P.O.D. még a 90-es években kezdte pályafutását nu metal és rap metal ként kategorizálták őket. Bár 2000 után is ezekbe sorolták őket, de már kevésbé érdemelték ki, mivel metal(és hardcore) elemek sorban eltünedeztek vagy jól elbújtak az album egyes részein. Kevésbé metalos és kevésbé elvont lemezeik jobban teljesítettek eladásban, de számomra kevésbé voltak érdekesek.

Az új albumon úgy látszott, hogy ismét visszatérnek a gyökereikhez. Az On Fire landolt először a közönségnek, itt nem volt egy csepp ének sem, végig rap részek alkották a cuccot, itt már reméltem, hogy végig ilyen lemezt kapok. Az ezt követően megjelent Lost in Forever már kevésbé volt ígéretes számomra, ez már a 2000-es évek utáni P.O.D.-t idézte, ami nem igazán volt már nekem való.
Ezek után kevésbé számítottam a régi albumok hangulatára, de ennek ellenére nekirugaszkodtam. Az Eyez című első szám pont az, amit hallani szerettem volna végig. A trackben vendégszereplő Jamey Jasta (Hatebreed) csak tovább fokozta ezt.