Mérget mernék venni rá, hogy kevés olyan akad köztetek, akinek be kéne mutatni Dr. Gordon Freeman-t, és még kevesebben vannak azok, akik nem "Half-Life"-ot mondanak a görög ABC-t taglaló dalocska lambdájánál. Amennyiben 1997 óta több ízben is ültél már számítógépes játékok előtt, úgy bizonyára tisztában vagy vele, milyen történelmi horderővel bír a rozsdaszínű körszakáll, a vastagkeretes szemüveg és a kopott pajszer különös találkozása.
Egy szó mint száz: mi tudjuk, milyen drasztikus következményekkel járhat egy rosszkor rossz helyre nyíló portál - azonban a minőségi, egyben tragikus filmek melegágya, Hollywood már nem biztos, hogy ilyen hozzáértő lesz, ha netalántán eljön az ideje. Mindnyájan tudnánk olyan példákkal előhozakodni, amikor egy alapjában véve pazar ötlet felbandukolt arra a bizonyos Los Angeles-i hegyre, hogy aztán szemvillanás alatt halálát lelje a ráomló "H" betű alatt. Azért gyűltünk ma itt egybe, hogy megvitassuk, milyen úton-módon vethetnének gáncsot egy Half-Life filmnek Hollywood okostojásai.
Gordon Freeman szerepében [insert celebrity name here]
Listánk ezen pontja természetesen csak abban az esetben érdemi, ha Gordon Freeman főszereplőként lesz jelen a vásznon!
A film címe: Hal-filé... izé... Half-Life
Íme néhány elrettentő példa, amivel kerékbe törhetik az amúgy pazar történetet:
A titokzatos G-man valójában csak egy mezei iparmágnás, aki szeretné rátenni a kezét Black Mesara, ezért ő maga okozza azt a bizonyos "balesetet". Nem mellesleg egy alacsony, szőke férfi játssza.
A "headcrab"-ek sehol; az illusztris zombik egy vírusnak köszönhetően születnek.
A "Combine" seregben normális, hétköznapi emberek szolgálnak. Vagy még rosszabb: klónok.
Barney Calhoun életében nem találkozott még Freemannel. Az már csak természetes, hogy semmiféle sörről sem esik szó.
Az HEV ruha zöld és/vagy szárnyai vannak és/vagy napelemes és/vagy Freeman csupán 1-2 percet tölt benne - ne adj' Isten más szereplő bújik bele - vagy még csak nem is szerepel a filmben és említésre sem méltatják...
A Gravity Gun dizájnja meg sem közelíti az eredetijét.
Gordon Freeman vegyész.
És még sorolhatnánk...
Ez most akkor egy spin-off?
Gyakorlatilag ezüsttálcán szolgálják fel a kasszasiker-gyanús cselekményt, a karaktereket, a helyszínt - szinte kiböki a filmesek szemét, azok mégis hátat fordítanak a kőolaj értékű alapanyagnak. Úgy vélik, ők már eleget tettek az asztalra ahhoz, hogy saját mondanivalójukat csempésszék az alkotásba, hogy saját billogjukkal lássák el a filmet, s minden további nélkül fittyet hánynak a mű eredeti rendeltetésére és megírt sorsára - hisz már kinőtték ezeket a gyermekded műveket. Az ilyen hozzáállás többnyire egy olyan filmet eredményez, amelyben egyetlen klasszikus szereplő nem fordul meg, és csupán mondatokban utalnak a háttérben húzódó alaptörténetre, nem mellesleg teljesen másutt zajlik a cselekmény. Adott esetben Párizsban, egy szerelmespárral a középpontban.
Míg a minőségi fan-made kisfilmek esetében ez bevett és talán a legmegfelelőbb stratégia, addig a mozivásznon ez főbenjáró bűnnek minősül. Ilyenkor támolygunk ki a moziból azzal a bizonyos nemzetközi "ezdesz*arvolt" grimasszal, miközben azt dörmögjük: ez most spin-off volt, vagy mi a fene?!
Az USA lobogójába csavart Freeman
Egyszerűen azért nem, mert egy Half-Life filmben nem szeretnénk látni a Fehér Házat, sem a benne tevékenykedő elnököt, meg az ő telefonbetyárkodó alattvalóit; semmi esetre sem óhajtunk szembesülni azzal, milyen eszközökkel igyekszik gátat vetni az Egyesült Államok kormánya a Black Mesa incidensnek - vagy hogy milyen hősiesen próbálják felvenni a harcot az űrlényekkel. Nem szeretnénk látni a védelmi minisztert, aki a WC fülkében is a nemzeti himnuszt dúdolja, sem a kivételes stratégiai hozzáértéssel megáldott tábornokokat, akik egyébként egy használt fülpiszkálóval is képesek lennének megnyerni a Harmadik Világháborút.
És persze azt sem vennénk örömmel, ha kiderülne, hogy az oroszok tehetnek mindenről.
Összegzésképp
Ez mindössze néhány azon közkeletű eljárások közül, amelyeket Hollywood előszeretettel foganatosít az olyan címek esetében, amelyekhez fikarcnyit sem konyít. Bár rendkívül aggasztó jövőképet tártam most elétek, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Valve nagy valószínűséggel sosem veti oda egyik legkedveltebb csemetéjét a vakon tapogatózó filmtitánok közé, s ha valaha is eljön az ideje, akkor bizonyára ők maguk viszik majd vászonra a legendás lambdát.
És ha mégsem? Nos, úgy alighanem egy olyan végterméket csempésznek a mozikba és a DVD/Blu-rayes polcokra, amelyek feltehetően mérsékelt szórakozást biztosítanak majd az átlag nézők számára, ugyanakkor alaposan megtizedelik az elhivatott Half-Life rajongók táborát, de hiszen... Az anyagi sikerhez vezető út mások szenvedésével van kikövezve - tartja a hollywoodi mondás.
