Az egész azzal kezdődött, hogy Marcot úgy nagyjából napi háromszor zaklattam, hogy mikor kapunk végre tesztgépet, amivel a kis barlangomba el lehet vonulni. Egy nagyon hideg estén csöng telefon, a GC Imperátora áll a kapu előtt, kezében a méretes csomaggal, ó jesz. Csak annyit kérdeztem, hogy milyen a cucc. Ha láttatok már elrévedő tekintet! Annyit tudott mondani, hogy azok a fények meg azok az effektek nem emberi szem számára készültek. Mondjuk itt elsőre nem értettem, hogy miről beszélt, de később rájöttem, hogy a Killzone volt az alany. Gyorsan fel is rohantam, kicsomagoltam, szagolgattam a papírokat, mint valamit félőrült, aztán olyan szeretettel raktam össze a gépet, amit még konzol esetében szerintem nem produkáltam.

A PlayStation 3 indulásakor egy szürreálisan nagy kampányt tettek le a gép mellé, amikben főleg az innovatív technológiai újdonságokra hívták fel az emberek figyelmét, mint például a Blu-ray lejátszó, vagy a Cell névre keresztelt, rendkívül bonyolult architektúrájú processzor. Ahogy a Ps2-es Emotion Enginge esetében, úgy a Cell is egy hihetetlen fejlett, de nehezen programozható valami volt, ami jó nagy szájhúzást eredményezett a fejlesztők részéről, illetve nem hiába a generáció végén kezdtek rájönni, hogyan is működik, de erre jó példa a Last of Us, az Uncharted 3 vagy a Gran Turismo 6, hogy a God of War sorozatot már ne is említsem.
Most, hét évvel később a Playstation 4 a két lábon járó bizonyíték arra, hogy a Sony tanult a hibájából, mert AMD alapokra helyezték az egész gépet, ami miatt olcsóbb lett a gyártási költség, valamint egyszerűsíti a játékfejlesztést. De jó példa még a gyártó elhivatottságára a formailag szinte ereklyeként kezelt Dualshock 4 is, ugyanis itt sem kevés változtatást eszközöltek. Tehát a nem kevés pénzünkért cserébe kapunk egy olyan rendszert, ami ugyan még nem tökéletes, de már most rendkívül sokoldalúnak bizonyul!

A gép már első ránézésre is nagyon masszívnak és impresszívnek tűnik: a matt fekete és fényes burkolatot egy keskeny, világító vonal szeli ketté, ami (ha szemből nézzük a gépet) két téglalap alakjában folytatódik, amik között helyezkedik el a Blu-ray olvasó, kettő darab USB port és a szellőztető rendszer. A Ps4 valószínűleg a legerősebb konzol jelenleg a piacon, ráadásul az áramforrás is a gép burkolata alatt található. Ez annak a tekintetében is szinte tervezői csoda, hogy a konzol egyáltalán nem lett nagy vagy robosztus. Ha az élére állítjuk a masinát, akkor szinte úgy néz ki, mint ha valami monolit lenne, de ehhez nem árt egy állvánnyal is megtámasztani. Fektetett állapotban találkoztam egy furcsasággal: valamiért csak három darab kis lábacskát terveztek neki, ezért ha a bal oldalát nyomkodom, akkor lötyög és mozog egy picit, ami a fentebb említett tervezői bravúrok után több, mint érdekes.
Ahogy már fentebb említettem, az ikonikus joystickhoz is hozzányúltak, méghozzá úgy, hogy sokkal jobban széthúzták a felületen található gombokat és karokat, amire azért volt szükség, hogy az egyik nagy újdonság, a 2×1-es tapipad is odaférjen, ami egyébként egy gombként is funkcionál. Ez alatt található egy kis nyílás, ami gyakorlatilag egy mono hangszórónak felel meg. Még egy picit lejjebb találjuk a Ps Home gombot, de van itt még egy kimenet a sztereó headsetnek, valamint egy EXT port, egyelőre nem tisztázott célokkal. Eltűnt viszont a Start és a Select, helyettük akptuk az Options és Share billentyűket, a tapipad mellett-felett. Ez elsőre (meg másodikra is) fura lesz, mert egyáltalán nem esik a kezük ügyébe, muszáj lesz az irányítóra ránéznünk a megnyomásukhoz.

A joy tetején kapott helyet a micro-USB port, amivel a lítium-ion aksit tölthetjük, de ez továbbra sem kivehető. A hátlapon találjuk a PlayStation kamerával is együttműködő fénycsíkot, ami először roppant idegesítő volt, mivel a teljes sötétben úgy világított, mint egy elemlámpa. A fejlesztők játszhatnak majd ezzel, ugyanis a színét és a fényerejét is lehet változtatni, ami akár valamilyen kommunikációra is alkalmas lehet a későbbiekben. Természetesen a rezgő és mozgásérzékelő funkció alapból benne van a kontrollerben, most nem kellett pereskedniük érte.
Ahogy említettem, a Sony nagyon bölcsen az AMD-vel együttműködve rakta össze a gép lelkét, aminek az eredménye egy hibrid CPU lett, pontosabban kétszer négy mag, Jaguár névre keresztelve, aminek a sebessége elérheti a 2,75 Ghz-et (jelenleg olyan 1,6 körül futnak). Ha ehhez hozzáteszünk még egy 800 Mhz-es Radeon GPU-t, aminek a teljesítménye nagyjából 1,84 teraflopra képes, akkor láthatjuk, hogy itt tényleg nem viccelnek. Az egész rendszer legdrágább része egyébként a 8 gigás GDDR5 ram, ami lyan 5500 Mhz-re van húzva. A Blu-ray lejátszó sokkal gyorsabb, mint az elődben, viszont itt minden egyes játékot telepíteni kell az 500 gigás belső hdd-re, ami természetesen bővíthető, mint az elődök esetében is, ha kevésnek találnánk ezt a mennyiségű helyet. Ráadásul ez még csak a gép előlapja és irányítója volt, nézzünk szét egy picit a hátuljánál is.

Találunk itt egy gigabit ethernet portot, kiegészítve természetesen egy 802.11 b/g/n Wi-Fi kapcsolattal is, aminek 2,4 Ghz a frekvenciája. Ez nem a piacon elérhető legjobb modell, de semmiféle kapcsolódási gondunk nem lesz, de lehet, hogy nem ártott volna egy kicsit jobbat belerakni a Remote Play és a Vita, mint második kijelző miatt. Ehhez egyébként elég a hordozható gépet összekötni a Ps4-el, aztán már működik is. Az eredmény sokkal kielégítőbb, mint az előző Playstation esetében volt, de ha túl messze visszük a gépet (meg egyébként is) hajlamos a laggolásra, pont ezért még ez nem más, mint villogási lehetőség a haverok előtt, de mindenképpen egy jó funkció lesz, amint rendberakják. Lesz itt még egy HDMI és optikai kimenetet, analóg viszont nincs, ne is keressünk, ez már nem az a liga.
Ha audiofilek vagyunk, akkor bizony ez lesz a mi gépünk, mert a PCM, Dolby és DTS mellett a rendszer eddig egyedüliként támogatja a szürreálisan hangzó DTS-HD Master Audio 7.1 formátumot! Ha ez nem lenne elég, bizony a pletykák igaznak bizonyultak, és a 4K felbontás szintén elérhető, egyelőre csak képeknél és videóknál, persze ehhez nem árt, ha rendelkezünk egy ilyen berendezéssel, ami mondjuk testvérek között is egy milla fölött indul. A másik oldalon ugyanakkor jelenleg a gép nem támogatja a 3D formátumokat, azaz ha a Ps3-t lecseréltük erre, akkor jó nagyot szívtunk. Persze ezt később még mindig elérhetővé tehetik, valószínűleg egy pár megás patch elég is lesz majd hozzá.

A netes móka alapból nem változott, de már itt sem ingyenes, Playstation Plus tagság kell hozzá, viszont annak az összes előnyét (ingyen játékok, felhő alapú szolgáltatás és exkluzív árak) élvezzük, ami valljuk be, azért nem egy rossz dolog. Az online élet természetesen a játékokra épül, de itt jön képbe a kontroller Share, azaz megosztás gombja: ennek benyomásával kiválaszthatjuk, hogy egy képet avagy videót szeretnénk-e elérhetővé tenni, aminek 15 perc a limitje. A metódus nagyon egyszerű: share-játszunk és megosztjuk, pont. Ezeket egyelőre csak a Facebookra tudjuk felrakni, a képek esetében még a Twitter is játszik, de ezek a későbbiekben biztosan bővülnek még. No, ha már idáig eljutottunk, akkor kapcsoljuk is be a rendszert és a Day One patch letöltése után (ami 300 mega) nézzük, hogy mit is tud az új OS!

Ami mindenképp szokatlan lesz, hogy eltűnt a jól megszokott XMB és helyette kaptunk egy olyan hibrid megoldást, mint ha a Vitát keverték volna, mondjuk a Windows 8 csempéivel, de azért a nyolcmillió almenü még mindig jelen van. Az új rendszer hihetetlen gyors, minden szinte gombnyomásra történik. A böngésző egészen durva lett, rendkívül gyors és egyszerű a használata. A What’s New nem lesz ismeretlen, de kibővültek a funkciói: már nem csak a saját tevékenységünket tudjuk nyomon követni, hanem a barátainkét is. Ha már meglévő profillal jelentkezünk be, akkor természetesen a megszerzett trófeák és a barátok is maradtak.
Apropó serlegek! Új felvillanó ikonokat kapott a jól ismert folyamat, szerencsére azonban a hang maradt a régi, valamint a trófea lista dizájn is változott. Szintén nagyon jó, hogy most már letöltés közben is el tudjuk indítani az adott tartalmat, például amikor a Knack-et telepítettem, 60 százalék környékén már el is tudtam indítani a teljes játékot, miközben a háttérben még bőszen installált. Hátteret viszont nem tudunk változtatni a menüben, ez remélhetőleg majd egy későbbi firmware upgrade után változni fog.

Ez lenne tehát a Playstation 4. Egy nagyon jól átgondolt belső rendszerrel ellátott igazi erőmű, ami pontosan ugyanúgy fogja kiszolgálni a hardcore gamerek igényeit, mint azokat, akik csak a döbbenetes erődemonstráció miatt ülnek le elé. A rendszer még nem tökéletes, az OS egy picit fapados,a 3D támogatása fura lépés, de ezek a jövőben biztos, hogy változni fognak. Isten hozott, kedves messziről jött rokon!