Ez az 1-je lehet jó alkalom, ahhoz, hogy megvicceld a barátaidat, vagy a párodat, esetleg a szüleidet, de mindezt mértékkel kell csinálnod! A viccnek is megvan a határa, mert nem nehéz túlmenni egy határon. Egy rövidke történetet mondok el, mely megtanít a viccek kordában tartásához.
Felhívtam az unokatestvéremet, és azt hazudtam neki, hogy eltört a lábam, ő ezt bevette, és kezdte a sírást és aggódást, mikor is közöltem vele, hogy hazudtam. A telefon kiesett a kezéből, és rosszul lett, nem lett baja, de mégis megérintette ez a hazudás. Aggódó típus, és jóval idősebb nálam.
Tehát a rövid tanulság, azaz hogy ne essünk túlzásba, ne hülyéskedjünk, nem vicces dolgokkal, már délután van, és lehet nem is vicceltek másokkal, de azért megírtam ezt a blogot.
(Nem tudtam mit csinálni, és mondom írok egy blogot, ami azért értelmes is lesz.)