Bár hó erre felénk még nem nagyon esett, de azért az ünnepi hangulat ismét hozta az elmúlt hetekben a szokásost: a plázák tömve voltak emberekkel, a kereskedők lebonyolították éves forgalmuk hetven százalékát, az emberek egymáson taposva vették fel a nulla százalékos thm-el hirdetett áruhiteleket, hogy szegény Pistike ne egy ótvaros 82 centis tévén nézze a pornót. Meg persze azt se felejtsük el, hogy két hete rajtolt el itthon is a Sony következő generációs gépe, a PlayStation 4. Köszönettel megkaptuk, szétszedtük, megkóstoltuk, nyomogattuk, hogy aztán megpróbáljunk egy átfogó képet adni Nektek, a Kedves Olvasóknak arról, hogy most ez nekünk jó, vagy sem. Nagyon jó. Sőt, még annál is durvább.
Az egész azzal kezdődött, hogy Marcot úgy nagyjából napi háromszor zaklattam, hogy mikor kapunk végre tesztgépet, amivel a kis barlangomba el lehet vonulni. Egy nagyon hideg estén csöng telefon, a GC Imperátora áll a kapu előtt, kezében a méretes csomaggal, ó jesz. Csak annyit kérdeztem, hogy milyen a cucc. Ha láttatok már elrévedő tekintet! Annyit tudott mondani, hogy azok a fények meg azok az effektek nem emberi szem számára készültek. Mondjuk itt elsőre nem értettem, hogy miről beszélt, de később rájöttem, hogy a Killzone volt az alany. Gyorsan fel is rohantam, kicsomagoltam, szagolgattam a papírokat, mint valamit félőrült, aztán olyan szeretettel raktam össze a gépet, amit még konzol esetében szerintem nem produkáltam.
A PlayStation 3 indulásakor egy szürreálisan nagy kampányt tettek le a gép mellé, amikben főleg az innovatív technológiai újdonságokra hívták fel az emberek figyelmét, mint például a Blu-ray lejátszó, vagy a Cell névre keresztelt, rendkívül bonyolult architektúrájú processzor. Ahogy a Ps2-es Emotion Enginge esetében, úgy a Cell is egy hihetetlen fejlett, de nehezen programozható valami volt, ami jó nagy szájhúzást eredményezett a fejlesztők részéről, illetve nem hiába a generáció végén kezdtek rájönni, hogyan is működik, de erre jó példa a Last of Us, az Uncharted 3 vagy a Gran Turismo 6, hogy a God of War sorozatot már ne is említsem.
A gép már első ránézésre is nagyon masszívnak és impresszívnek tűnik: a matt fekete és fényes burkolatot egy keskeny, világító vonal szeli ketté, ami (ha szemből nézzük a gépet) két téglalap alakjában folytatódik, amik között helyezkedik el a Blu-ray olvasó, kettő darab USB port és a szellőztető rendszer. A Ps4 valószínűleg a legerősebb konzol jelenleg a piacon, ráadásul az áramforrás is a gép burkolata alatt található. Ez annak a tekintetében is szinte tervezői csoda, hogy a konzol egyáltalán nem lett nagy vagy robosztus. Ha az élére állítjuk a masinát, akkor szinte úgy néz ki, mint ha valami monolit lenne, de ehhez nem árt egy állvánnyal is megtámasztani. Fektetett állapotban találkoztam egy furcsasággal: valamiért csak három darab kis lábacskát terveztek neki, ezért ha a bal oldalát nyomkodom, akkor lötyög és mozog egy picit, ami a fentebb említett tervezői bravúrok után több, mint érdekes.
A joy tetején kapott helyet a micro-USB port, amivel a lítium-ion aksit tölthetjük, de ez továbbra sem kivehető. A hátlapon találjuk a PlayStation kamerával is együttműködő fénycsíkot, ami először roppant idegesítő volt, mivel a teljes sötétben úgy világított, mint egy elemlámpa. A fejlesztők játszhatnak majd ezzel, ugyanis a színét és a fényerejét is lehet változtatni, ami akár valamilyen kommunikációra is alkalmas lehet a későbbiekben. Természetesen a rezgő és mozgásérzékelő funkció alapból benne van a kontrollerben, most nem kellett pereskedniük érte.
Találunk itt egy gigabit ethernet portot, kiegészítve természetesen egy 802.11 b/g/n Wi-Fi kapcsolattal is, aminek 2,4 Ghz a frekvenciája. Ez nem a piacon elérhető legjobb modell, de semmiféle kapcsolódási gondunk nem lesz, de lehet, hogy nem ártott volna egy kicsit jobbat belerakni a Remote Play és a Vita, mint második kijelző miatt. Ehhez egyébként elég a hordozható gépet összekötni a Ps4-el, aztán már működik is. Az eredmény sokkal kielégítőbb, mint az előző Playstation esetében volt, de ha túl messze visszük a gépet (meg egyébként is) hajlamos a laggolásra, pont ezért még ez nem más, mint villogási lehetőség a haverok előtt, de mindenképpen egy jó funkció lesz, amint rendberakják. Lesz itt még egy HDMI és optikai kimenetet, analóg viszont nincs, ne is keressünk, ez már nem az a liga.
A netes móka alapból nem változott, de már itt sem ingyenes, Playstation Plus tagság kell hozzá, viszont annak az összes előnyét (ingyen játékok, felhő alapú szolgáltatás és exkluzív árak) élvezzük, ami valljuk be, azért nem egy rossz dolog. Az online élet természetesen a játékokra épül, de itt jön képbe a kontroller Share, azaz megosztás gombja: ennek benyomásával kiválaszthatjuk, hogy egy képet avagy videót szeretnénk-e elérhetővé tenni, aminek 15 perc a limitje. A metódus nagyon egyszerű: share-játszunk és megosztjuk, pont. Ezeket egyelőre csak a Facebookra tudjuk felrakni, a képek esetében még a Twitter is játszik, de ezek a későbbiekben biztosan bővülnek még. No, ha már idáig eljutottunk, akkor kapcsoljuk is be a rendszert és a Day One patch letöltése után (ami 300 mega) nézzük, hogy mit is tud az új OS!
Ami mindenképp szokatlan lesz, hogy eltűnt a jól megszokott XMB és helyette kaptunk egy olyan hibrid megoldást, mint ha a Vitát keverték volna, mondjuk a Windows 8 csempéivel, de azért a nyolcmillió almenü még mindig jelen van. Az új rendszer hihetetlen gyors, minden szinte gombnyomásra történik. A böngésző egészen durva lett, rendkívül gyors és egyszerű a használata. A What's New nem lesz ismeretlen, de kibővültek a funkciói: már nem csak a saját tevékenységünket tudjuk nyomon követni, hanem a barátainkét is. Ha már meglévő profillal jelentkezünk be, akkor természetesen a megszerzett trófeák és a barátok is maradtak.
Ez lenne tehát a Playstation 4. Egy nagyon jól átgondolt belső rendszerrel ellátott igazi erőmű, ami pontosan ugyanúgy fogja kiszolgálni a hardcore gamerek igényeit, mint azokat, akik csak a döbbenetes erődemonstráció miatt ülnek le elé. A rendszer még nem tökéletes, az OS egy picit fapados,a 3D támogatása fura lépés, de ezek a jövőben biztos, hogy változni fognak. Isten hozott, kedves messziről jött rokon!
Mióta megvan, nolifer vagyok.
