Még régebben elkezdtem megírni egy blogsorozatot, hogy hogyan csöppentem bele a gamer világba, de aztán valahogy nem folytattam, meg el is felejtettem. Most viszont úgy érzem, hogy újra itt az idő folytatni. Gamer életút következik
Az idő: valamikor 2002 és 2003 körül. Épp harmadik osztályos vagyok.
A szituáció: lassan elkezdődik a piaci nintendók lemorzsolódása. Legalábbis a mi kis falunk vonzáskörzetében.
A döntés: valami újat kell vásárolni...
Tehát röviden és értelmesen válaszolva el jött az idő, mikor generációt kell váltanunk. Kezdetben ez a váltás a számítógép lett volna, mivel bátyám akkor tájt lett középiskolás és jól jönne egy gép is mellé, hogy otthon tudjon ő is gyakorolni stb. Csakhogy volt egy kis probléma, még pedig az, hogy tudtuk: csak játékra kéne. Na de ahhoz viszont nagyon drága volt számunkra egy ilyen, hogy sokáig kitarthasson, hiszen azért annyira tisztában voltunk vele, hogy mégis mi az a gépigény.
Na de akk mi legyen?
Akkoriban, meg talán most is, lehetett a suliban vásárolni ifjúsági magazinokat. Tudorkát az alsó évfolyamosoknak és OKÉ a felső évfolyamosok számára. Valahogy november, december környéke lehetett mikor vásároltam egy Tudorkát. A legelsőt és szinte csak az utolsót. Igazából nem is érdekelt, jószerivel el sem olvastam, de én is azok között akartam lenni, akinek van ilyenje. Ugyanúgy mint mikor bejött a Beyblade meg a Yu-gi-oh mánia.
Viszont a lényeg az, hogy mikor hazavittem, bátyámnak is a kezébe került és ő oda lapozott a szent oldalhoz. A szent oldalhoz melyen videojáték teszt volt található. Ha jól emlékszem a Lilo&Stich játékadaptációjáról meg egy másik Playstation játékról szólt. Igazából isteni szerencse volt, hogy akkor megvettem, mert a későbbi lapszámokban már nem PS-es játéktesztek voltak.
És akkor fény gyúlt a sötétségben - főleg miután elmondta nekem, hogy mi az a Playstation (olyan mint a nintendó, csak jobb)- és eldöntöttük. Nekünk ilyen KELL.
Így történt hát, hogy nem sokkal később, egy napon bátyám bement anyával Ceglédre egy bizományos boltba és megvásárolta a konzolt, ami megváltoztatta az életünket. Az iskolában már alig vártam, hogy hazaérjek, majd mikor végre kicsöngettek irány a bicikli és tekertem haza, ahogy csak tudtam. Otthon persze anyám meg bátyám a tv előtt ültek. Néztem, mi ez a kis lapos valami, de mint később kiderült, ez a One változata volt.
#kep1#A legszebb játék (akkor)
Bátyám játszott vele, méghozzá a Gran Turismo 2-vel. Életünk egyik legnagyobb pillanata volt. Persze rendesen irányítani nem tudtuk - még. Állandóan "legeltettük" az autókat a pálya szélen. Mondjuk magam is meglepődtem, mikor megtudtam: ezt nem az antenna bemenetbe kell bekötni. Még szerencse, hogy bátyámnak eszébe jutott átkapcsolni az AV-ra, amit sose tudtunk mire lehet használni. Most már tudtuk. Na meg mikor kiderült, hogy nem kell minden bekapcsolásnál újra kezdeni, az maga volt a hab a tortán. (Továbbá az is meglepett, hogy CD-n vannak a játékok és tényleg az van rajta ami a borítón).
Szerencsénkre ahol vásároltuk tudtunk hozzá vásárolni más játékokat is. Így megismerkedtünk többek között a Resident Evil és a Final Fantasy sorozattal. Játszottunk a The Legend of Dragoon-nal, a Legacy of Kain: Soul Reaver-rel, a Metal Gear Solid-dal (amiben nagy sokára jöttünk rá, hogy meg lehet kopogtatni a falat és hogy mire jó a C4) és még nagyon sok másikkal.
Az rpg játékoknál nem nagyon érdekelt az hogy nem értjük a sztorit. ZÉRÓ angol tudással rendelkeztünk. Viszont ahogy teltek múltak az évek, úgy egyre jobban kiderítettük a szavak jelentését, csak néhány nehezebb szónál használtunk szótárat. Ne kérdezzétek, hogy csináltam, főleg tanár nélkül, de mostanra már normálisan eltudok beszélgetni angol nyelvű emberekkel. Valószínűleg közre játszott benne, hogy nagyon szerettük az rpg-ket és rengeteget játszottunk velük.
Ebben a korszakban történt, hogy megkaptuk életünk első handheld gépjét (a Tetris-en kívül), egy GameBoy Advance-t. Csupán egyetlen két játékunk volt rá. Egy GameBoy Color-os X-men játék, valamint egy Super Mario World 2. Rengeteget nyüstöltem, ha éppen nem játszhattam a PS-en. Sajnálatos módon az X-men nem volt a legjobb, mert nem mindig töltötte be.
Videojáték élményileg ez a korszak volt számomra az egyik legmeghatározóbb, hiszen nagyon megszerettük a JRPG-ket.
Viszont mint az lenni szokott és akkor már velünk is megtörtént, eljött a generáció váltás ideje. Viszont ez a váltás nem ment le zökkenő mentesen, mert akadtak némi komplikációk, de erről majd máskor.
Ha jól számolom, már csak két fő generációm van hátra. Úgyhogy hamarosan elérjük a jelent.
De addig is: játszatok! :)
