Számos legenda övezte ekkoriban a gigantikus Sankers cirkáló létrejöttének – amúgy sűrű homály födte – történetét, s csak igen kevesen mondhatták el, hogy teljes egészében tisztában vannak az űrhajó valós történetével, minthogy a szóban forgó egyéneket rendre alávetették az úgy nevezett „kipárlásos eljárásnak”. A művelet során az alanyt olyan koncentrált hősugaraknak teszik ki, hogy menten elpárolognak belső szervei, s nem marad más hátra, mint a petyhüdt bőrhüvely. Amennyiben az alávetettnek szerencséje volt, úgy bőrét később jótékony célokra fordították vagy divatos retikült készítettek belőle. Na de nem is ez a lényeg: kanyarodjunk vissza a Sankers fenséges ormótlanságához!

A bináris számrendszerbeli számokkal tán nem is kifejezhető, milyen méretekkel bírt e monstrum; mindazonáltal a matematika terén kevésbé jártasakkal is érzékeltethetők elképesztő paraméterei. Ha például a C-szektor Y1-részlegében posztoló portástól megkérdeztük volna, merre található a toalett, több mint valószínű, hogy az alábbihoz hasonlatos feleletet kaptuk volna: – Gyalog? Igen? Nos, ez merész, igazán merész. Mindegy. Itt az első kereszteződésnél balra, majd megint balra, aztán a folyosón végig. A DAF1-szektorban alkalma nyílik letelepedni, családot alapítani és sült mózambót fogyasztani. Ha ezzel végzett, legkisebb fiát orientálja a harmadik szintig, majd fel a lépcsőn, végül forduljon rá a főútvonalra, erről az első kijáratnál hajtson le, és úgyszint tegye meg, amit a természet megkíván tőle: alapítson családot… Innen már csak egyenesen. Ha most elindul, már három generációval később odaérhet. Hacsak közben nem alakítanak át néhány szintet. Jó utat és ne felejtse el megkóstolni a sült mózambót!

Ennyit tehát a méretekről.
De mégis… honnan ez a rettegett űrcirkáló?
A hiedelmekkel szöges ellentétben a Sankerst nem unatkozó favágók hegesztették, és semmi köze az alpesi bakkecskékhez. A cirkáló egy művészeti fogadáson bukkant fel első ízben, mint a hírhedt szürrealista mester, Kabakúla Donmóte zseniális alkotása. Pompás látvány volt. Kicsit nagy, kicsit szürke, kicsit… olyan izé… Temérdek fényképezőgépnek kellett elsülnie ahhoz, hogy valaki feltegye a kardinális kérdést: mi is ez? Kabakúla Donmóte pedig csak legyintett a maga ünnepélyes önteltségével és kimért hangján mindössze annyit mondott, hogy e mű az ő ideológiáinak egyvelegét testesíti meg, de legfőképp a napernyők hasztalanságára hivatott felhívni a figyelmet, mintegy burkoltan.

Pár napra rá Kabakúla Donmótét a nem sokkal később alakult „Ketten, vagy valamivel többen a napernyők jogaiért” párt szélsőséges csoportjainak egyike alattomosan megmérgezte. Manapság már csak elvétve akad olyan ember, aki nincs tisztában a napernyők alkotmányos jogaival.

Újfent köszönöm a megtisztelő figyelmeteket 🙂 Záporozhatnak ám a vélemények ezerrel!