork faj, barbár nemzet az újonnan érkezőkhöz képest. Törzsekben élnek, melyek egymással és a szintén őshonos Ogrékkal háborúznak. Társadalmuk az erőre épít, a fény útját követői számára az addig ismeretlen sámánmisztika művészetet gyakorolják. A két nép teljesen semleges viszonyt ápolt egymással, nem avatkoztak egymás ügyeibe, megéltek egymás mellett. Velen és követői így tehát békében gyarapodhattak és építhették új civilizációjukat, de Kil'jaeden nem tett le tervéről, hogy kiirtsa őket...
A következő részben elhagyjuk teljesen Kalimdort. Az új földrészek egyikén a száműzött Tündék otthont találnak, szövetségesekre és ellenségekre is bukkannak ott. Hamarosan a két megismert világ összekapcsolódik, és remélhetőleg már játékmenetről is tudunk nemsokára írni nektek, nem csak a történelemről.
