A piros sarokban a kezdő Microsoft legújabb embere, az Xbox. A kék sarokban a Sony címvédője, a Playstation sorozat második tagja. Vajon ki fog nyerni?
Ismét egy blogbejegyzés. Ismét egy új konzol generáció. Ismét a saját gamer történetem. (Figyelem, szubjektív véleményt is tartalmaz. Továbbá egész hosszú lett :D )
Ahogy lenni szokott, és immár második alkalommal, eljött az idő a váltásra. A váltás pedig, ahogy lenni szokott, nem volt zökkenő mentes. Igazából már nem emlékszem mi vitt rá a generáció váltásra minket. Talán csak az, hogy már valami újat akartunk. Így tehát elkezdődött az információ gyűjtés.
Nehéz meccsnek nézünk elébe, hiszen mindkét fél erős háttérrel rendelkezik. Viszont vegyük figyelembe, hogy az egyiknek már van tapasztalata ebben a sportágban.
Nos tehát a kérdés: Honnan szerezzünk információt? Az internet ki volt lőve, mert, mint már korábbi bejegyezésemben is írtam, nem volt számítógépünk. Viszont volt valami más, melyet úgy hívtak: 576 konzol magazin. Gondolom nem sokaknak kell bemutatni ezt a magazint, de azért frissítsük fel az emlékezetünket.
Az 576 konzol még 1998-ban jelent meg először és az 576 KByte című magazin kis tesója volt. Kezdetben. Aztán valamilyen úton módon a kis tesó túl nőtte a nagy tesót, sőt túl is élte, de nem élt meg több lapszámot. Az alapvető célja az volt, hogy megmutassa, a konzolos játék magazinoknak is van élet lehetősége a magyar piacon, nem csak a számítógépesnek.
(A legelső 576 konzol)
Szerintem minőségében nem lehetett rá panaszkodni, de sokan nem szerették a magazint. Egy időben nagyon nyavalyogtak, hogy kevés a kép benne, meg ami van az kicsi. Így hát ezen változtattak, ami szerintem előnyére vált a magazinnak. A játék teszteken kívül lehetett benne különböző japánnal foglalkozó cikkeket is találni, továbbá anime/manga, valamint kultúra (film, zene, irodalom) is kapott helyet benne.
Az 576 konzol 2008 októberében adta ki utolsó lapszámát, melyet egy újragondolt 576 KByte váltott, amely - szubjektív vélemény következik - még halvány lepkepuki szinten sem állt a korábbihoz képest. A tartalommal nem volt baj, az sem zavart, hogy pc játékok is voltak benne, hanem a tesztek minősége volt a legrosszabb - azon felül, hogy egy csomó helyesírási hiba volt benne. Körülbelül olyan érzés volt olvasni a teszteket, mint mikor Pista bácsi - aki mellesleg szereti az italt - kimegy a piacra eladni a lovát. Elmondja, hogy milyen szép meg jó, aztán bedob két felest, földig lehordja, majd megint két feles - lehet négy is - aztán meg már ismét dicséri. Végül ad rá 4 pontot, ha tetszett neki, 8-at ha nem...
(Bal oldalon az utolsó 576 konzol magazin, jobb az első új 576 KByte)
Végül ez az újragondolt KByte is megszűnt és megszületett a Konzol magazin, mely már ismét megfelelő szintű lett. Aztán hogy mi lesz vele, az már a jövő zenéje.
A két versenyző feláll egymással szemben, majd összeütik kesztyűiket. Tudják, hogy nagy a tét, hiszen ez a meccs nagyon fontos a jövőre nézve.
Az alaptémához visszakanyarodva a döntést nagyban segítette az 576 konzol - általunk - első megvásárolt lapszáma, mely a 2004 január-i volt. Ettől az évfolyamtól kezdve már megszűntek a PSX-es játéktesztek a magazin hasábjain. A döntés pedig természetesen ismét a Sony masinájára esett, hiszen már ismertük, ráadásul kompatibilis az eddigi játékainkkal.
(A 2004/01-es szám)
Így hát történt, hogy egy szép napon bátyám ismét besétált a boltba konzol vásárlás céljából. Mivel tudtuk, hogy a PS2 viszi a PS1-es játékokat, így beadtuk a PS-t is. (Azóta ezt a döntést már nagyon megbántuk és még valami mást is... Még pedig azt, hogy úgy gondoltuk, a Nintendo kazettákra már nincs szükségünk. Tehát azok is beadásra kerültek. Sajnos.)
Viszont mire hazaérek iskolából valami egészen mást találok otthon.
Megszólal a gong és a kihívó megállíthatatlanul tör előre. Jól látszik, hogy kiütésre játszik.
Nos tehát ami otthon az nem Sony és nem is Playstation. Hanem egy doboz, rajta zöld X-el. Kérdezem mi ez? Xbox. - hangzik a válasz. Aztán szépen lassan kiderül, hogy mivel nem volt épp PS2 a boltban így ez lett megvéve. Adtak hozzá két játékot is. A Halo-t és a Midtown Madness 3-at.
Hát végül is nincs mit tenni. Próbáljuk ki. Furcsa, hogy rá lehet telepíteni a játékot. Érdekesen szagolgatom a joystickot. Egyszóval furcsa volt minden. Tetszett a Halo, meg a másik is, de valami hiányzott. Valamiért nem ragadott magával az egész dolog. Unalmas volt egy szóval. Így történt végül is, hogy édesanyánk látva, hogy nem nagyon jön be, meg néha elmélázva nézegetjük a PS1-es játékokat, megszólalt. Na pakoljátok össze, holnap visszük vissza és kicseréljük.
Egy szóval sem ellenkeztünk.
A bíró hirtelen beáll a két sportoló közé és nagy nehezen szétválasztja őket, majd mindkettőt beküldi a saját sarkába. A feszültséget tapintani lehet a levegőben.
Tehát másnap irány Cegléd, majd a bolt. Korán érkezünk. Sebaj megvárjuk míg megérkezik a boltos. Valamikor 11 óra tájban megérkezik és észreveszi, hogy valami nincs rendben. Köszön illedelmesen, anya elmondja a szitut stb. Na ekkor jön a boltos replikációja.
Hogy ő ezt már nem tudja visszavenni, meg miért nem jó nekik az Xbox. Tök szuper gép, meg a PS1-essel majd nem is akarnak majd játszani. Szóval a szokásos szöveg.
Csak hogy felvilágosítja édesanyám, hogy a bátyám megmondta, hogy mit akar vásárolni, na meg hogy még kiskorú és szánt szándékkal lebeszélte a vásárlási szándékáról.
Na de gyerekek, száz szónak is egy a vége. A lényeg, hogy a csávóka nem mert már visszaszólni - főleg mivel már más vevők is voltak a boltban - és visszavételezte az Xbox-ot és mondta, hogy egy hét múlva érkezik a PS2.
Megkezdődik a következő menet, de már alig állnak a lábukon. Záporoznak az ütések, ám végül a Playstation 2 egy jól irányzott horoggal kifekteti az Xbox-ot.
Tehát így lett végül, hogy Sony vonalon haladtunk tovább az ismeretlenbe. Eredeti nagy PS2 lett vásárolva és ez akkor még jó volt. Örültünk, hogy tudunk a PS1-es játékokkal is játszani, tehát nem lett igaza a boltos csókának. Sőt! Sok játékot még csak ezután vittünk át közülük. Mondhatni örültünk, mint majom a farkának.
Csak hogy volt egy kis probléma. Mégpedig az, hogy nem kellett neki sok (kb. fél év) és történt, hogy sajnos nem kapcsolt be...
De várjunk, valami baj történt a címvédővel. Megszédül, majd ő is a földre kerül. Úgy néz ki nem fog tudni felállni. A bíró tehetetlenségében elkezd számolni. "EGY, KETTŐ...".
Igen. Homokszem került a gépezetbe és nagyon hosszú időre eszköz nélkül maradtunk. Tehát mit lehet tenni, hogy csillapítsam "géming" igényemet? El kell kezdeni kutakodni. Még pedig visszafele, a "sárga kazis nintendó"-hoz. Minden osztálytársamat megkérdeztem, nincs-e véletlen ilyen sárga kazettája. Egynek volt csak. Amit tudtam felvásároltam tőle, kb 100 Ft/db áron, ami jó üzlet volt. Viszont nem volt sok neki, kb talán 4-5. De ez is elég volt. Plusz még ott voltak a beépített játékok is, így elvoltam.
Aztán valahogy 4-5 hónap elkezdett fény derengeni a sötétségben...
HÉT, NYOLC, KILEEEENC... - dörög tovább a bíró hangja, mikor valami történik a földön fekvő sportolóval. Valami egyedi, amely csak erre a típusra jellemző. Lebegni kezd majd hirtelen megvékonyodik és új erővel és pár számmal kisebb méretben büszkén áll a ringben a győztes.
Tehát végül is az eredmény az lett, hogy ismét vásároltunk egy PS2-t, de ezúttal a Two változatot. Meg kell mondjam, nekem ez a típus sokkal jobban bejön, könnyedén elfér akár a kabát zsebben is. (Még mai napig hibátlanul működik, pedig már vagy nyolc éves lassan.) És épp ebből a mobilitásból következőleg már belementünk, hogy osztálytársamnál (név szerint zolika1994 kinek a papercraft felvilágosítást köszönhetjük) bevállaltuk az első PS2 partyt. Mit ne mondjak, elsöprő siker lett. Főleg a Fifa Street 2 5 góllal vezető módja, ahol közel egy órán keresztül rúgtuk a virtuális bőrt, de már váltásba is alig bírtuk. Azóta persze már több ilyen összeülés is volt, és persze generációt is váltottunk. Ráadásul nyárra tervezünk egy 16 fős X360 partit :P
Játékok terén a PS2 időszak volt saját megítélésem szerint a legjobb. Olyan új ötletek születtek nem csak látványilag, hanem játékmenetileg is, hogy azzal hosszú időre lefektették a követendő irányvonalat. Olyan monumentális alkotások születtek, amelyekre mostanában nincs példa. Elég csak megnéznünk a Shadow of the Colussus óriási szörnyetegeit. Átélhettük milyen az, amikor istenekkel kell megküzdenünk a saját igazunkért a God of War-ban. Megtanultuk mi az igazi hűség a Metal Gear Solid 3-ban. Akármeddig folytathatnám a felsorolást, hisz ez még csak a jéghegy csúcsa. De abban meg kell egyeznünk, a PS2-es időszak teli volt újdonságokkal. Olyan meglepetésekkel, amelyekről még csak álmodni sem mertünk.
A bíró lassan elmosolyodik, elismerően bólint, majd odalép a megújult sportoló mellé. A magasba rántja a győztes karját, hogy kihirdesse az eredményt, de hangját elnyomja a közönség üdv rivalgása...
