Tudom, hogy inkább egy őrűlt, mintsem egy zseni, de ugyanakkor diplomája van és gémer. És komolytalanságát tekintve, ma mégis komolyan próbálkozik válaszolni kérdéseimre. Elvégre Ő egy orvos, aki ebben a témában is képes meglepetést okozni, úgyhogy kísérjétek figyelemmel az interjút. Mivel bevezetőt nem is akartam írni, ezért ez már bőven elég. Kezdünk!
- Üdvözlöm Önt a studiómban, Dr Yanez! Mivel ezt az adást Las Vegas-ból közvetítem, ezért gondolom nem kis utat tett meg ide. Úgyhogy lekötelez jelenléte, elvégre nem is számítottam arra, hogy valóban eljut idáig. Sőt, az is volt a célom, ezért vittem át a rendezést ilyen távolra. Ám látom Ön előtt nincsenek határok!
Dr Yanez:
Valóban meglepődtem, amikor meghallottam a Las Vegas szócskát, de mivel imádom a hazárdjátékokat, ezért ez a helyszín megjelölése számomra nem negatívumnak számított, hanem épp ellenkezőleg.
- Ennek szívből örülök! De ma teljesen más okból vagyunk itt. Egy ilyen személyt, mint Ön, szinte lehetetlen találni. Úgy értem egy olyat, aki amellett, hogy orvos, még videójáték rajongó is. És mint tudja, ma ezt a témát fogjuk górcső alá venni, természetesen orvosi szemszögből. Épp ezért nem ártana, ha kiteregetné röviden gémer-orvos életét. Elvégre az olvasók épp arra számítanak, hogy nem egy amatőr manus fog színre lépni.
Dr Yanez:
No problemo! Egy 31 éves doki vagyok, aki diplomát szerzett pszichológiából, sebészetből, terapeutaságból, fogorvosi szakképzetségből, csontkovátságból, szexológiából meg minden egyéb orvosi elágazásból. Emellett nagy rajongjója vagyok a videójátékok világának. Rendelkezésemre áll egy PS3, XboxOne, N64, PSP, Psvita, 3DS, Atari és egy überbrutál GamerPC, amelyet egy betegem ajándékozott nekem, mert kikezeltem a kleptomániából. Ja, nekem csórta el a pc-t, a kezelés után. Tehát én is egy vérbeli Gamer vagyok, mint a sok itteni gyökér. Persze én emellett egy szakképzett orvos életét tudhatom magaménak, nem pedig egy szerencsétlen geek-ét, aki számára egy jó nő annyira elérhetetlen, mint Konami-nak a Fifa.
- Ezt jó hallani, talán. Az első kérdésem, hogy Ön szerint a videójátszás mennyire állja meg a helyét, mint hobbi?
Dr Yanez:
Nagyon jó kérdés! Erre nehéz korrekt választ adni, főleg hogy nekem is ez az egyik hobbim. Na de megpróbálom! A videójátékok iránti érdeklődés a modernkor egyik népszerű tevékenysége, amelyet nyugodtan nevezhetünk hobbinak. Ám ha összehasonlításként tekintünk rá, a többi hobbik mellett, akkor megkérdőjelezhető a dolog. Például ott van az őskor óta űzendő bélyeggyűjtögetés, vagy kavicscsiszolás, esetleg baseballkártyák beszerzése. De ne menjünk ennyire hátra! Nézzük mondjuk a kilencvenes éveket! Cigarettás meg sörös dobozok, levonók, újságok meg magazinok, áláírások és márkák, kerékpárok, pólók, baseballsapkák, beszerzendő csajok és használt óvszerek. Ha nem ismerős egyik sem, akkor képzeljetek ehhez hasonlókat.
Valakinek a vhs- és magnókazetták jelentették a jéghegy csúcsát, de hasonlókat keresés nélkül is lehetne találni. Persze már akkoris jelen voltak a videójátékok, Amiga, Atari, NES és később SNES meg Sega formájában. De valljuk be, mint hobbi ez még akkoriban nem forrta ki magát. Inkább mellékidőtöltésnek számított, mint a kártyázás vagy a recskázás. Még csak bele sem gondoltunk, hogy ebből komoly hobbi válhat. És a 'komoly' szó alatt azt értem, amit ma már 'hardcore' gaming-nek neveznek. Ez kéremszépen nem hobbi!
-És mégis, Ön szerint ma miért "nem" hobbi a videójátszás?
Dr Yanez:
Ennek több oka is van. De mi most az elsődlegeset fogjuk kivizsgálni. Véleményem szerint a videójátszás már nem hobbi, hanem egy életforma. A kilencvenes években ez még hobbi volt, de ma már sokkal több annál. Most nyugodtan kizárhatjuk a telefonokon és tableteken "nyomuló" gémereket, hiszen ők nem speciel a játékok miatt veszik a készüléket, épp ezért ezeket az alanyokat, casual gémereknek nevezhetjük.
A hardcore gémerek viszont azok az emberek, akik képesek egy videókártyáért vagy új számítógépért, esetleg drága konzolért, annyi összeget kiadni, amennyiért egy hétköznapi ember nyugodtan elmehetne üdülni valamelyik melegebb éghajlatra. Ezt úgyis mondhatjuk, hogy beáldoz a hobbijának. Sokan költenek nagy pénzt ezért. Például golfozók, horgászok vagy vadászok. A legdrágább felszerelést is képesek megvenni ezek az emberek, a hobbijuk miatt. Erre egy viccem is van:
-Milyen a tökéletes feleség?
-Akinek egyszer egy évben van menstruációja, méghozzá pont horgász (vagy vadász) idénykor.
Tehát ebből a szempontból teljesen normális, ha egy gamer vagyonokat költ a hobbijára. A negatÍv része másban rejtőzik.
-Oké Dr Yanez! De miért hallgat, ahelyett, hogy folytatná? Folytassa!
Dr Yanez:
Oksa! A negatív része tehát nem a vagyonköltésben lapul, hanem teljesen másban. A videójátszás önmagában teljesen ártalmatlan tevékenység, mint azt a statisztika is bizonyítja. Én amúgy nem hiszek a statisztikában, de mivel nincs időm utánajárni, ezért legyen övék a "győzelem". A kulcsszó itt a 'hardcoregamer'. Ők úgyanis nem csupán hobbiból űzik az ipart, hanem teljes szenvedéllyel. Ez pedig már probléma! Mert az átlag játékos mindössze ideje töredékét áldozza eme szórakoztatásra, míg az imént emlÍtett alanyok, nem csak. Ők nem nagyon érvényesülnek az életben. Vagy rondák, vagy szerencsétlenek mindenben, esetleg rossz tanulók vagy szégyenlős egyének. A videójátékvilág számukra egy menedék a reális világ nyújtotta nehézségek elől. Nem véletlenül ülnek gémerek a WoW előtt naphosszakat, vagy érnek el játékokban olyan trófeákat, amelyek az egyszerű játékos számára mission impossible. Ezek az emberek probémákkal küszködnek, ezt mint pszichológus mondom.
Normális egyén nem fog napi 5-10 vagy annál több órát eltölteni a gép előtt. Miért? Mert ugye vannak a jóbarátok meg a csínos lányok és a szesz nyújtotta örömök. Azonkivül meg a szülők és a tanulás, felnőttek esetében a munka, család. Ritka, ha egy normális, teljes életet élő ember tölt el órákat napi szinten a videójátékokkal. Ezek általában vagy rossz házasságban élnek, vagy nincs gyerekük. Ellenkező esetben nincs idő eme hobbi komolyabb űzésére. Legfeljebb, ha mindkét fél keveset dolgozik és ezáltal bőven van idejük minden másra. Ám akkoris az egymással való törődés idejének megnövelése az egérút.
- Akkor Ön szerint a gémerség nem teljesen normális hobbi? Úgy értem hardcore szinten.
Dr Yanez:
De! Ha tinédszerek vagy magányos farkasok vagyunk! Ám ha valaki tele van barátokkal vagy boldog családi életet folytat és emellett mégis HC gamer, akkor ott már bajok vannak. Ilyen esetben ez majdnem olyan mint a drog vagy alkoholizmus. Az ember mindig igyekszik elmenekülni a problémák elől, és akár tetszik vagy sem, a videójátszás is egy ilyen menedék. Furcsamód erre is nagyon rálehet szokni. A széleskörű olvasók biztosan hallottak már olyan esetekről, amikor például a szülők a videójátszás miatt elfelejtették megetetni a csecsemőjüket, aki emiatt halt meg. Mellesleg az USA-ban nem véletlenül jött létre kb 4-5 államban, amolyan elvonóintézet a gémerfüggő egyének számára.
Sokak szerint ezt már kezelni kell! A Diablo, WoW, CoD, BF és anno a CS rajongók, gondolom sejtik is, hogy miért. De az Angry Birds hülyék is elgondolkozhatnak ezen. Tehát más, természetesnek kikiáltott hobbik nem mondhatóak nagyon olyanoknak, amelyek elzárnak a való élet nyújtotta közösségtől, de a videójátszás könnyen ilyenné válhat. És a multimóka pont hogy ezt fokozza! Például:
- Milyen sör a haverokkal és csajokkal, amikor multiban már várnak a g*cik, akiknek meg kell mutatnom, hogy ki az Úr a háznál?
- Akkor Önszerint ez káros?
Dr Yanez:
Fejezze már be ugyanazok kérdések variálgatását! A gémerség pont ugyanannyira káros, mint a fűvezés, az alkoholfogysztás vagy a dohányzás. Míg mértékkel csináljuk, addig nem káros, sőt, olykor egészségesen élvezhetjük. Ám ha elgurul a gyógyszeres doboz, akkor nincs kímélet. Én azt mondom, hogy egy videójátékban nem a 100% a kötelező, hanem a cél teljesítése. Az utóbbi időben pedig, a kettő nagyon távol áll egymástól. Aki pedig a multi híve, az tudjon szünetet csinálni két csata közt. Különben virtuális valóság sem kell nekünk, mert már így is gépekhez vagyunk "kötve". A Faszbúkról meg barátjaikról már nem is merek megszólalni, mivel nem ez a téma, de lenne mit prédikálnom!
-Nos Dr Yanez, köszönöm, hogy idefáradt, de most már menjen innen, menjen!
Dr Yanez:
Anyádat! Még be sem fejeztem, de mindegy, mert műtétem van a holdon. Na csákány haver!
Ez volt tehát egy szakképzett gémerorvos véleménye a témáról. Vajon Ti, mint nem dokik, hanem egyszerű gémerek, egyetértetek vele?
