A városnézés kezdete:

A lemezt egy Intro című hangsáv nyítja, amiben azt halljuk, hogy emberek járkálnak, és közben egy férfi hang egy névsort olvas fel. Mindenki itt van, kivéve Lauryn-t, akinek nevét a hang többször is elmondja. Ezt követi, az izig-vérig Hip-Hop szám, a Lost Ones. A dal szövege renkívül jól lett megvalósíva, és a refrénje fülbemászó. A hangzás az ehhez tartozó hip-hop, és lemezszkreccselős techno. A dal végén azt halljuk, hogy egy osztály a betüket tanulja, és kitör a nevetés, amikor az egyik tanuló elrontja valamelyik betű kimondását. Ezt egy csodálatos dal, az Ex-Factor követi, ami egy renkívűl érett hangvételű dal a szeretetről. A szöveg rendkívül érett, és a hangzás is zseniálisan van megalkotva.

Fotó: CBS Television Network

A látnivalók:

A következő dal a Carlos Santana közerműködésével készült To Zion. A dal hangzása elképesztően sokrétegű, és tökéletesen haszálja a gospel zene hangzási lehetőségeit, és a kórusok háttérhangját. A szöveg is kiválló, és érzelmekkel teli. Ezt követi egy hip-hop-pop hibrid, a Doo Wop (That Thing). A hangzás, és a szöveg a ’60-as évek R&B, és Soul elemeit keveri a ’90-es évek hip-hop zenei elemeivel. A legjobb ebben, hogy ezek az elemek mind a hangzásban, mind a szövegben harmónikusan férnek meg egymás mellett. A következő dal a Supesrstar, és ezt nem tudom hogy hogy írjam le nektek. A hangzás érdekesen van megalkotva, és bár a szöveg fülbemászó, de nem valami remek. Ez a szám nem a lejobbak közé tartozik. Ezt követi egy szerelmes hip-hop dal, a Final Hour. A dal hangzása természetesen a hip-hopra épül, és a szöveg is ehhez igazoik, és rendkívül jól van kivitelezve. Ezt egy reggie elemekre épülő szám, a When It Hurts So Bad követi. A számban nem nagyon érződnek ezek az elemek, de általában ezekre épít a szám. A szöveg is úgy-ahogy elment. A következő szám a Marie J. Blidge közreműködésével készült I Used To Love Him, ami egyfajta nyugtató zene. Na jó, a szöveg, és a hangzás elsőre nem valami nyugtató érzetű, de ha egy kicsig jobban beleássátok magatokat a hangzásba, akkor lehet érezni egy kis chill szerű elemet. Ismét egy hibrid számmal van dolgunk, aminek a címe Forgive That Father, és a reggie elemeit keveri a hip-hoppal. A hangzás is hibrib érzetet kelt, a szöveg pedig inkább hip-hop stílusu, de a refrénben érződik a reggie elem. (Azt is érdemes megemlíteni, hogy Lauryn az egyik sorban megemlíti Jézust, és Júdást.) A következő dal a Doo Wop (That Thing) koncepciójára épülő Every Getho, Every City. A hangzás is inkább a hip-hopra utazik, a szöveg pedig szintén ugyanilyen, de a refrén nagyon fülbemászó. A következő dal egy hietetlenül érzékeny r’n’b dal, a D’Angelo közreműködésével készült Nothing Even Matters, amiben a hangzást nem tudom leírni, mivel itt a a szöveg kapja a nagyobb hangsúlyt, és a szövegre nem lehet panaszunk, mivel mesterien van kivitelezve.

Fotó:Columbia/Ruffhouse Records

Haza a faluba:

A következő dal egy igazi hip-hop szám, az Everything Is Everyting, amiben a hip-hop zene egyetlen lehetősége sincs kihaszálatlanul. A hangzás az ehhez tartozó old shool hip-hop-dj hangzás. A szöveg is rendkívül ügyesen haszálja ki a stílus adta lehetőségeket. A legutolsó szám a címadó dal, a The Miseducation of Lauryn Hill. A szöveg lágy, érzékeny, és sokrétegű, de a hangzás néhol kissé fura.

Az ítélet:

Éteri, sokrétegű, intelligens, de néhol kissé fura. Így tudnám jellemezni a legjobban a korongot. Lauryn bebizonyította, hogy nem feltétlenül kell egy műfajhoz kötöttnek lennie egy albumnak, és hogy még van élet az ostoba, agresszív hip-hop, és rap zenéken túl is.