Meghúzni a ravaszt.

15:20. Laura mellettem ül. Csinos lány, és kocka. Kocka mint én, és ő a beosztott lövészem. Piszok jól lő. És én piszok jól repülök. Úgy hívnak minket, a Kaszás Kettes. Egy Mikojan IR45-öst vezetünk. Régen kövérkés voltam. Ma már nem vagyok, mert az edzés kemény. De nem is baj, Régen egy ilyen csaj mint Laura, rám sem nézett volna. De most, mi vagyunk a Kaszás Kettes. A Egyesült Keleti Blokk egyik legkiválóbb ászpárosa.



A VR sisak felvétele előtt még szenvedélyesen megcsókol.
- Hulljon a férgese. - suttogja.
- Aki nékünk nem kedves, megdöglend. - morgom vissza beteges vigyorral.
A VR sisak és a fülesek a fejünkre simulnak. Már látjuk a Báthory dandárszázad többi repülőjét. Orosz gépek. Mind UAV. Azaz nincs bennük pilóta. De a célpontjaik nem csak más UAV-ok.

Ma büntetőbevetés lesz. Az egyik közeli nagyváros átállt a Egyesült Béke Nemzeteihez. Érzem ahogy az alkaromba becsúszik a tű. Ez szar érzés. Intim és kellemetlen. Érzem ahogy a vesém sajogni kezd ahogy a serkentő Hatására az adrenalin és a kortizol elönti a véráramomat. Pupillám kitágul, a sisak automatikusan kalibrál. Megkapjuk a felszállási engedélyt. Fülemben Laura mélyen doromboló hangja:
- Újra szállnak a Kaszások.
- Ez az Bébi. - Morgom félig önkívületben, ahogy az öt századnyi, pontosan 45 darab Mikojan a levegőbe emelkedik. Bal kezem a gázkaron, a jobb a botkormányon.
Fülemben Laura nyögése, majd kérdése:
- Muzsika?
- Valamit a háború előttről de üssön! Büntetőküldetésen vagyunk.
- Rendben, akkor hadd szóljon, szívem.
A fülesben feldörren a Disturbed-Stricken című nótája. Emlékszem,,ez a zenekar keményen szólt a háború ellen. De hisz a háború jó dolog. Naggyá tesz. Megkaptam mindent, amit azelőtt sose. Figyelmet, hírnevet, nőt, tiszteletet.



Eközben a büntetőraj lassan eléri a régen szebb napokat látott várost. A szenzorok rengeteg civilt jeleznek a radaron a romok közt.
- EBN gépek 12 óránál. - Hallatszik át Laura izgatott hangja a rocknótán.
- Szeretnéd? - kérdezem incselkedő hangon.
- Igen!! Kérlek, vigyél vérbálba!
A botkormány finom mozdulatával kitérek balra miközben a kísérőim szorosan a nyomomban repülnek. Odateszik magukat, hisz a Kaszás kettessel repülni dics. Ahogy megközelítjük a rajt a zenelejátszó egy régi anime, talán a Death Note egyik kórusdalát kezdi játszani.
"Ez a világ velejéig rohadt" - kúszik elmémbe az emlék miközben hallom, ahogy Laura halk kacagás közepette tüzet nyit az előttünk közeledő EBN gépekre. A gattling rendszerű railgun kettőt kettényír majd a fémrepeszek szétcsapódva a föld felé hullanak. Jut az élő célpontoknak is, gondolom kellemes tudattal. Gépünk dugóhúzóba, majd fonákemelkedésbe kezd. A G erő jelzője kileng, de én tudom, a gép még bírja kicsit mielőtt szétesne. Ha benne ülnénk valószínűleg saját vérünket könnyeznénk a gyorsulási erőtől. De nem ülünk benne. A kísérő gépek tovább pusztítanak, míg én lefelé fordítom a gép orrát és lehúzunk a tetőhatár alá.
- Grillparti. - kaccantja Laura, ahogy kioldja a foszforos Inkinerátor bombákat.



Belegondolok, milyen szar lehet csóró gyalogosnak lenni ott lenn. Régen az volt a kemény aki fizikailag harcolt a csatában.. Ma ők inkább csak fogyóeszköz. Az igazi ászok mi vagyunk, és a hozzánk hasonló egyszerű gépkezelők.
- Mindet ledobtuk! - hallom Laura hangját miközben egy igazi klasszikus csendül fel. Judas Priest- Turbo Lover.
- Laura drágám, most táncolunk kicsit- kurjantom, ahogy felrántom a gépet a még harcoló többiek felé.
Júdás Papjai. Milyen hangzatos cím. Ám aki magát nem veszélyeztetve mészárol. Mi nem papok voltunk, hanem apostolok. Az Apokalipszis apostolai. Gyávák és erősek. Veszélyes kombó.
A Mikojan áttört a sűrű füstön és máris a légi harc közepén voltunk. Megnyitottam a közös csatornát. Halottam ahogy a többi páros egymást túllicitálva őrjöng.
- OTT A KASZÁS KETTES! ISTENEM DE MENŐK! LAURA PEDIG OLYAN SZEXI.
- Hehehe rajongóid vannak. - morogtam miközben egy Pugacsov kobrát előadva tőrbe csaltam két EBN Drónt.

- Double penetration!- hörrent Laura miközben elpusztította a gépeket. Máris felrántottam és tekertem a botkormányt, ahogy a gépünk megbotlott a levegőben és szembekerült valami újjal. Egy pilótás gép. Egy pillanatra megtorpantam. Aztán a másik gép pilótafülkéje kilyukadozott, belülről mintha rengeteg paradicsom kenődött volna a kabinnak, majd az egész lerobbant és egy egész vörös felhő terül szét.
- Majdnem katapultáltak- morogta morcosan Laura.
Bizsergett a tarkóm. Sosem voltam ENNYIRE közel. Felsóhajtottam.
- Durva volt.- Mondtam. - Láttad?
- Jah elég beteg volt, csórikámék.
Az éter megtelt mindent összekuszáló hangokkal. A többi pilóta megörült attól, hogy minket hallhatnak. Le is kapcsoltam a komlinket.
- Lassan végzünk. 6 légi győzelem, meg a felszíni csapás. Visszafogottak voltunk. - sorolta Laura kicsit zihálva.
- Másnak is kell hagyni. De ez az utolsó .. szép volt.
- Igen. Élveztem. - mondta Laura csendesen.
Magam elé képzeltem zöld szemét, amint valószínűleg tág pupillával figyel, miközben arca kipirosodott az öléstől. A háború előtt valószínűleg mind a kettőnket bezártak volna egy diliházba. De a háború előtt nem voltunk ilyenek. A háború sok dolgot megváltoztatott. Minket is.
Lassan visszaértünk a bázisra. A gépünk rutinszerűen landolt, majd levettük a sisakokat és felálltunk az ülésekből. Laura teljesen izzadt volt, mint aki lefutott egy 10 kilométeres szintfelmérőt.
- Ez különleges volt. - morogta kipirult arccal miközben kisegítettem az ülésből. Megragadtam a derekát és magamhoz vontam.
- Az én mesterlövészem. - suttogtam az arcába, egészen közelről.
- Megharapta az orrom hegyét, miközben kuncogott. - Azért téged se kell félteni, igaz? Nézett rám sokat sejtetően.


Erre már nem mondtam semmit, csak átkaroltam a derekát és a tisztelgő tisztek közt elhagytuk a bevetési csarnokot.

A műszak lejárt, teljesítettük a feladatot. Meghúztuk a ravaszt.



Kicsit beteg lett, de remélem tetszett azért..:D