Eredetileg egy másik oldalra szántam, de mivel gyakorlatilag más, itt is elfér.
Szóval, hogy miről is van szó. Olyan érdekes történeteket osztok meg amiket én tapasztaltam és nem találtam rá magyarázatot.
Még a nyáron történt egy két eset velem, amire máig nem találtam magyarázatot. Előre közlöm, nem kell találgatásba kezdeni, én már jó pár dolgot kilőttem logikus magyarázattal.
Nálunk a közelben van egy kis park amiben van egy futópálya, pont a nagyobb erdő mellett, a kettőt csak egy főút választ el. Én és még 3 barátom gyakran szórakoztunk azzal, hogy sötétedés után, amikor már jó sötét van bemegyünk és a sötétben császkálunk, csak mert elég parás. Ilyenkor eszünkbe jutnak, hogy ebben az erdőben már késeltek meg embereket és hallottak jó páran furcsa hangokat. Először amikor mentünk a futópálya részen, max 10méteres látótávolság lehetett, beljebb nem igen mert sötét volt. És egyik barátom szól, hogy valakit lát az úton és felénk sétál, én még nem néztem oda, de a többiek igen, akik egyből elkezdtek kirohanni az erdőből, amire én egyből odafordítottam a fejem, hogy mit láttak, akkor láttam meg én is egy fehéres alakot sétálni felénk az úton, nekem egy kislánynak tűnt, azt mondjuk nem értettem, hogy egy kislány miért ilyen ijesztő, de hát csak nem maradtam ott egyedül és én is kifutottam.
Egy másik napon szintén ott mászkáltunk, csak a másik végében. Beszélgetünk meg minden, és akkor egyszer csak valami motoszkálást hallunk, odafordulunk mind, hogy mi az, semmit sem látunk, és hallásra tökéletesen nyomon lehetett követni, olyan volt mintha valami elfutott volna előttünk. Ezerrel sasoltunk mi lehet az, semmit sem láttunk, én az avart néztem, hátha valami állat fut a talajon, de nem láttam semmit, mindig is jól láttam a sötétben, most is tökéletesen láttam a sok levelet a földön, de hogy valami ment volna ott, nem láttam semmit, se senki más.
Volt amikor bementünk ilyen 5-en nagyjából, a leg elejéből, és hosszába végig akartunk sétálni, volt egy pillanat amikor egyik barátom kicsit messzebb került a többiektől, és úgy vettük észre hogy fel kiált, mintha megijedt volna valamitől és sietve jött felénk. Kérdeztük tőle mi van, mit látott, amire ő azt felelte, hogy látott egy fekete csukjás embert felkelni a fa tövéből és elindult kifelé az erdőből. Odanéztünk de már senkit sem láttunk, aközött amikor történt és amikor odafigyeltünk csak pár másodperc telt el, az alatt nem tűnhetett el az a csukjás ember. De mivel senki sem látott semmit nem foglalkoztunk vele, bár engem elgondolkoztatott.
Továbbá
Egyik nap barátnőmmel gondoltunk egyet és besétáltunk az erdőbe, nem ott ahol szoktunk, csak így középről simán. Amikor már teljesen bent voltunk erős aktív matatást hallottunk onnan ahol sűrűbb volt a növényzet ( de a talajon csak levelek voltak) Ahogy mentünk előre folyamatosan néztük mi lehet az, olyan volt mintha valami ásott volna vagy olyasmi, de semmit sem láttunk (mert azért annyira nem volt sötét, hogy ne lássunk) aztán a matatásból váltott a hang olyanra mintha futna valaki, ott már azt gondoltam "mi a jó büdös...". A hang már teljesen úgy hallatszott mintha futna felénk, ezt is a földön lévő leveleknek köszönhetően nyomon lehetett követni a hang honnan jön, és már-már olyan volt mintha a hang forrása kb 2 méterre lenne tőlünk, amikor abbahagyta és megint a matatást lehetett hallani, de megint onnan messzebbről ahonnan először hallottuk.
Ahogy mentünk tovább a vége felé közben olyan hangot hallottunk mintha valaki énekelne, vagy olyasmi, többször is felfigyeltünk rá. Úgy gondoltam, valami autó lehetett, vagy annak a rádiója, de hát nem jött egy autó sem abban a pillanatban.
Jól van, kissé elmélyült gondolatban elértük a kis erdő végét ahol 3 pad van és ücsörögni szoktunk. Ezek után már nem mertünk háttal ülni az erdőnek, szóval nézegettünk befele. De egy kis idő elteltével azt a hangot ami olyan mintha futna valami megint lehetett hallani és olyan volt mintha elfutott volna mögöttünk valami.
Itt szólt a barátnőm, hogy hirtelen a bal oldalán hideg érzést érzett végigfutni, a keze is jéghideg lett és libabőrös, de csak a bal. A hideg érzést később én is éreztem, nem csak amolyan lehűlés szerű, hanem szabályosan jéghideg.
Akkor az erdőből megint hallottuk azt a matató hangot de már megint előttünk a fák között, mintha valami utánunk jött volna. Akkor lett elég és el is mentünk onnan.
Egy másik alkalommal nem ebben a kis futópályás parkban voltunk hanem egy másikban, pontosabban az Erzsébet Ligetben, hátha ismeri valaki. Itt szintén este voltunk, hátul sétáltunk ahol 1 lámpa volt csak, az se valami közel és a sötétben a padon ültünk le, mögöttünk meg korom sötét.
Ahogy beszélgettünk meg minden néha felfigyeltünk kis motoszkálásra hátunk mögül, de úgy gondoltam, biztos valami sün, vagy madár, esetleg valami kisebb állat. Amikor már zavaróan közelről is hallottuk a hangot, fogtam a telefonomat, aminek egy jó kis ledes lámpa volt a hátuljában, jó erős fénye volt. Nézegettem a talajt, jobbra meg balra, semmit sem láttam. Jól van hagytuk, de megint elkezdtük hallani, akkor már gyorsan odavilágítottam, megint semmit sem láttunk, de nem fordítottam el a lámpát és megláttunk egy kis levélkupacot megmozdulni, mintha valaki rálépett volna a kupacra és le róla. Fogtam egy kis botot és megpiszkáltam a leveleket, fel is forgattam, semmi sem volt alatta, pedig azt hittem valami bogár van alatta, de semmi. Itt keltünk fel és battyogtunk el, mert már a hideg futkosott a hátunkon.
Más egyéb, amiket más barátaim meséltek, akiket jól ismerek.
Egyik olyat mesélt, idézem:
"Emlékszek egyszer volt olyan, hogy ugye a mi házunk előtt húzódik egy erdő és este olyan 11-12 között távolról ilyen sikító kacagó hang hallatszott, de nagyon gyorsan közeledett. Aztán mintha neki ment volna egy fának, nagy durranás és csend. A kutyák szaladtak ki de semmit nem találtak."
Érdekes dolog, én nem is tudtam mit mondani rá, azóta sem.
Egy másik:
"Nekem a legkülönösebb óvodás koromban volt, amikor volt egy kölök, akivel zúztuk a várépítést a homokozóban ezerrel. Beszélgetünk, elvagyunk. Lehajtom a fejem, hogy mélyítsem az árkot, visszanézek, kölök sehol. Kérdezem ovónőket, hol van a játszópajti, erre mondják, nem tudják, kiről beszélek. Sosem láttam a kölköt többé.
Ez olyan mély emlék, hogy soha nem tudom elfelejteni. Pedig nem vagyok hígagyú, nem képzelődtem. Már csak azért sem, mert szemben velem a homokvár túloldalán ott volt a lapát, amivel addig lapátolt a várépítő társam..."
Mondták, hogy a gyermeki elme olyan fantázia dús, hogy képes maga előtt megjeleníteni szinte bármit és el is hitetni magával, hogy igazi. Magyarázat lenne, de mi a magyarázat arra, hogy hosszú időn át beszélgetett vele, homok vár építés közben és a lapát is amit használt ott hevert...(?)