Múltkorában kérdeztétek, hogy miért nem keresek fel egy kiadót a verseimmel… Volt már lehetőségem, kaptam ajánlatot, de közel fél millió forintot kellett volna adnom a kiadónak, amire sajnos nincs lehetőségem… A gazdag apák gyermekei, akik nem jók semmiben, eljutnak a könyvkiadásig, a tehetséges ismeretlenek, pedig a fióknak írnak… Ez egy régi ördögi kör, álmodom arról, hogy egyszer egy kötetben viszont látom írásaimat, de annyira nem tartom magam tehetségesnek, hogy ebbe ennyi pénzt áldozzak… Így megmaradtam blog szintjén és az internet lehetőségeiben, remélem, hogy nem találnak itt sem vak szemekre az irományaim… Hogy egy kicsit írjak játékokról is, éppen most szereztem be a Sacred 2-őt, csak ajánlani tudom mindenkinek, iszonyatosan jó játék… De következzen a művem, ami egy verses szójáték tulajdonképpen…

Szó nélkül, könny nélkül…

Néhány éjjelen még mindig,
Felriadok álmomból,
S üvöltve kereslek itt,
Ahogyan te is a távolból,
Mert te is ordítasz értem,
Tudom, akarod még,
Újra szeretnél,
Egy felejthetetlen estét…

Ha valamikor újrakezdhetném,
Szó nélkül, könny nélkül,
Újrakezdeném…

De soha nem érhetsz el,
A lelkünk egy,
De a két test,
Távol egymástól hever,
És hiába kérnéd,
Hiába üvöltesz távolba,
Nem lehet már,
Soha, soha, de soha…

De ha valamikor mégis, újrakezdhetném,
Szó nélkül, könny nélkül,
Újrakezdeném…

A szívem egy bástya,
A lélek oltárán,
Érzelmek nélkül,
Tekintek már rád,
A szívem szabad,
Az ajtók mégis zárva,
S nem engedlek vissza,
Oda téged soha…

De ha mégis, egyszer,
Szó nélkül, könny nélkül,
Újrakezdhetném…?