Csak erős idegzetűeknek, és a fárasztó humor (?) -ra alkalmasaknak.
Az ihletet egy szárnyakkal rendelkező malac adta, a történet teljesen a képzelet szüleménye, bármi hasonlóság a valósággal lehetetlen.
Arca a perzselő lángok között felhevült, szemei nem bírták tovább. Mint vaj a serpenyőben folyt le az égő máglya aljára.
-Véget ért apám kora. Szólt a magas, lemezvértbe öltözött piros palástos lovag.
-Lord Szárnyas Röff, nem gondolja hogy illendő lenne meggyászolni az elhunytat?
#kep1#
-Taengeri M'lac, sziszegő hangod egy újabb nyikkanására várok, és előző urad sorsára jutsz! Szolgálj engem, s általam Bazaltvár minden polgárát, vagy kotródj a legmesszebb eső taverna pincéjébe.
A palota udvarán, hol a máglya még fényesen égett, a vöröshajú alacsony növésű férfi, M'lac előrántotta tőrét. Két pillanattal később néhány őr már a máglyára is hajította, vérző torkából patakként ömlő vérének feltakarítását pedig elnapolták. Lord Röff pallosa hamarabb ért ellenfeléhez, mint az ármánykodó tőre.
-Biztos vagy benne uram, hogy hatalomra jutásod első napján ennyi vért kell ontanod? -Kérdezte a közeledő, őszhajú, fekete kabátos férfi.
-Te is kétségbe vonsz, Vármarázsló? Lord Röff arcára kiült a méreg. Haragos tekintetével megállíthatott volna egy egész sereget, pislantásával várakat roppanthatott volna ketté.
-Dehogy is uram- remegő hangja elcsuklott. -Pusztán érdeklődöm, mi legyen Lady Raetes Taesz-tával? Mostohaanyád és vér szerinti nővéred, a hatalom jogosan az övé, legalábbis a királyság törvényei szerint. Valószínű hogy vármegyéidet járja, és sereget toboroz ellened, uram.
-Holnap a testőrségemmel és a birodalom leggyorsabb marhájával, Bao'cival völgymirígybe utazok, és átadom neki a koronát, szívét átjárja majd a melegség, a szeretet, és a kardom hidege. Bárki aki megkérdőjelezi uralmam, az máglyára kerül!
Hideg szél támadt, a máglya lángjai kialudtak, az elszenesedett maradványokat és a néhány még megmaradt fadarabot az erősödő vihar megmozgatta.
Két hét alatt és három domb fölött Lord röff és testőrsége átkelt Mosdásd szürke és lápos mocsarán, a macskolmék havas hegyormán és poszátamoszátarügy sűrű őserdején, hogy elérje Völgymirígy várát, amely a birodalom délnyugati végében feküdt el, s környékét zöldellő mezők és pár domb tarkította.
A kapun át senki nem köszöntötte Lord Röfföt, így volt ideje végignézni a váron. Ősi bányák kövéből építették e várat, se sárkány, se kos, de még a faltörő féle se bontja le.
Vármarázslónak csak egyetlen kérdése volt, az is egy szóból állt:
-Hogyan?
Lord Röff szúrós tekintete lyukat égetett Vármarázsló koponyáján, aki megrezzent és hozzátette:
-URAM!!
-Most az lesz, hogy én leszállok, és azt mondom: Bao'ci, előre!
A tehén megindult, két füstölgő orrlyukából lángcsóvák támadtak. Illetve csak a bal orrlyukából, a jobból villámok cikáztak a kapu irányába, a középső orrlyukából, merthogy három van neki, pedig apró gombák potyogtak, melyek lilára festették a földet Bao'ci léptei nyomán.
A vár kapuja szinte azonnal beomlott, Vármarázsló és a testőrség berontottak rajta, senkit nem kímélve egyenként felaprították Lady Raetes embereit.
Lord Röff megitatta Bao'cit, s követte embereit a várba, miközben morgott hogy hátrahagyták urukat egyedül.
Nehéz lovagi páncélban lépcsőt mászni... Gondolta, de néhány perc után elérte a vártorony tetejét. Lady Raetes Taesztának lakosztálya előtt állt, az ajtó nyitva volt. Odabent a testőrségeik javának maradéka feküdt holtan. Nem maradt más csak Vármarázsló és Lord Szárnyas Röff. Az őszhajú öregember kezében egy aprócska tőr, melyről a Lady vére csepegett, annak türkizkék ruháján pedig egy vörös folt, s egy döfés nyoma.
-Te áruló! Üvöltötte Lord röff. Pallosát előrántva hatalmas haraggal rohant Vármarázsló felé. Az öreg egy dobótőrt hajított a Lord felé, szerencséjére ő elhajolt, így csak egy enyhe karcolás érte arcát.
A Lord suhintott egyet, ellenfelének bal karja a földre hullott, jobb karja pedig utat talált a Lord páncélján keresztül, egyenesen a szívébe.
Lord Szárnyas Röff néhány másodpercnyi szenvedés után kimúlt. Ellenfele, az öreg Vármarázsló melléfeküdt, s a vérveszteség következte néhány perccel később ő is halálát lelte.
Bao'ci csak legelészett és boldogan szaladgált, három hónappal később mikor visszaért a fővárosba, őt kiáltották ki a birodalom jogos urának, hű szolgálata jutalmául.
Köszönöm az olvasást és elnézést érte :D Esküszöm ennyi piros aláhúzást még nem láttatok, mint ezeknél a neveknél láttam én :)
)
