Sziasztok! Egy kis esti mese, mert ilyenkor úgy látom csak én vagyok fent és elaltatom magamat ezzel:)
Egyszer volt hol nem volt, volt egy Höri-Hori, aki nemrég vett magának egy PSP-t és éppen ma (vagyis már tegnap) elvitte meccsre is, hogy miközben ment Pécsre tudjon kockulni. A KBSK-n volt a csapatgyülekező és ott máris elővette és játszott. Nagy örömmel fogadták és az egyik srác mondta, hogy eben a játékban ő profi és pénteken az évzáró bajnoksági ünneplő mizériára ő is elhozza és kihívja Höri-Horit, akinek Hörcsög fejéről nevezték el Hörinek (:p). Hát telt múlt az idő, elindultak a busszal [és most ezt nem írom le mert 15-2re (vagy 16-2) nyertünk és nem akarok egoistának tűnni]. Tehát visszaértek és hazamentek. Höri-Hori, kinek Hörcsög arca nagynyomásban eldeformálódott PSP formára, nekilátott kockulni és sikeresen bekockult este 7 órától éjfélig. Azért hagyta aba ilyen korán, mert megfájdult az ujja és nem tudta már megfelelően nyomni a gombokat az idegbaj elkerüléséhez, vagyis hogy mindig ő nyerjen. Ekkor abahagyta és újraélesztette a már saját magát unalmában hibernáció alá vont számítógépét és fellépett a GC-re. Látva, hogy senki sem felel, hiába ír, küldött pár életmentő bájtot, hogy feléledjenek a virtuális világból és jöjjenek vele kommunikálni, mert mért ne. Elkezdte írni a blogot és közben Marti, Tina névvel válaszolt Höri-Hori írásaira. Höri-Hori és Marti elkezdtek kommunikálni és ez nehezítette a blogírást. És a végén kész lett a blog, miközben Tina tanulta a tanulni valóját tanulmányozva tanulmányosan tanulmányos módon tantojálva (ezt nemtom mit jelent:p). És a végén tényle kész lett a blog.
