A domb aljában egy betonelemekből rakott kerítés húzódott és rajta egy nagy rés, ellenőrzőpont, rég elhagyatva. A résen hevenyészett betonút futott keresztül.
Az amerikai előhúzott a zubbonyából egy apró eszközt, majd megnyomta. Várt.
– Ez meg mi a tosz?- firtatta Gleb.
– Tücsökhegedű.
Kisvártatva a kis dobozka felciripelt.
– Itt a fuvar.- mondta az amerikai és elindult.
Ahogy haladtak, a fák között észrevettek egy letakart Uaz-t.
– Hm, elég simán ment. -morrant a nő.
– Épp csak majdnem agyonlőttek. – morogta Gleb.
Közben megközelítették a kocsit.
A szürkületből kiemelkedett egy alak, és megszólalt.
– Mondottam ember, küzdj….
– …és bízva bízzál. – felelte az amerikai.
– Mi ez? – Kérdezte az orosz.
– Egy magyar színdarab utolsó sora. A függöny lehull.-felelte az amerikai.
A nő közelebb lépett a kocsihoz, és így a mellette álló magas merev arcú pasashoz is.
– Ő a sofőr? – Kérdezte Gleb felé fordulva.
– Ő.
– Üdvözlöm! – mondta a nő és a férfi felé lépett.
Aztán a tekintetet kimeredt és csodálkozó „Höhh” hagyta el a száját, majd fogai közt és bal orrlyukából kicsordult a vére. Szemei könnybe lábadtak, teste elernyedt.

– A kurva életbe!! – morrant Gleb, de az amerikai gyorsabb volt. A hangtompító pukkanása elnyomta a magas férfi koponyájának undorítóan roppanó hangját. Átlőtt fejjel rogyott földre, de a nő még állt, fél kezével a kocsit támasztotta. Halkan lélegzett, orrából és szájából buborékolva csorgott a vér. Majd megrogyott. Gleb utána kapott, de már nem tudta elkapni így mindketten a földre rogytak.
– Indíts a kocsit! Gyomron szúrta ez a mocskos áruló! Mennünk kell! -mondta tétovázást nem tűrő hangon Gleb miközben a nő fölé hajolt, aki csodálkozó tekintettel nézett fel rá.
– Ennyi.. volt? – kérdezte a fölé hajoló Glebtől aki már felvágta a zubbonyt és a lőálló mellényt nézte amiből ott meredt ki a kés nyele. Szorosabbra húzta a mellény szíjait. A nő felnyögött.
– Nyugalom, ez csak egy sima penge, semmi extra, túl fogja élni. – mondta Gleb miközben felröffent mögötte az UAZ motorja.
– Ha nem, az a maguk hibája lesz, ugye tudja? – hörögte a nő, ronda vigyort erőltetve véres arcára.
Az amerikai melléjük térdelt.
– Huhh ez .. – nyögött fel.
Gleb rákapta a tekintetét.
– Nem is olyan vészes! – erőltetett vigyort az arcára az amerikai.
Gleb rögtönzött nyomókötést helyezett a sebre, majd intett és az amerikai lenyitotta az UAZ hátulját.
– Ez most szar lesz. Készüljön. – mondta Gleb majd a nő hóna alá nyúlt. De ekkora a nő elvesztette az eszméletét.
– Emeljük! Vezényelt az amerikai ahogy megfogta a nő lábát.
Beemelték az ájult nőt az autóba majd Gleb bemászott mellé.
– Hé van nálad is EÜ pakk? – kérdezte az amerikait.
– Jah. Még vérplazma is. Egy kicsi.
– Quicklot kell majd meg a plazma. Epipherin. Ha sokkba megy, vége van.
– Ott az autós mentőláda is, abban lesz bőven kötszer.
Az amerikai beugrott a volán mögé és gázt adott. Gleb valósággal széttépte az amerikai málháját és kiöntötte a plató padlójára és bekötött egy harctéri sóoldat csomagot a nő kari vénájába, és megnézte a sebet. A kést nem húzhatja ki. Ugrott a quicklot. Nagy nehezen körbetekerte a nyelet gézzel és szorítókötést tett rá.
– Haladunk. Haladunk basszameg! – énekelte indulattól magas hangon az amerikai.
– Nem lesz elég. Segítség kell. Helikopter.
– Nincs rádióm. Nem hoztam.
– A pakkomban van egy Iridium telefon.
– Ne bassz!
Gleb odacsapta az amerikai mellé a pakkot aki félkézzel elkezdett benne turkálni.
Gleb eközben egy epipherin injektort rakott a nő nyakához majd beadta a szert.
A nő szeme kinyílt. Arca összerándult, és erőtelenül krákogni kezdett.
– Nem szabad, nyugi. Minden okés, nézzen rám! Most megmosom a száját! Ne nyelje le a vizet!
– Okhhhrrhh. – hörögte a nő kínlódó arccal.
Gleb a kulacsához nyúlt kinyitotta és benedvesítette a shemag sálját, majd letörölte a nő arcáról a rászáradóban lévő vért.
– Nyissa ki a száját. – mondta.
A nő erőtlenül kinyitotta, Gleb óvatosan belenyúlt és kivakarta a kendővel a véres nyálat.
– Jobb? – kérdezte Gleb.
– Uhm. I-igen. A gyomrom, könnyűnek tűnik.
– Ne aggódjon ez már a fájdalomcsillapító hatása, minden rendben lesz. – hazudta neki Gleb.
Közben az amerikai valakivel vitatkozott a telefonban.
– Azonnali mentés kell, Nem. NEM! A szakértőnek. Igen. MOST. IGEN, Nem nem tudunk odaérni. Ha nem jönnek, meghal.
– Rólam beszél? – kérdezte alig hallhatóan a nő.
– Nem, dehogy, mi mindjárt odaérünk a tábori kórházba, Sam már a következő akcióját tervezi. Bevetésről bevetésre megy. – Gleb próbált könnyeden beszélni.
– Öö, az jóhh.- a nő szeme felakadt, elájult.
– Add ide azt a kurva telefont! – üvöltötte Gleb.
Az amerikai odalökte neki.
– Idefigyeljen Obama, vagy ki a fasz maga, ha nem küldenek egy kurva helikoptert, a nő meghal. Szétcseszték a hasi artériáját, azt tartja életben, hogy a kés elzárja a sebet. ÉRTI!? Kurva gyorsan küldjenek ide egy koptert vagy kidobom a kocsiból ezt a luvnyát. – üvöltött Gleb a telefonba tört angolsággal egy szuszra.
– Hogy merészeli ezt a .. – zaj hallatszott a vonal másik végéről, majd egy komoly hang szólt bele a telefonba
– Daniel Hammond dandártábornok vagyok, értettük a kérését. 10 percen belül ott egy sólyom magukért, addig tartsák az irányt a koordinátákat küldöm üzenetben.
– Rendben. Ott leszünk, Igyekezzenek.
Az amerikai megdöbbenve nézett rá. – Ezt most így hogy?
– Orosz módszer. De bevált, nem? – nézett rá vissza feldúltan Gleb.
A nő megint magához tért és megragadta Gleb kezét.
– Juan. Hogy kerülsz te ide…? – Aztán megint felakadt a szeme.
– Hallucinál. Igyekezzünk.
Az UAZ sebesen száguldott az aszfaltúton, kisvártatva rotordübörgés kelt majd feltűnt balról egy Black Hawk katonai helikopter.

– Itt vannak! – üvöltötte az amerikai és tempósan állóra fékezte az UAZ-t majd megálltak. Egyből kiugrott és vadul integetett a kopter felé, aminek az alján reflektorok gyúltak és fényárba borították a terepjárót.
A gép dübörögve ereszkedett, és még földet sem ért máris fehér rohamsisakos egészségügyiek ugrottak le belőle, az egyik hóna alatt harctéri hordágy. Aztán nyolc fekete ruhás kommandós is kipattant és szétszóródtak.
– Maria a kocsiban van! Hátul igen, Nagyon szarul van. Igen, Maria a hívójele. – mondta az amerikai és a kocsi felé lökdöste a szanitéceket, észre sem véve, hogy a nő nevét mondogatja.
Gleb kirúgta a kocsi hátsó ajtaját és kimászott.
– Hasi artéria, szúrt seb, súlyos vérveszteség. Kapott Saline-t meg 250ml plazmát, 100 mg epipherint adtam neki, de nincs magánál, amikor utoljára ébren volt, hallucinált. – darálta az orvosnak aki bólogatott miközben a másik három szanitéc a nő alá csúsztatta a hordágyat és óvatosan de gyorsan kiemelték a kocsiból.
A hordágyat gyorsan a helikopterbe tették, és beugráltak a fehér sisakosok is, majd az orvos a feje felett körzött az ujjával és a kopter elkezdett emelkedni.
A nyolc kommandós közelebb jött , de egy szót sem szóltak, miközben a Black Hawk a föld felett gyorsítva távolodott.

– Ezek kik? – kérdezte idegesen Gleb.
– Tengerészgyalogosok. – mondta az amerikai. – lehet hogy a Delta.
– Minek vannak itt? – kérdezte Gleb miközben próbálta letörölni a vért a kezéről.
– Mittomén. Ránk vigyáznak. – Az amerikai a vállába szorította a fegyverét és az út körüli homályt fürkészte.
A távolban feltűnt pár fényszóró.
– Azt nézd! – bökött arra az amerikai.
– Egész díszkíséret. – morogta Gleb majd leült az aszfaltra.
– Hé öreg…
Gleb felemelte a kezét és leintette az amerikait.
– Most hagyj, Sam. Hosszú volt a nap.
– Okay.
A konvoj egy percen belül odaért hozzájuk, három Patrol-A páncélozott furgon.
A kocsik megálltak, és jó pár kommandós szállt ki, majd csatlakoztak a körben figyelő többihez.
Aztán a vezér járműból kiszállt egy alacsony izmos orosz.
– Jurij Maszjov vagyok.- lépett oda az amerikaihoz.
– Üdv! Minek jöttek, ha nem sértem meg önöket? – kérdezte az amerikai.
– Nos az Ön hazájának csapatai együttműködnek a mieinkkel ebben az ügyben. Viszont mi hivatalosan is itt vagyunk, Önök pedig nem. Legalábbis nem ebben a szektorban.
– Értem. Kivisznek?
– Ki. Elvisszük a zóna szélére, aztán onnan megy ahova akar. A honfitársam?
– Ott üldögél.- bökött az orosz felé az amerikai.
A köpcös ember odalépkedett Gleb mellé, majd megbökte a lábával az oldalát. Gleb felnézett rá.
A köpcös biccentett az autók felé, mire Gleb felállt, ekkor a köpcös kezet nyújtott neki amit Gleb elfogadott. Erősen kezet ráztak, majd a köpcös visszaindult az autók felé. Eközben egy szót sem szóltak egymáshoz.
Gleb felkapta a pakkját az UAZból, majd a kocsi felé indult.
– Hé Sam, gyere. Itt végeztünk.
Az amerikai is elindult az autók felé, miközben az orosz kommandósok beszálltak a furgonokba. Az amerikai egységek eddigre már beleolvadtak az éjszaka sötétjébe. Az egyik orosz 3 gránátot dobott az UAZ-ba. A kocsi pár másodperc múlva lángcsóvává válva megemelkedett, majd visszacsattant az aszfaltra és vadul lángba borult.

– Hosszú nap volt ez. -morogta Gleb, mikor elindult a konvoj.

– Az volt. – felelte az amerikai. – De már vége.

Hát ennyi lett volna remélem tetszett.. 😀