Jelen írásom egy kis DayZ élménybeszámoló. Aki követi a GC-t , kiváltképp a chatet az tudhatja rólam hogy régóta fájt a fogam erre a játékra.

Egyetlen visszatartó erő volt: A konfigom.

Ám egy nagyon kedves Steames ismerősömnek köszönhetően (Ezúton is köszönöm Rafael!) kipróbálhattam jó öreg masinámon a gammát. Eléggé megdöbbentem, mert igaz hogy csutkára lebutítva, de natív (1440×900) felbontásban kiprésel magából 25-32 fps-t.

Szóval. Megvettem.
Nem volt olcsó, 23.99EUR de így utólag, megérte.

De mi is az a DayZ?

Egy szigeten ébredsz a tengerparton, egy cipő egy póló és egy nadrág van rajtad és a nadrágzsebben van egy elemlámpa meg egy elem. Oszt? cső. Megnyalod az elemet (nem vicc-jobbklikk, lick battery) és ha csíp akkor jó, ráhúzod a elemlámpára és van egy működő „ide lőjetek” jelzőeszközöd.

A cél: minél tovább életben maradni. A karakter éhes lesz, szomjas lesz, vérezhet, megfázhat, megbetegedhet. Eleinte kicsit olyan, mint a Dark Souls lassítva, ha nem jön össze a dolog (kaja, pia megszerzése, valami ütőfegyver felmarkolása) szép lassan meghalsz.

Nekem sikerült a vétel napján eltörnöm a karakterem lábát egy pusztában álló pajta lépcsőjéről leesve, így a hason csúszás, mint mozgásforma, maradt csak. Ami nagyon lassú. Baromira nagyon lassú. Szóval 3 óra alatt elkúsztam egy ideig, de éhen haltam? újraéledni csak akkor lehet, ha elveszíted az eszméleted, vagy meghalsz… addig nem.
Emiatt néha lehet nagyon frusztráló a játék.

Ha egy városba éledsz, akkor jobbak az esélyeid, van minden épületben valami hasznos (vagy hasztalan) kacat.
De lehetnek más játékosok is.

Itt jön be a DayZ legerősebb aspektusa. Emberekkel találkozol, akik ugyan úgy próbálnak túlélni. Ezek az események aztán egészen elképesztő dolgokat szülhetnek.

Engem például egy kolléga megpróbált agyonütni egy ásóval, amit előtte velem cserélt egy Colt Pythonra. Csakhogy azt hitte, nálam a Colthoz nincs lőszer.
Volt.
Lett egy ásom is.

Minden ruhának van zsebe, minden tárgynak van mérete, ez adja meg, mit cipelhetsz magaddal. De vannak hátizsákok taktika övek, taktikai mellények szóval van hova pakolni, ha ügyes az egyszeri túlélő. A fegyverek kopnak szerelhetőek, szétszedhetőek, festhetőek.

Legjobb egy csapattal nekikezdeni a dolgoknak én jelenleg egy idősebb(értsd késő 20-as, kora 30-as) játékosokat tömörítő csapattal vonulok (szevasz Szanitéc, hátha olvasod!), kapom is az újoncokat megillető oltásokat mint pl. a piros hátizsákot hozzad mert az jobban látszik így nem minket lőnek le. Aztán mikor poénból felvettem a világoskék UN sisakot, akkor tényleg majdnem lelőttek.
Észnél kell lenni.

De miért is baj, ha meghal a karakter? Minden cuccod elvész és a holttestedet nem tudod lootolni. Ha csapatban vagytok ez meg van oldva, mert a csapat, amennyiben az újjáélesztés nem jár sikerrel( van sokktalanító injekció, vérátömlesztés adható, defibrillátor is), leszedik a cuccaid, és ha odaértél visszaadják.

De ha mondjuk, egyedül mégy, és véletlenül lelépsz egy tetőről vagy hasonló dolgot követsz el az bizony BAZI NAGY FAIL!

A játékban rengeteg minden van. De tényleg. És még csak a 0.43-as patch-nél tartanak. A bugok idegesítőek, de legalább állandóak (a zombiknak nem kottyan meg a fal, átmennek rajta, a karakterünk a lépcsőn sétál, de ha leér róla és előtte futott, utána megint fut, így lehet leszaladni a tetőről) de mivel állandó bugok, ki lehet őket kerülni, sőt ki is lehet használni…

A játék jelenlegi állapotában is remek alkotás és a jelek szerint egyre csak jobb lesz. A mai reptéri benyomulás (jó loot, fegyverek reményében) valami szenzációs feeling volt.

Képzeljétek el, ahogy TS-en beszélgettek és egy sniper őriz titeket a hegyoldalból, MINDEN apró dolgot, zombit bemond, miközben ti bokortól bokorig, igyekezve tartani az alakzatot („Stev ne most állj meg sz*rni!”) nyomultok előre.

Priceless.

A többi játékos adja igazán a ízét a dolognak, vannak barátságos emberek és vannak elmebeteg állatok. Van aki összespanol veled, majd mikor úgy gondolja , tarkón csap egy baltával.

Néha annyira életszerű hogy az már félelmetes.

A későbbiekben is lehet, hogy írok ilyesfajta beszámolókat, kisebb sztorikat amik a játékban történtek meg.

Pacsi Kösz hogy olvastad.