Azért csak 8 mert közben észrevettem, hogy max 8 képet tehetek fel, szóval ez most csak Top 8 lesz, de sebaj. Vannak játékok amiket valamiért újra és újra kipörgetek, ami már bizonyos szintű mániát tükröz, ugyanis egy játékot nem 90 perc alatt játszunk ki, ugye egy filmet könnyebb újra nézni sokszor. Mostanában rászoktam hogy inkább Let's playeket nézek,de azzal meg az a bajom, hogy ha sokat szerencsétlenkedik az illető akkor felcseszem rajta az agyam. Főleg ha a kedves illető blind-ba tolja, és 25* döglik meg egy kritikus helyen, ha már játszani nem tud legalább tanulna meg vágni. No de, ez az én listám, bizonyára nektek is vannak játékok, amiket nagyon sokszor végigtoltatok.
Ha valamit sokszor játszotok végig az az egyik legjobb bizonyítéka, hogy a játék jó. Még akkor is ha a sajtó bikásra ítélte. Egyszer majdnem minden jobb játékot elveszek nosztalgiából, de 3-4 alkalom már ritkább.
8 - Hexplore
Nem esküszöm meg rá, de talán négyszer nyomtam végig, az ok egyértelmű, amellett, hogy ez a méltatlanul elfeledett játék igen erős történeti szállal rendelkezik, nagyon sok titkos helyet találhatsz benne, és külön élvezet minden extrát, meg fegyvert megkeresni, és nem utolsó sorban minden kasztból 3-4 társat választhatsz magadnak, akik külön statikkal meg szövegekkel reagálnak az adott helyzetekre, szóval lehet a Hexplore meglehetősen csúnya játék, de a hangulata bőven kárpótol érte. Külön fanatik faktor, hogy ezt a stuffot legalább egy hét mire végigtolod, szóval elég sok időmet elrabolta a kis édes.
7 - Kane & Lynch: Dead Men
Ha agyonvernek se értem meg mitől bukott meg ez a játék. Imádom a Hitmant, meg volt hangulata a Freedom Fightersnek is de ez az IO legjobb gammája. Miért? Tavaly nyomtam végig egy hétvége alatt ötször egymás után, az összes lehetséges fokozaton. Nem véletlenül csomagolták egybe a Szemtől Szembennel, az a film arról híres, hogy a világ legütősebb, legtöményebb akcióját adja 10 teljes percen át, ne most ez a játék ezt öt órán keresztüladja, nagyon tetszettek a filmes megoldások, utalások, kit érdekel, hogy milyen a grafika, szerintem az is jó volt. A folytatást még nem sikerült beszerezzem, de legalább lesz valami amiért érdemes élni.
6 - Rage of Mage 2 - Necromancer
Úúúú ez de régi, hat hét végigjátszást tuti megért, napokban elgondolkodtam, hogy elő kéne venni megint, deee annyi minden van amivel kéne nyomulni, és azért ez egy nagyon nehéz játék ám, más más élményt adva, ha varázslóval vagy, ha harcossal, vagy ha íjásszal. Az első része is meg van azt íz év alatt szégyen szemre egysezr se próbáltam ki.
5 - Fallout
Nagy különbség van a Fallout meg a Fallout 3 között. Előbbit kijátszottam hétszer (eddig), utóbbival meg játszom, véget nem érően (450+ óra van beleölve). Szerintem a Falloutról nem kell sokat hadováljak, az újrajátszhatósága végtelen, voltam benne, férfi, voltam nő, voltam szuper okos, voltam nagy dumás, voltam gonosz, voltam -10 IQ-s (ez egyébként nagyon poén :D) és egyszer megcsináltam úgy is hogy mindössze azt a három embert öltem meg benne akit sehogy se tudtam kikerülni (miért nem gondoltak erre a fejlesztők?????)
4 - Max Payne
Maxxal én különös lelki testvérséget ápolok, egymás után toltam végig az összes lehetséges szinten, sose gondoltam volna, hogy New York minute módban 1 óra harminc perc lesz :o. Utána leszedtem hozzá pár moddot, és azóta ha lehull az első hó, máris tolom végig, mert... I can't give up, I have to push on. A végigjátszás bőven tíz fölött van már
3 - Giants: Citizen Kabuto
Imádom a Giants-et, főleg az első kampányt, már olyan profi vagyok benne, hogy pár óra alatt végigtolom (régen kellett egy nap is), aztán ha már ott vagyok csak nem hagyom veszni a maradék két kampányt :D Nem igaz? A G.I. Ants egy igazi mérföldkőnek számít amiben egy speciális hangyakommandót alakítunk, akikkel mindenféle mission impossiblét kell megoldanunk. Hatalmas gépigénnyel rendelkezik, évről évre ezzel teszteltem benchmark helyett a gépem 10-15* már tuti végigtoltam pedig: "I'm gettin' too old for this." Ráadásul az első pár nekifutásra elég nehéz ugyanis nem lehet menteni, nincs checkpoint az adott pályán belül, és ha bekapsz egy fejlövést akkor annyi. :D Az alkotók másik hasonlóan elborult játékát az Armed and Dangeroust sajnos mai napig nem tudtam beszerezni sehonnét, letölteni meg nem akarom, bár bevallom már előfordult hogy gondoltam rá, de természetesen jó keresztényhez méltón vasárnap meg is gyóntam.
2 - Prince of Persia: The Sands of Time
Az első játék amitől leesett az állam amikor megláttam. Az első játék amit látatlanban vettem meg, demó, gameplay, trailer nélkül csak mert hallottam róla, hogy JÓ. Nagyon közel áll az idealista, naiv és fiatal herceg alakja a személyiségemhez, általában én is öt másodperc alatt képes vagyok katasztrófát okozni, aztán versenyt futok az idővel hogy kijavítsam azt és persze én is mindent mindig benyelek a nőknek. Egyébként hogy ezt a játékot több mint hússzor pörgettem már ki, nagyban hozzájárult, hogy nem találtam meg mai napig hova a retekbe dugja el a mentéseket. De hát amíg azt keresem, addig végig is játszhatom inkább nem igaz? gyorsabban végig lehet rajta rohanni mint egy Xp install. És imádom benne a kombókat, fejtörőket, a zenét, az előcsalható párbeszédeket, hogy a gamepad és egér+bill apróbb különbségeit már ne is említsem. A folytatásai ugyanezek pepitában. A játék vége pedig talán a játéktörténelem legjobb befejezését produkálja. Nekem, kell egy ilyen tőr, MOST.
1 - Broken Sword: The Shadow of the Templars
Ki a tököm játszik le többször egy kalandjátékot, aminek ugyanaz a sztorija, totál lineáris, és még csak nagyon választani se lehet benne sehol? Én, jelen. Na jó, ebbe azért beleszámít, hogy egyszer kitoltam magyar fordítással - igen a srác aki csinálta nagyon sok hibát vétett, de nem válaszolt a levelemre, hogy segítek neki ezt kiküszöbölni. Benne van a DC verzió is, ami nekem nagyon nem jött be, és a többi az alapjáték, 1/3 részt ennek köszönhető, hogy megtanultam angolul és nagyon szép szókincset harácsoltam össze, ugyanis mondatról mondatra kiszótáraztam, meg ne kérdezzétek, 10.000 oldalas a szövegkönyve. Majdnem minden évben végigtolom egyszer, tradicionálisan ősszel. Hát olyan 25 fölött járok benne kb., de halálom előtt a 100-at remélem elérem. :D És nem, egyik folytatása se ért fel ehhez a csiszolt ékkőhöz. A játék még dobozos verzióban van meg 2 CD-n amiket folyton cserélgetni kell ha George épp utazik, nagyon sokért rendeltem még Londonból, és kaptam hozzá egy pár oldalas irományt amiben Steve Jackson - igen az a Steve Jackson - fejtegeti, hogy mi a Templomosok Titka. Az egyik cd-t volt szerencsém dedikáltatni Rolf Saxonnal, úgyhogy azóta ezekhez hozzá sem érek, előbb meg volt DVD-n, manapság meg mivel már gondok adódnak a színmélységgel ezeken a fránya modern gépeken, ScummVM-el nyomom. Csak aza a baj, hogy azon nincs rajta az a lágy búgó női hang, aki ezzel fogadott mindig: "Welcome to the Broken Sword installation program..."
Nohát ezek voltak az én legtöbbször nyüstölt korongjaim, hát nektek mik csodákok.
Azt én is többször toltam végig. 
