Hát-tal nem kezdünk mondatot, ezért én most szembe állok veletek, sajnos időm annyi, mint Balatonban a sótartalom, szóval rövid leszek, de muszáj írni, mert hülegyerek kómásan megígérte, meg mert kell, na.:)
A történet ott kezdődik, hogy asszonykám ide akart költözni, mert egyetemi tanulmányait elvégezte. Természetesen harsányan bólogattam (azóta tele az ágyam plüss macikkal, nem győzöm kukázni őket), és ha már így alakult, akkor irány Pécs, merthogy ő ott szenvedett néhány évet.
De mivel Pécs messziváros, és keresztpapinak van üdülési csekke, persze, hogy aludjunk is ott, ne csak cuccokat pakoljunk, hanem valami nyugodt helyen alukáljunk is egyet. De ha már ott vagyunk, akkor illik meglátogatni a barátokat, ismerősöket, nos Bélára, aki Dénes, amúgy meg mindegy, esett a választás. Hogy mennyit röhögtünk, hány ember lelki világában hagytunk maradandó károsodást, és mennyi energiaital fogyott, arról nem árulhatok el számokat, de volt hegymászás, majd onnan legurulás, visítva rohangálás, orrleégés, cigievészet, vaderdei túra, lábfájás, aztán sírva-ríva búcsúzás.
A kis találkozóról maradjon itt emlékként néhány rosszul sikerült kép, persze azért akad köztük gyöngyszem is...
Maximális tisztelettel: Manyek
Lollipop Manyek & Luftballon RED
a végén már azt sem tudtuk hol voltunk hol nem.Brutális emlék
). Szép hely, bár én nem tudnék ott sokáig megmaradni!
