A galaxis őrzői vol. 2. filmkritika

A folytatásoktól általában azt várjuk, hogy sikerrel bővítse, illetve mélyítse tovább az adott univerzumot, és blockbusterről lévén szó persze azt is, hogy legalább annyira grandiózus, technikai megvalósításában és vizuálisan lenyűgöző legyen, mint elődje. Egy könnyed fantasy esetében nyilván aligha várható el egy, A Birodalom visszavághoz hasonlóan ütős és drámai második felvonás, de ha a vol. 2. akár csak megközelítőleg képes hozni az első film színvonalát és szórakoztató voltát, már alighanem elégedettek lehetünk. Lássuk, összejött-e újra a mutatvány az alkotóknak!

A galaxis első megmentése után mindössze néhány hónappal vesszük fel újra a fonalat a Szuverén nevű bolygón, ahol a Peter Quill (Chris Pratt) által vezetett Őrzők vállalták az emberek és értékes erőforrások megmentését egy interdimenzionális szörnytől. A csapat tagjainak e rövid idő alatt persze még nem sikerült teljesen egymáshoz csiszolódniuk, így gyakran Gamorának (Zoe Saldana) kell rendet teremtenie az egymással civódó hímneműek között.

A bajt tovább tetézi Rocket javíthatatlan természete, melynek következtében a fél galaxison átkergetik őket, mielőtt egy rejtélyes és nagyhatalmú teremtmény, Ego (Kurt Russell) kihúzza a pácból a társaságot. Mikor már úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van, a férfi segítője, a különleges empatikus képességgel bíró Mantis (Pom Klementieff) felfed egy sorsdöntő titkot az iránta a maga különös modorában érdeklődő Drax (Dave Bautista) előtt.

Ugyanakkor az előző részben a Quill-t futni hagyó Yondu (Michael Rooker) személyével kapcsolatban feszültségek támadnak a Fosztogatók között, ami hatalmi harcokhoz és nem kevés faramuci szituációhoz vezet. A frusztrált gyermekkorú Nebula (Karen Gillan) pedig még mindig meg akarja ölni mostohatestvérét, Gamorát, így az őrzőknek vele is igencsak meggyűlik a bajuk...

Ego (Kurt Russell) neve híven tükrözi a hozzáállását

Amint talán a fenti összefoglalóból is leszűrhető, a film cselekménye több szálon fut, melyek viszont annyira lazán kapcsolódnak egymáshoz, hogy emiatt eléggé nyögvenyelős, különböző darabokból összeollózott hatást kelt a sztori. A csupa kliséből, ilyen vagy hasonló formában már számtalanszor látott elemből álló történeten látszik, hogy a forgatókönyvírói feladatokat immár egyedül magára vállaló rendező, James Gunn is nehezen tudott mit kitalálni, régi rajongóként hiába ismerte töviről-hegyire a franchise jellegzetes stílusát és szereplőit.

A narratíva többek között még A birodalom visszavágot is megidézi, és azt a mostanában divatos filmes húzást itt is elsütik, miszerint a korábbi ellenlábasokból immár szövetségesek lesznek. Ugyanakkor a produkcióval kapcsolatban mindenképp pozitívumnak számít, hogy karakterekben eléggé erős, s bár a történet mélységét illetően nagyjából a Halálos iramban filmekkel vetekszik, annyival viszont jobb, hogy azoknál sokkal viccesebb.

Miközben a többiek megmentik a galaxist, a kicsi Groot elszórakoztatja magát

A galaxis őrzői vol. 2, mely hol fergeteges, hol gyengébb poénokkal operál, de tény, hogy legalább annyi akad belőlük, mint az első részben, lényegében ugyanazt az agyament szórakoztatást nyújtja, a csúcs pedig alighanem David Hasselhoff cameoja, ami tényleg nagyon betalál.

A humor terén emellett általában Drax és Rocket viszi a pálmát, a Baby Groot esetében inkább az aranyosság-faktor dominál, amire Gunn alaposan rá is játszik - noha ez kissé gyermeteg jeleneteket, illetve gegeket is eredményez, a dolog alapvetően működik, a kis kórót nem lehet nem szeretni.

Baby Groot egyébként nem olyan tapasztalt és bölcs, mint azelőtt volt, sőt "új hajtásként" hajlamos gyakran gyerekként viselkedni, akit hajt a kíváncsiság, de nem köt a felelősség terhe. Rocket-et viszont annál inkább, főleg mert rá hárul, hogy vigyázzon infantilis barátjára, amiből számos - a maga gyermeteg módján - humoros szituáció kerekedik.

Drax (Dave Bautista) jó poénnak tartja, de csak egy határig Mantis (Pom Klementieff) megérzéseit

Rajtuk kívül azonban a narratíva Drax és új kedvence, Mantis személyiségével is elég sokat foglalkozik, de Nebula és Gamora furcsa viszonya is újfent terítékre kerül. Na és persze tovább szövődnek a szálak a zöld szépség és Peter között, hogy utóbbinak Yonduhoz és a rejtélyes Ego-hoz fűződő, bonyolult kapcsolatáról már ne is beszéljünk.

Túlságosan mély karakterábrázolásokra azért nyilván nem kell számítani, egy ilyen akció-fantasy esetében azonban általában a nagy vonalakban felvázolt jellemek és azok csekély mértékű fejlődése is megteszi. A problémát inkább az jelenti, hogy az egyes karakterek személyes történetén kívül igazán semmiféle újdonsággal sem képes szolgálni a produkció, a már jól bevált, a Marveltől és a blockbusterektől megszokott elemekre és fordulatokra építkezik.

Peter (Chris Pratt) és Yondu (Michael Rooker) újra együtt a pácban

Összességében az in medias res felütés jól indít, pörögnek az események és a beszólások is, vagyis sikerül visszahozni az első részben megalapozott, igazi Galaxis őrzői hangulatot. Természetesen, ahogy arra a cím is elég egyértelműen utal, a 80-as évek klasszikus zenéi újfent központi szerepet játszanak a filmben, alapvetően meghatározva a kaland komolyabb témák ellenére is könnyed hangvételét.

Később azonban sajnos igencsak leül a történet, a cselekmény lelassul, és a poénokból is jóval kevesebb lesz. Ennek ellenére A galaxis őrzői vol. 2. egy kellemes, bő két órás szórakozást és időnként talán az első résznél is nagyobb látványorgiát ígér, ami nem kérdés, hogy moziban vagy egy nagyon ütős házimozi-rendszeren bír a legnagyobb hatással.

A vizuális effekt stúdiók ismét remek munkát végeztek

A pörgős és zsúfolt csatajelenetek, valamint a fantasztikus helyszínek főleg IMAX 3D-ben nézve élvezetesek - a sima 3D-s vetítés ugyan most sem sokat ad hozzá az élményhez, de aki befizet rá, annak tényleg pluszt nyújthat az óriásvászon. A Marvel és a Disney mindenesetre nagyon biztos a dolgában, ami a várható nézőszámot illeti, lévén az újabb folytatás (az Infinity War után) már most garantált...

A galaxis őrzői vol. 2. előzetes