Bár a termék megjelenésének visszhangjából rendezett partin korántsem voltak annyian, mint arra a szervezők számítottak, a hangulat még így is remekelt; a kitűnő minőségben próbára tett játék mindenkit a képernyőkhöz tapasztott, s a pattanásig feszült játékhangulat persze óhatatlanul önfeledt és derűs szórakozással párosult. Aki nem a kontrollerekkel kung fuzott, az a klaviatúrákat nyüstölte, vagy épp a játékosok audienciájaként szolgáltatott zenei aláfestést („úúúúú!”, „ejjjjjjjj!” stb.). Akadt itt minden, ami egy valamirevaló gamer-t maradásra késztethet: konzol, PC, Crysis 2 és persze lekenyerező mosollyal megáldott gyönyörű lányok, akik készséggel álltak rendelkezésre bármilyen kérdéssel/kéréssel kapcsolatban. Itt minden további nélkül kiemelném a fekete, testhez álló harci felszerelést, melyet a combközépig érő rövidnadrág, póló és ujjatlan bőrkesztyű elemei alkottak – egy óvatlan pillanatban még valami Kalaschnikow is előkerült az egyik amazon tarsolyából.

Egyszerűen leírhatatlan az atmoszféra, ami ott a gigászi képernyők és felcsavart hangszórók kereszttüzében uralkodott. Bárminemű mesterkélt tömjénezés nélkül mondhatom, magam is remekül szórakoztam, és be kell valljam, több ízben is úgy belemerültem a szemlélődésbe, hogy megfeledkeztem a kameráról és elszalajtottam néhány érdemleges pillanatot – de persze, „az vesse rám az első követ, aki nem fél tőle, hogy orrba vágom”, hogy némi Rejtői szófordulattal is éljek. A Crysis 2 launch party magasröptű eseményét a nyeremények kisorsolása tetőzte be, amikor is megtudtuk, ki az a három szerencsés, aki hazavihette az értékes ajándékok valamelyikét, úgy mint a Saturn ajándékutalványt, az EA-ajándékcsomagot és sok mást. No, de nem eszik olyan forrón azt a kását, a sorsolást természetesen egy dicsőítő, ilyen-olyan márkanevekkel (kötelezően) megtűzdelt monológ előzte meg, melyet a Gamestar-csapat egyik tagja öntött 90dB-es szavakba a mikrofonon keresztül.

Új keletű információból nem sok érte a fülünket. Amiről szó esett, az többek közt a Crysis 2 figyelemreméltó grafikája, a városi környezet, mely állításuk szerint alighanem „az eddigi legjobban, legminőségibben ábrázolt város”. Nos, ami azt illeti, a látottak alapján valóban egyet kell értsek némileg az elhangzottakkal, hisz a romokban heverő poszt-apokaliptikus New York tényleg meghökkentően valóságszerű ábrázolást tudhat a magáénak – „az eddigi legjobb” jelzővel azért egyelőre tartsuk a távolságot. A továbbiakban említést nyert a történet – melyet ezúttal egy jeles sci-fi író, bizonyos Richard Morgan fantáziájára bíztak -, a borzalmasan kiejtett nanosuit, a különböző fajtájú ellenségek, illetőleg a „fél-open-world”. Ez utóbbit úgy vélem, érdemes kiemelni, az első résszel ellenben ugyanis ezúttal egy precízen megírt sztorival van dolgunk, és egy karakteres történet szükségszerűen a mélybe rántja némiképp (ha nem teljesen) a szabad mozgást. A Crysis 2 esetében azonban a fejlesztők igyekeztek minél inkább elmosni az „open-world” és a kötött történet közti határvonalat, az eredmény pedig egy olyan játék lett, mely tartalmaz a cselekmény szempontjából lényeges, ezáltal kikerülhetetlen jeleneteket, ugyanakkor tág teret hagy a szabad mozgásra. A két végletet tehát úgy próbálták optimalizálni, hogy mind az eredeti Crysis rajongói, mind a sztorira hajazó játékosok elvárásait kielégítse.

A röpke felvezető után pediglen pontban 20:00-kor kezdetét vette a sorsolás. Három kategóriában lehetett díjakat nyerni, ezzel szemben összesen hat nevet húztak ki, három játékos ugyanis nem volt tisztában az alapvető szabályokkal és már a sorsolás előtt köddé váltak. Az EA-ajándékcsomag, a Saturn-utalvány és a Crysis 2 PC-s verziója tehát mások fejére szállt.

A három szerencsés nyertesnek ezúton is szeretnénk gratulálni!