Fűrész X. filmkritika

A Fűrész-filmek középpontjában mindig is az állt, hogy egy ragyogó, ámde elborult elme úgy próbálja megtanítani az általa foglyul ejtett, többnyire fiatal és nem éppen feddhetetlen embereket az élet nagy leckéire, hogy egy kegyetlen játékot játszat velük, melyben szó szerint az életük a tét. Eme koncepció viszont idővel egyre egysíkúbbá és önismétlőbbé vált, és a kényszeres próbálkozások során a folytatásokra igen kevés eredeti ötlet vagy csavar született.

A Chris Rock-féle mellékhajtás, a 2021-es Spirál bukását követően azonban az írók és a producerek úgy döntöttek, hogy inkább az eredeti vonalon haladnak tovább. Annyi újítást ugyanakkor mégis eszközöltek, hogy ezúttal a korábbiaknál jóval bizalmasabb betekintést nyújtanak a Fűrész, azaz John Kramer személyiségébe.

Ez kétségtelenül felborítja az utóbbi epizódok elsősorban hentelésre fókuszáló narratíváját, és némi reményt ad arra, hogy a széria akár még valamiféle súllyal és mondanivalóval is szolgálhat számunkra. Lássuk hát, mennyire megalapozott az efféle reménykedés!

Dr. Pederson (Syvonne Macody Lund) szívélyesen fogadja Johnt (Tobin Bell) a titkos bázison

A cselekmény az első rész eseményei után játszódik, amikor is John Kramer (Tobin Bell) megtudja, hogy előrehaladott agydaganata van, és várhatóan hónapokon belül meg fog halni. Egy támogató csoporthoz csatlakozva megismerkedik a szintén rákos Henry-vel (Michael Beach), akit nem sokkal később egészségesen lát viszont. A férfi elárulja neki, hogy egy hivatalosan nem engedélyezett orvosi kezelésnek köszönheti gyógyulását, és megadja a kapcsolattartó elérhetőségét.

John reményekkel telve utazik Mexikóba, ahol Dr. Pederson (Syvonne Macody Lund) és csapata tárt karokkal fogadja. A kezelés után azonban kiderül, hogy az egész átverés volt, amit Fűrész természetesen nem hagyhat szó nélkül. Tanítványával, a már "jó útra tért" Amandával (Shawnee Smith) hozzálátnak, hogy olyan leckét adjanak a reményüktől megfosztott embereket kihasználó társaságnak, amit vagy sosem felejtenek, vagy eleve nem is fognak túlélni...

Amanda (Shawnee smith) le sem tagadhatná, hogy élvezi a játékot

Abban a tekintetben tehát továbbra sem változott a felállás, hogy John Kramer ugyanúgy egy rendhagyó igazságosztó szerepében tetszeleg. Ezúttal viszont már nem annyira egy bujkáló, már-már láthatatlan és megfoghatatlan fenyegetés képében van jelen, aki mindig ijesztő bábuján és hangfelvételein keresztül kommunikál áldozataival, hanem hús-vér emberként, aki ugyanolyan sebezhető, mint bárki más.

Ennek érdekében majdnem végig John szemszögéből követjük végig az eseményeket, és a narratíva alapvetően mindent megtesz azért, hogy megkedveltesse velünk a figurát. A hosszú felvezetés célja tulajdonképpen nem más, mint hogy tudtunkra adja, John Kramer lényegében rendes ember, aki viszont egyszercsak valamiért bekattan. A baj csak az, hogy még mindig nem tudjuk meg, hogy ez miért történt, lévén a cselekmény már bőven azután játszódik, hogy antagonista protagonistánk megkezdte Fűrészként való, sötét és kétes tevékenységét.

Az tehát, hogy a film nem egy eredettörténet, csupán egy újabb csavar némi nézőpontváltással, valójában kihagyott ziccer. Pedig maga a tálalás tényleg újszerű és érdekes, köszönhetően a kiterjesztett jellemábrázolásnak és az áldozatokkal való közvetlenebb konfrontációnak.

Valentina (Paulette Hernandez) nyaka körül már szorul a hurok

Ám miközben a narratíva rengeteget moralizál, alapvetően az igazságosság kérdését feszegetve, nehéz elmenni amellett, hogy nem igazán ad választ semmire, legfeljebb arra derül fény, hogy egyesek még a Fűrésznél is gátlástalanabbak, azonban annak határozott elvei nélkül.

Ugyanakkor bárhogyan is nézzük, John Kramert sem menti fel semmi a cselekedetei bűnös volta alól. Habár azt állítja, hogy ő nem egyszerűen végez a bűnösökkel, hanem ad nekik még egy esélyt, hogy vezekeljenek és jó útra térjenek, ezzel önmagában nem képes igazolni tetteit, mivel a halál lehetőségével fenyegető kínzásnál talán még maga a szimpla bosszú vagy gyilkosság is humánusabb lenne.

Ráadásul John a tanítványán keresztül sem igazolhatja módszerei jogosságát, mivel bármennyire is igyekezett rávezetni azok lényegére, az egyértelműem szadista hajlamokkal rendelkező Amanda még nála is rosszabb.

A mester sztoikus nyugalommal szemléli az eseményeket

A legnagyobb gond mégis az, hogy ha már egyszer belementek az efféle moralizálásba, akkor a közönség számára világosnak kellene lennie, hogy amit a főszereplő és tanítványa művel, az nem feltétlenül igazságos, de egészen biztosan nem civilizált emberhez méltó megoldás - a narratíva alapján azonban ez egyáltalán nem egyértelmű.

S bár tény, hogy a karakterközpontúbb tárgyalásmód miatt valamivel kevesebb idő jut az agyatlan hentelésre, amit látunk, az továbbra is minimum idegőrlő, ám néha már azon is túlmegy. A horror lényege ugyebár az, hogy olyan eseményeket élünk át az ezüstvászon (vagy képernyő, illetve akár könyv) előtt ülve, amelyektől - akár csak tudat alatt -, de magunk is rettegünk. A közvetítő médium viszont oly módon teszi átélhetővé számunkra a dolgot, hogy közben nem nekünk kell szenvednünk vagy meghalnunk.

Ugyanakkor mások szenvedésének és elnyújtott haláltusájának végignézése egy idő után eléggé öncélúvá tud válni, különösen akkor, ha valaki ezt egyáltalán nem élvezi. S bár legalább maguk a kínzások most nem annyira sterilek és öncélúak, mint az utóbbi részek esetében, a mellékszereplőkkel lényegében most is csak addig foglalkozik érdemben a narratíva, míg át nem esnek az önkínzás folyamatán, hogy utána egyszerű fogyóeszközként hajítsák félre őket.

Are you not entertained? - Talán nem jól szórakozol?

Minden változtatás ellenére tehát a Fűrész franchise még mindig alapvetően arról szól, milyen új csapdákkal és kivégzési módszerekkel képesek előrukkolni az alkotók. Azokat, akik elsősorban erre kíváncsiak, kétségkívül kiszolgálja a produkció, de akár az árnyaltabb horrorra vágyók számára is érdekes lehet az újfajta megközelítés, amennyiben bírják gyomorral.

Habár a cselekmény teljes megértéséhez nem árt tisztában lenni a korábban történtekkel, lényegét tekintve a Fűrész X. önmagában is megáll a lábán. Az már más kérdés, mennyire volt érdemes folytatni a szériát, és lehet-e még bármit hozzátenni, néhány újfajta kínzást és halálnemet leszámítva.

Tény, hogy Tobin Bell már elmúlt nyolcvan éves, és nehéz elképzelni, hogy még évekig képes hitelesen eljátszani a karaktert. Az ő ellentmondásos karizmája nélkül azonban gyakorlatilag semmit sem ér az egész franchise, Amandával és a többi cinkossal a középpontban (vagy háttérben) pedig még inkább csak az agyatlan kivégzésekről szólna minden.

Fűrész X. előzetes