Hull a pelyhes fehér hó tosszon meg a télapó. Mindig is szerettem a karácsonyt és az azt megelőző időszakot, de idén már a tököm tele van vele. Másfél hét szünetet kaptunk, ami annyit takar, hogy semmit az égvilágon nem lehet csinálni.
Vasárnap hajnalban (egészen pontosan 02:04 perckor) elindultunk síelni a ,,mesésen szép" Szlovákiába. Húdejó végre megjáratom egy kicsit a boardot meg a lécet, hiszen már lassan egy éve ott rohad a szekrényben összecsomagolva. Viszonylag korán odaértünk (4 óra volt az út). A megérkezéskor majdnem összetörtem valamit. A hó kábé fogalom volt a sípálya mellett. Egy hároméves nem tudott volna hóangyalt csinálni, annyira kevés volt. Ugye nem demoralizáljuk a népet, jó arcot vágunk hozzá, hogy jajj de jó műhavon sielünk.
Az egyetlen gond annyi , hogy -10 fokot mutatott a hőmérő így az a lötty amit az ágyú nyomott egyből megfagyott. Szuper. Ha már hó nincs, akkor legalább netezünk egyet. A sebesség új foglamat nyert. Kemény 42kb/s gyorsasággal töltötte le az honlapokat. Abba is bele kellett volna vágni a baltát aki képes volt azt írni, hogy szupergyors internetkapcsolat a szállodában. Namondom szuper akkor go haza. Este elindultunk és hétfőre már ismét a saját országunkban voltunk. (Elméletileg ma jöttem volna vissza).
A mai nap vásárlással telt. Egyik boltból ki, másikba be. De végre mindent megvettem.
Most egy kicsi pihi....
Én visszasírom
De a karácsony attól még karácsony marad, attól függetlenül hogy felnőttünk, és másként látjuk a dolgokat. Ilyenkor mindenki kedves a másikkal, amit szerintem mindenképp meg kell becsülni, hisz sajnos a hétköznapokban nem ez a megszokott. (persze nem itt, nálunk, hanem úgy állezuzamme a viágban) Marco, neked meg köszönjük, hogy ilyen kitartással hegeszted az oldalt, nélküled mi lenne velünk 
