Néha napján itt a GC-n is felröppenek olyan hírek, hogy videojáték miatt ölt embereket a fiatal diák (
Megölte édesanyját, amiért az elvette tőle Call of Duty-játékát ) vagy éppen olyan, amikor politikusok hibáztatják az erőszakos videojátékokat különböző bűntények elkövetőinél, például Dianne Feinstein: Az erőszakos videojátékok a gyilkosok szimulátorai
De valóban egyértelműen lehet-e bizonyítani azt, hogy az elkövetett bűntények a videojátékok miatt történtek? Vagy csak a szülők részéről történő elhanyagoltság, esetleges rosszul nevelés lehet az oka?

Ezek nagy kérdések, de vegyünk egy példát.
Devin Moore (18), imádja a GTA játékot. Egy nap kocsilopás miatt az alabamai rendőrőrse bevitték a srácot. Minden rendben is ment, maximálisan együttműködő volt Devin, majd egy óvatlan pillanatban megszerezte az intézkedő rendőr pisztolyát és habozás nélkül lőtt. Három rendőr került az útjába, akiket lelőtt, majd rendőrautóba szállt és elmenekült. Mindhérom rendőr meghalt a támadás közben. Devin-t nemsokkal ezután elkapták és egy jelentés szerint a következőket mondta: „Az élet olyan, mint egy videojáték. Valamikor meg kell halni”.

Jött a per, az elhunyt rendőrök családjaitól. A családok jogi képviselő szerint, a gyilkosságokért a felelősség egy részét át kell hárítani a GTA kiadójára, a játékot árusító áruházakra valamint a Playstation gyártójára a Sonyra. Az ügyvédek azzal érveltek, hogy Moore-t a videojátékok tették gyilkossá. Természetesen soha nem tudták bebizonyítani, hogy a videojáték lett volna a felelős a gyilkosságért. Szerintetek? Ki tehető felelőssé egy ilyen esetben? A szülőt, vagy a játék fejlesztőket, esetleg az amerikai kormányt?

Nézzünk egy másik oldalt. Tudósok szerint a videojátékok igenis pozitívan hatnak a gyerekek fejlődésére. IQ szintjük magasabb lehet, a koncntráció képességük is megnő, kreativitásuk szintén pozitív irényban fejlődik. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy ezeket mi magunk átlag emberek/felhasználók ne tudnánk. Egy játék végig viteléhez nagy koncentráció kell, figyelni az apró részletekre, a hirtelen elénk táruló akadályokra stb. Van, hogy kreatívnak is kell lennünk, hogy megoldjunk egy feladatot, valamint ott vannak a stratégiai játékok is, ahol inteligenciánkra, megoldóképességükre van szükségünk!

Az Európai Unió egyik nyilatkozatában kifejtik, hogy például a sport igen kedvező hatással van a fogyatékkal élőkre, hiszen ott kibontakozhatnak egyéni tehetségeik, segít a rehabilitációban valamint társadalmi beilleszkedéseikben. A Wii pontosan ebben segíti a fogyatékos gyerekeket. Többéves tapasztalatok mutatják, hogy a Wii pozitív hatással van a gyerekek fejlődésére.
Megint jön a kérdés: most akkor jó a videojáték vagy sem? Pozitívan hat ránk, társadalmunkra vagy sem?

És végül egy harmadik oldalt is szeretnék említeni, amely nem más, mint a média. Elkerülhetelne, hogy ne ütközzünk bele nap, mint nap a médiába. Olvasunk újságot, nézünk tv-t, hallgatunk rádiót, netezgetünk, vagy csak épp sétálunk. Mindenhol ott van. És ha csak bekapcsoljuk a tv-t mit látunk benne? Erőszakot, brutális erőszakot, ami nem egy kitaláció, hanem a valóság. A mai mesék sem a régiek, ott is találkozunk erőszakkal, és ha a politikusok szemszögét nézzük, akkor a mesék is lehetnek okozói a később kialakuló erőszakos tetteknek. Ha viszont a pozitív oldalát nézzük, akkor a gyerekek kreativitását segíti elő a fejlődésükben.
Személy szerint én a médiát a gonosznak tartom, amit mindenki csak tömni akar belénk.

Ezzel a kis írásommal szerettem volna megmutatni, hogy mennyi oldala is van a videojátékok világának és hogy nem igazán lehet eldönteni mikor ki vagy mi a felelős azért, ami a világban történik. Legyen az jó vagy rossz dolog!
És lehet jókat elmélkedni! 🙂