Megvallom őszintén, hogy én még mindíg PlayStation 1-en játszok, bár lehet, hogy majd beruházok egy jobb konzolra, azonban még szeretném megosztani veletek az első, a konzolon végivitt játékomat: A Medal of Honort.
Hol volt, hol nem volt, volt egy kontinens a Földön, melynek neve: Amerika. Ebben az Amerikában volt egy DreamWorks nevű vállalat, aminek volt egy video játék kiadó részlege, aminek (logikusan) DreamWork Interactive volt a becses neve. Ez a DreamWorks Interactive akkoriban már ismert volt egy bizonyos The Neverhood című, gyurmavilágban játszódó PC játékról. Nos, ezt a céget (részben), egy Steven Spilberg nevű illető alapította, aki 1997-ben gondolt egy nagyot, és összehívta egy meetingre a DWI csapatát, hogy megossza velük ötletét a Medal of Honorról, amit a fia, Max által játszott Ninitendo 64-es FPS legenda, a Rare által fejlesztett GoldenEye 007ben szerzett tapasztalataiból, és a II. Világháború iránti erős érdeklődéséből alkotott meg. Majd a csapat nekilátott, és majdnem két év munka után elkészült a játék, amit exklúzívan PlayStation-ra adott ki az EA 1999. Október 31.-én.
DIE, MADAF*KA, DIEEEEEEEE
Grafika:
Összegzésben nem rossz, bár lett volna még mit csiszolni rajta. Az épületek irritálóan pixelesek, és az elkenségek feje is úgy néz ki, mintha egy zacskó lenne, amin elkenődött a festés. Bár annyira nem szörnyű, a korhoz mérten korrekt, és bizonyos tárgyak tényleg szépen ki vannak dolgozva. A karakterek mozgása is életszerű, nem darabos. A fegyverk is jól néznek ki.....a főszerepő kezében, az ellenségek kezében azonban úgy néznek ki, mintha a műzlis doboz hátuljából vágták volna ki.... De így összegzésben nem rossz.
"Csá, na muti az *igzit. (Igzi=Igazolvány/Személyi iratok.)
Történet:
Tehát történetünk (nem meglepően) a II. Világháborúban játszódik, ahol egy Jimmy Patterson nevű kattonát testesít meg a játékos, aki egykoron a Légi Kölekedési Parancsnokságnál volt pilóta, majd később csatlakozott a Stratégiai Szolgáltatások Hivatalához, és a karakter háttértörténetét ezzel letudtuk. Feladatunk a mindíg a főnök által kiszabott munkák teljesítése, vagy hogy ezt semmisítsük meg, azt lopjuk el, stb, stb. Az átvezető videók pedig inkább oktatófilmek, amik a II. Világháborút mesélik el, archív felvételeket használva. Az átvezető videók pedig különböző állóképeket használva prezentálja a feladatunkat, és mindent, amiről tudnunk kell a szinteken.
Ég veled, gyermekem!
Játékmenet:
A játékmenet FPS, vagyis belső nézetű lövöldözés, ami azt jelenti, hogy megyünk a páján, miközben irtjuk a Nácikat ezerrel, mindenféle ezközzel, de vannak olyan pályak is, ahol békésen, akár egy igazolvány felmutatásával elérhetjük célunkat. Az ellenfelek minden pályán mások, és más fegyverekkel támadnak neked, továbbá az őket vezérlő mesterséges intellihencia is egészen emberivé teszi őket, ami a játékos hátrányát szolgálja (pl.: Ha nekikdobsz egy gránátot, vagy egy fáklyát, azt visszadobják, vagy elbújnak előle.). A pályákon feladatokat is kapunk, mint pl.: Semmisítsünk meg valamit, találjunk meg valamit, aktiválunk valamit és a többi. A pályákon érdemes minden szegletet bejárni, mert lehet, hogy extra töltényt, vagy elsősegély csomagot kapunk, ami feltölti a HP-nkat. Fegyverek tekintetében van itt stukkertől rakétavetőig minden, ami szem/szájnak ingere. A fő küldetés mellett van egy osztottképernyős death match is, ahol el lehet ökörködni a haverokkal, ha van még egy DualShock kontrollere a havernak. Ennél a résznél cheat code-ok használatakor ruhákat is fel lehet oldani, beöltözhetünk pl.: Winston Churchill-nek vagy akár William Shakesphere-nek is (és nem ez a legfurább, hanem az, hogy velociraptornak is be lehet öltözni itt.)
Összegzésben egy egész jó játék, érdemes végigvinni, leginkább azoknak fog tetszeni, akik odavannak az FPS-ekért, vagy a II. VH.-ért.
10/8
