Protozoli játéktesztjei: Megaman Starforce 3: Black Ace és Red Joker

Start: A dicső múlt
Ha az ember kutakodik egy kicsit, rögtön láthatja, hogy a Megaman játékok múltja igen szövevényes és szerteágazó. Egészen a 80-as évektől napjainkig gyarapodik az e cím alatt futó játékok sora. A Starforce a legújabb, ez követi a Battle Network szériát, amiből az egyik játék tesztjét meg is találhatjátok az oldalon. (Megaman Battle Network 5: Double team DS)
A Starforce-ban Geo Stelar kalandjait követhetjük nyomon, aki Omega-Xis segítségével képes átalakulni Megaman-é, és így esélyt kap megmenteni a barátait és a világot a különböző veszélyektől.
A Starforce 1. része amolyan bevezető, a történet kezdete. Amit fontos tudnunk belőle, hogy Geo-nak eltűnt az apja egy ?űrbaleset? folyamán, ahol az idegen civilizációkkal próbálták meg felvenni a kapcsolatot, de valami balul sült el. Geo ezután igen depissé vált, nincsenek barátai és senkiben sem bízik meg. Egyetlen kincse az apjától kapott szemüvege, ami nem egy szokványos tárgy: aki a lencséin át nézelődik, láthatja a Wave world-öt, a hullámokból álló világot. (Battle Network-ben=net) Miután találkozik Omega-Xis-el, a különös *Fm-ian*-al, felborul az élete, rákényszerül arra, hogy harcoljon Mega (Omega-Xis ?beceneve?) üldözőivel, akik felhasználják az embereket gonosz céljaik elérése érdekében. A történet folyamán Geo jelleme teljesen átalakul, barátokat szerez és rájön, harcolnia kell, hogy megvédje azt, aki fontos neki. Persze a sztori rengeteg csavart és fordulatot tartalmaz: a játékot végigjátszva többek között megtudhatjuk, miért üldözik Mega-t és hogy mi történt Kelvinnel, Geo apjával.

A Starforce 2.részében egy szokványos világmegmentő problémát kell megoldanunk. A sztoriban fontos szerepet kap az ősi Mu civilizáció, és felbukkan Solo, aki a Battle Network-ös Bass megfelelője.

Összeségében a Starforce 1-2 játékmechanizmust tekintve nem lett olyan jó, mint a Battle Network széria. A történet érdekes és izgalmas, de sajnos nem párosul a jól bevált játékmenettel. Túl sok a véletlen vírusküzdelem, idegesítőek a feladványok és még sok hiba van, amitől ez a 2 játék csak középkategóriába sorolható. (Igazából csak rajongóknak ajánlott.)

Mikor először leültem játszani a Starforce 3-al, reméltem, hogy a sztorikezelés marad a régi, a hibákon javítanak és a játékmenetet feldobják olyan új dolgokkal, amik érdekesebbé teszik a game-t. Na lássuk, mennyire jöttek be a számításaim.




Első ránézésre:
Legelső feladat eldönteni, melyik verziónak essünk neki: Black Ace vagy Red Joker. A 2 verzió csak a spéci formákban különbözik egymástól.
A játék nem sokban tér el a Battle Network szériától játékmechanizmus tekintetében, ugyanúgy 2d-s dungeon crawler, csak itt nem a neten fogunk szaladgálni, hanem a fentebb említett Wave world-ben, és itt fogunk vírusokat öldökölni a Battle Cardok segítségével. A legnagyobb különbség a BN-hez képest a harcrendszer átdolgozása. A Starforce-ban 3d-s csata van, és nem oldalról, hanem hátulról látjuk Megaman-t, de erről majd később.
A történetről annyit, hogy a középpontjában egy vörös meteor áll, név szerint Meteor g. Lényegében ezt kell majd megállítanunk, hogy ne csapódjon bele a földbe, és közben persze érdekes információk birtokába juthatunk Kelvinről (az apánkról ugye), majd pedig azt is megtudjuk, hogy ez a meteor nem egy szokványos kődarab...




Battle Chipek...ööö vagyis Battle Cardok mókája
A Battle Cardok töltik be az egyik legfontosabb szerepet a játékban, hiszen ezekkel sebezhetjük meg az ellenfeleinket, tölthetünk Hp-t csata közben vagy számos más effektust hozhatunk működésbe a megfelelő kártya aktiválásával. Minden csata elején, majd pedig bizonyos idő elteltével van lehetőségünk használni az előre elkészített Battle Card folderünkből véletlenszerűen felbukkanó 6 card közül valamelyiket/valamelyikeket. Míg a Battle Networkben minden Battle chipnek volt egy kódja, és ez határozta meg, mennyit tölthetünk be 1 körben (azonos kódúakat betölthettük egyszerre, a * kódúak pedig jokernek számítottak, mehettek akármivel) itt ez már máshogy működik. A 6 card egy 3x2es területen helyezkedik el, és egyszerre, vagy az azonos oszlopban lévőket, vagy pedig az azonos sorban lévőket tölthetjük be. Vannak olyan cardok, amik ez alól kivételt élveznek, ezek színe szürke, és van olyan helyzet is, amikor egy card sötétítve a háttérben jelenik meg, ekkor használhatjuk az elemétől függően support módban, különböző hatások alkalmazására.
Érdekes újítás, de annyi előnye mégis van, hogy nem kell figyelni állandóan a chipek kódját amikor összeállítjuk a folder-ünket, tehát ha szereztünk egy igen erős cardot, nem kell félnünk, hogy nem tudjuk berakni, mivel épp olyan foldert használunk, amiben a legtöbb chip kódja más. A Cardok fajtái maradtak a BN-ben megszokottak, van normál, mega és giga is.
Összességében a kártya rendszer átdolgozása a Starforce egyik pozitív fejlesztése. Én személy szerint szerettem a kód alapú megkülönböztetést, de sokaknak frusztráló lehetett, hogy ha nem tölt el órákat a keresgéléssel és a folder összeállítással, akkor bizony sokszor megeshetett, hogy körönte mindössze 1 chipet használhatott, és ez sokszor vezetett a küzdelmek bukásához.




Harcra fel!

A másik nagy újítás (mint már az elején is írtam) a harcrendszer átalakítása. A csaták a Starforce-ban már 3d-ben jelennek meg, és hátulról irányíthatjuk Megaman-t (szemben a BN-es oldalnézettel). 3 mezőn mozoghatunk, ami kevésnek tűnhet, de valójában nem az, csak először szokatlan, és merőben új stratégiák bevezetését igényli. A védelmünk biztosítása a legfontosabb, amire 2 módszer létezik: a kitérés és a pajzsunk használata. A kitérést nem kell magyarázni, de a 3 terület hátránya, hogy vannak olyan támadások, amiket kizárólag csak a pajzsunkkal védhetünk ki, és ezzel párhuzamban olyanok is léteznek, amik átütik a védelmünket. Ha ügyesen akarunk szerepelni a csatákban, nem elég megtanulni elmanőverezni az ütések elől, hanem ki kell tapasztalni, mit tudunk kivédeni, mit nem, és hogy mikor jön el a megfelelő pillanat a Battle Cardok használatához. Mega segítségével lock-on?olhatunk, így közelharci cardokkal is megsebezhetjük a távolabbi területeken lévő ellenfeleket. (ilyenkor Megaman odaugrik, és úgy támad)
A harcrendszer átalakítása már szükségszerűvé vált a Megaman szériában. A 2d-s csata ideje múlt lett, és ez a 3d-s forma sokkal érdekesebbé teszi a küzdelmeket, mivel itt már nem mindig számíthatunk a kitérésünkre. Tehát ez a módosítás is pozitív irányba történt.

Fejlődés

Ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani a játékban előrehaladva felbukkanó vírusokkal és egyéb ellenfelekkel, elkerülhetetlen Megaman fejlődése/fejlesztése. A legfontosabb ezen a téren az Ability-nél található tulajdonságok aktiválása. Minden fejlesztő eszköznek van egy bizonyos pont értéke (pl. Hp+50 130pont) A mi ponthatárunkat a barátaink száma határozza meg. A játékban lesznek olyan karakterek, akik a barátunkká válnak majd, és ilyenkor nő a maximum pontunk, de az online regisztrált haverjaink is biztosítanak nekünk extra pontokat. A képességeket a játék folyamán szerezhetjük meg, van itt minden, mi szem-szájnak ingere: életerő növelő, Battle Card növelő (több mega és giga osztályú chipet tudjunk berakni a folderünkbe), repülö cipők stb.
Életerőnket Hp memóriák vásárlásával is növelhetjük.
Az alap fegyverünk erősségét is hasonló módon boostolhatjuk: Vannak különböző ?fegyverek? elszórva a világban, amik megtalálásával és aktiválásával módosíthatjuk a buster erősségét.
Azt itt meg kell jegyeznem, hogy a Battle Network-ös Navicustomizerhez képest ez a Starforce-os fejlesztés sokkal gyengébb színvonalú. Mert a BN-ben gondolkodásra volt szükség, hogy hogyan tegyük be a programokat, forgatni kellet őket, hogy ne legyenek bugok stb. Élvezetes volt, főleg azért, mert ott tényleg mi hoztuk létre a saját netnavi-nket (buster erősségét, hp-t meg a többit egy helyen fejlesztettük). Emlékezetes pillanat számomra, mikor egyik haverommal küzdöttem, és telepakolta Hp növelővel a navicustomizerjét, nem foglalkozott a bugokkal meg a többi fejlesztő programmal, de volt neki vagy 2500 Hp-ja, én meg órákig forgattam, húzogattam a programokat, hogy jók legyenek, és a végén volt 1000 Hp-m, de mégis sérülés nélkül vertem le. És itt a Starforce-ban mi van? Telepakolja az ability panelt, amíg csak engedi a pont, aktivál egy erős fegyvert, és már kész is az ultra Megaman. Ez a fejlesztési rendszer ember-ember ellen sokkal gyengébb, mint a BN-es, de végülis single player módban megfelelő. (Én azért nagyon sajnálom a jó kis navicustomizert)




Metamorfózis

Láthattuk, hogy a Starforce szérián sokat fejlesztettek a BN-hez képest, sajnos a fejlesztést még mindig nem javították ki, de átdolgozták a csatarendszert és a Battle Cardokat is módosították. A Starforce 1-2 ?ben sajnos ezeket a javításokat elnyomták a hibák (túl sűrű vírusküzdelmek, idegesítő feladványok, a 3d-s grafika nem volt szép stb.) Örömmel tapasztaltam, hogy a 3-ban javítottak ezeken a hibákon. Sokkal kevesebb a véletlen vírusküzdelem szaladgálás közben, a grafika egy kicsivel szebb lett (reméljük a Starforce 4-ben ezen a részen még javítanak) és a feladványok sem idegesítőek annyira, mint a 2-ben.
Az átalakulás módszereit is megváltoztatták. A Starforce 1-ben 1 féle átalakulás volt, attól függően, melyik verzióval játszottunk. (Dragon-ban sárkány-, Pegasus-ban szárnyas ló- és a Leo-ban oroszlán szerű formák voltak, de sajnos minden csatában addig kellett várni az átváltozásra, amíg az erre szolgáló Battle card be nem jött) A Starforce 2-ben már javítottak ezen, egy bizonyos tárgy megszerzése után már alapból átalakulva kezdtük a csatát. Itt is a játék verziójától függött, mit kapunk meg: ZerkerxSaurian: Zerker és Saurian közül lehetett választani New Game-kor, ZerkerxNinja-ban pedig a Zerker és a Ninja közül) Ebben már annyi extra is volt, hogy lehetett kombinálni a formákat, ha bejött az erre szolgáló Battle Card.
A Starforce 3-ban pedig újra elővették a Battle Network-ös stílusváltást egy kis fejlesztéssel, ami annyit tesz, hogy olyan 7-8 óra játékidő után kapunk egy véletlenszerű noise formát, ami felruház különleges charge attack-al, spéci képességekkel és egy igen brutális támadással, amit akkor tudunk használni, ha Counter hit-et csinálunk. Ezek után pedig elég gyakran kapunk új formát, kb. 2 warning csatánként. (a warning csaták előtt különös ?warning? jelzés hallható, és erősebb ellenfeleket kapunk ilyenkor) Ha játékidőbe nézzük, 30-40 percenként kapjuk az új alakot. Egyszerre csak 1 noise formánk lehet, tehát érdemes meggondolni, melyiket választjuk, bár néha egy-egy noise change-nél beadja egy korábban ?eldobott? formánkat is. A ds online lehetőségeit kihasználva lehetőségünk van más játékosok regisztrálására a mi játékunkba, így ha csata közben bejön az úgynevezett Brother Card (ugyanolyan, mint a Battle Card), akkor vegyíthetjük a mi formánkat az övével.




Ha ez nem lenne elég, mindkét verzióban van egy Finalized Noise forma (Red Joker és a Black Ace), amivé akkor tudunk átalakulni, ha a noise számlálónkat 200% fölé toljuk. A noise számláló akkor mozog fölfelé, ha megsebzünk egy ellenfelet egy Battle Card-al, de sok tényező határozza meg, hogy hány %-ot toltunk rajta. (battle card típusa, vírus típusa stb.)
Ha sikerült átalakulnunk, új Battle Cardokat kapunk (nagyon erőseket), továbbá az alap fegyverünk is felerősül, és a Counter hit-nél nagyon spéci támadást tolhatunk az ellenségeinkbe.





A Megaman Starforce 3. részén már látszik, hogy tanultak az előzőleg elkövetett hibáikból a készítők. Számos dolgon javítottak, és érdekesebbé tették a játékmenetet az újfajta átalakulási rendszerrel. A különböző rejtvények és feladványok nehézségét lejjebb vették (haha, hol van már az, amikor a BN szériában egy-egy rejtvény előtt órákig kellett ülni, mert olyan nehéz volt) Egy kicsit azért sajnálom, mert szerettem a kihívásokat.
A fejlődési szisztéma maradt az eredeti Starforce-s (sajnos), de a Battle Cardok módosításával és a support lehetőséggel újabb szint vittek a játékba.



Összegzés:

Grafika: 6/10 -- Valamennyit javítottak a grafikán az előző Starforce-s részek óta, de a 3d-s grafika még mindig lehetne szebb

Hang: 9/10 -- A zenék még mindig tökéletesek, és illenek is a játékba, az effektusokkal sincsen semmi baj

Játékmenet: 7/10 -- Aki szereti ezt a stílust (mászkálós tápolgatós hosszú rpg) annak semmi baja nem lesz vele, bár a BN-hez képest sokkal kevesebbet kell mászkálni, és a rejtvények is gyengébbek

Hangulat: 9/10 -- A Megaman hangulat a helyén van, a zenék és a történet eseményei, a fordulatok, mind-mind hozzájárulnak az élvezetes játékhoz. A game erősen a barátságra koncentrál, és annak fontosságát erősíti

Szavatosság: 9/10 -- A játék igen hosszú (15-20 óra), és ez csak a fő sztori, ugyanis a game nem áll meg az első kijátszásnál, rengeteg extrát rejtettek el benne a készítők

Végösszeg: 8/10
+: A hosszú, mászkálós, tápolgatós rpg-k között az egyik legjobb, ehhez párosul az izgalmas és fordulatos történet, ds online lehetőségek, és a véletlen formák biztosítják a változatos játékmenetet

-: Navicustomizer hiánya, akinek nem jön be ez a stílus, annak nem ajánlom