Kezdődjön hát a kaland, mely jelen esetben sokkal találóbb szó, mint a játék lenne. Ennek több oka is van, de kezdjük is rögtön a legszembetűnőbbel, a grafikával. A The Banner Saga nem azoknak való, akik pörgős akcióra és a valóság határain táncoló fegyvercsillogásra vágynak, melyet nemcsak a szerény fejlesztési összeg, hanem az alkotás grafikája és többi része is hűen tükröz. Félreértés ne essen, a grafikával szerintem semmi baj sincsen, hiszen legfőképpen neki köszönhetjük azt, hogy játék helyet jóformán egy kalandot kapunk. Tudniillik emberi kézzel megrajzolt 2 dimenziós világgal találjuk szembe magunkat, ami nagyon hangulatossá teszi a vele töltött órákat. Én már a játék indítása után is büszke lettem a fejlesztőkre, hiszen a menü igényességét sok, nagyobb költségvetéssel rendelkező alkotás is megirigyelhetné. A háttér animált, a feliratok a játék világát tükrözik, maga a struktúra pedig rendkívül felhasználóbarát.
Ez a rajzolt világ végigkísér minket az egész játékon, azon belül is annak minden pontján. Tehát a párbeszédek, a holtidők és a harcok is a mesés világ jegyében tárulnak elénk, ami néhány játék esetében okozott már gondot, ám a The Banner Saga véleményem szerint nem tartozik ezek közé, hiszen a táj nagyon magával ragadó, a párbeszédeknek jól áll ez a kinézet, a harcoknál pedig kifejezetten élvezetes, hiszen ennek okán nem egy megszokott vértócsás vikingbunyót kapunk.

A grafika után térjünk is át a már említett harcokra, amiből igen sokban lesz részünk. A legfontosabb dolog maga a harcrendszer, mely nem egy „menjünk és kaszaboljunk” típus, hanem körökre van osztva, és igencsak sokszor kell használnunk az eszünk, különben csúfos vereségekbe szaladhatunk bele. A harcrendszer tehát az elején kicsit szokatlan lehet, a vége felé pedig kicsit egysíkú, azonban a kettő között nagyon élvezetes, valamint az említett két állapotról sem tehet senki, hiszen ezek az ilyen rendszerek velejárói. A harcok elején kiválaszthatjuk csapatunkat, majd jelezzük a gépnek, hogy készen állunk megmérkőzni vele. A harcmezők, akárcsak maga a játék, nagyon hangulatosak, hiszen változnak a csataterek, az időjárás és az ellenfelek is. Például volt, hogy két nagyon erős robottal kellett megküzdeni szállingózó hó közepette, és volt, hogy kövezett téren négy gyengébb ellenfél állt előttünk, a hó pedig sehol nem volt.
A változó nehézségből adódik, hogy egyre jobban kell ügyelnünk harcosainkra, illetve viszonylag hamar ki kell ismernünk őket annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban mérjünk csapást az ellenfelekre. Az íjászokkal például nem érdemes túl közel menni, hiába engedné még a lépést, különben az ellenfél könnyen megsebezheti őket. Maga az irányítás roppant egyszerű, hiszen az egérrel történő kattintgatást teljesen egyértelmű ikonok és olykor szövegek is segítik. Véletlenül sem tudjuk elrontani a taktikát, hiszen minden lépésünket meg kell erősíteni. A játék még abban is segít nekünk, hogy folyamatosan mutatja az életerőket és a lehetséges sebzés nagyságát is.

Említettem a harcosok harc előtti kiválasztását, ám ennél jóval nagyobb hadvezéri szabadsággal rendelkezünk, hiszen kaptunk egy tábornak nevezett helyet, ahol komolyabb változtatásokat is eszközölhetünk, így felkészülve az egyre nehezebben legyőzhető ellenfelekre. A táborok mellett városokban is sűrűn fordulunk majd meg hadunkkal, ilyenkor pedig illik őket ellátni mindenféle földi jóval, annak érdekében, hogy továbbra is hasznos tagjai legyenek seregünknek. A harcokat sokszor párbeszédek előzik meg, melyekbe legtöbb esetben mi is beleszólhatunk, ezzel alakítva a történetet. Az unalmasnak vélt részeket pedig át is ugorhatjuk, azonban érdemes vigyázni a gyors kattintásokkal, mert néhányszor a lehetséges válaszok elolvasása nélkül jelöltem meg valamit, ami utólag nem a legjobb válasznak bizonyult. Érdekes megoldást választottak a fejlesztők, amikor jórészt kihagyták az emberi szinkronhangokat, mely kissé csorbítja a játékélményt, ám megvizsgálva a készítők lehetőségeit, meg lehet őket érteni.
A zenei részt szerencsére nem hanyagolták így el, így hangulatos aláfestést kapunk a muzsikaszónak köszönhetően. Több óra játék után azonban a zene mellett a játék több pontja is unalmassá kezdhet válni többek számára, amit sajnos nagyon nehéz a visszájára fordítani. Ez azonban nem a fejlesztők hibája, hiszen egy olyan műfajba vágták a fejszéjüket, mely a „vendégjátékosokat” egy idő után nehezen tudja lekötni. Ha valaki kezdené úgy érezni, hogy unalmassá vált az alkotás, akkor akár feldobhatja azt a párbeszédek alapos megkavarásával vagy a harcban használatos taktikák módosításával, hiszen ezeknek valós hatása lehet a játék kimenetelére.
Összességében tehát a The Banner Saga személyében egy rendkívül ígéretes alkotással van dolgunk, melyre büszkék lehetnek a Kickstarteres támogatók és a fejlesztők is. Aki pedig már unja a gépfegyverekkel való rohangálást, az január 14-én éberen figyeljen, és amint lehet szerezze be az alkotást. A műfaj kedvelői számára a szórakozás garantált, sőt a vendégjátékosoknak is csak egyedül az unalomtól kell félniük. Ezt a mondatot az árkategória megtekintése után még tovább lehetne hangsúlyozni, ráadásul a Steam rendszerén keresztül egészen a megjelenés napjáig kedvezményes előrendelési árral találkozhatunk.