Bár eredetileg nem szándékoztam blogot írni az ünnepek alkalmából, részben felsőbb utasításra mégis úgy döntöttem, hogy írok pár sort. Az ok, amiért nem akartam megosztani veletek ezt a néhány mondatot, nem az, hogy nem szeretnék mindenkinek "Kellemes Ünnepeket" kívánni, sokkal inkább az, hogy gyűlölöm a karácsonyt. Igaz, nem az ünneppel van a gondom, a mondanivalójával pedig pláne nem, mégis ki nem állhatom, ami vált egyik legszebb ünnepünkből.
Mert mi jut eszünkbe manapság a karácsonyról? Sok-sok ajándék, kötelező költekezés, óriási evés-ivás, mértéktelenség, kötelező képmutatás, karácsonyfa, töménytelen mennyiségű édesség, és az ajándék, ha még nem mondtam volna. Hogy honnan jött a karácsony, hogy mi a lényege, azt nem itt, de legfőképpen nem nekem kell megosztanom veletek, a legnagyobb gond az, hogy mindezt az egészet kötelességből tesszük. Nem belső értékek, nem a valódi adni akarás élteti a legtöbb embert karácsonykor, csak érdekek. Néhány napig úgy gondoljuk, mindenkit szeretünk, mindenkivel kedvesek vagyunk, mosolygunk, miénk a világ, úgy érezzük, hogy ebben a néhány napban letudjuk a kötelező jókat, és az év többi napján ismét élhetjük a "mocskos" létet. Aztán ahogyan elmúlnak az ünnepek, mindennek nyoma sem marad, visszacsöppenünk a hétköznapokba, ismét kezdődik elölről minden. Újra szembe lehet köpni a másikat, újra lehet hazudozni, őszintén hazudozni - ezt a fogalmat rágjuk meg kétszer -, barátodnak nevezni azt, akit a semmibe veszel, látszatkapcsolatokat ápolni, és semmibe venni a másikat. A sort sokáig lehetne folytatni, nem teszem, nem éri meg, ugyanakkor ha valamiért, én ezért gyűlöltem meg az ünnepeket, ezért nem tudom őszintén, kisgyerek módjára imádni már ezt az egészet. Persze felesleges lenne most arról papolnom, hogy ne vegyetek ajándékot, ne állítsatok fát, csak figyeljetek egy kicsit jobban a másikra, mint az év többi napján, hiszen elkorcsosult társadalmunknak hála mindez felesleges. Fogyasztásra "képeztek" ki minket, a valóságshow-k és egyéb anti-kultúrális televíziós műsorok, az állandó rossz példa, ami már-már az iskola legalsóbb rétegeiben is felütötte a fejét, az "elliberalizálódott" oktatás és köznorma arra neveli már a legkisebb rétegeket is, amiről a karácsony NEM szól. Természetesen akinek nem inge...
Hallgatván nagyanyám beszámolóit, néhány évtizeddel ezelőtt történt csupán, nem vártak ajándékokat a fa alá. Nem is tudtak volna mit odatenni, ha akadt egy füzet, egy ceruza, ők már annak is örültek. A legfontosabb dolog azonban nagyanyám szerint nem ez volt, hanem az hiányzik neki a legjobban a régi karácsonyok hangulatából, hogy az emberek együtt voltak, összejöttek, együtt örültek, nevettek. Nem csak rokonság, hanem a közeli szomszédok, barátok, mind-mind összegyűltek akkor, és nem az ajándékokon volt a hangsúly, hanem azon, hogy együtt vannak. Emberi értékek, és nem anyagi értékek szabták akkor meg a világot, mi már talán el sem tudnánk képzelni az ünnepeket úgy, hogy ne kerülne valami a fa alá. A kérdés csupán az, hogy jobban örülünk-e annak, mintha összeülne a család és a barátok, és tudnánk, hogy ha másra nem is, rájuk mindig számíthatunk? Vajon mennyit ér a mostani karácsonyra kapott cipő, amit jövőre már csak egy szemétdomb legmélyebb bugyra őriz majd? Mennyit ér ugyanakkor az, hogy felkeressük rokonainkat, barátainkat, és nem ajándékot, csak jó kívánságokat viszünk nekik. Leülünk beszélgetni velük, és egyszerűen jól érezzük magunkat. Ha már egyszer az év többi napján ezt úgyis olyannyira ritkán tesszük meg, legalább ilyenkor karácsonykor jusson eszünkbe, hogy vannak fontosabb dolgok is a világon az ajándékoknál.
Én ilyen boldog karácsonyt szeretnék kívánni nektek, családi körben, képmutatástól és anyagiaktól mentes légkörben. Sőt, nem is csak karácsonyt, hanem ilyen hangulatú, ilyen mentalitású utána következő napokat és új esztendőt is.
Maniac voltam... egy kicsit másképpen, mint máskor, és másképp, mint mások.
