Talán az első szabályként azt kell szem előtt tartani, hogy az interneten mindenki hazudik. Az internet nem az a hely, ahol az igazságnak helye van. Az online játékok beköszöntésével egy új „környezetet” kaphattak a játékosok.

Ebben a világban mindenki megformálhatja azt ami a fantáziájában jár. Lásd az MMORPG-ket, ahol egy két kattintással harcossá, íjásszá vagy kész gladiátorrá válhatsz. A szórakozás garantálva van, de vajon ez a világ mennyire befolyásolja a valóságban a személyiségünk és mindennapi életünk. A játékosok nagyobb hányada még az iskolapadot koptatja, így nekik több idejük marad általában a játékra mint egy felnőtt embernek, aki 3 műszakban tengődik.

De nem csak az MMORPG-ről van most szó, mert említhetném a COD-ot vagy a BF-et is. De bármely más olyan játékot amit online kell játszani másokkal. A szülők és barátnők/barátok nem szokták díjazni, ha egy ismerősüket azon kapnak, hogy 3 napja a gép előtt ül.

Rengeteg támadást kapnak eme remekművek, de a többségben inkább olyan emberek támadják akik még nem tapasztalták meg a vágyódást amit a játék kivált a játékosból. Nehéz ezen felülemelkedni, mert ott vár egy Közösség/Guild akikkel együtt nevetsz, harcolsz, fejlődsz és tapasztalatot gyűjtesz. De aztán jön az árny oldala.

Napokon, de akár heteken belül azon kapod magad, hogy pár napja nem ettél normálisan, nem tisztálkodtál normálisan, nem találkoztál a barátokkal/barátnőkkel. A virtuális világot előnyben részesíted mint a való világot, hiszen az online világban több jó dolog történik Veled mint a valóvilágban.

Nagyon sok beszámoló van az interneten ahol a játékosok arról számolnak be kisebb túlzásokkal, hogy egy-egy játék tönkretette az életét vagy a karrierjét. Munkanélküli lett, elhagyta a barátnője, felesége, gyerekei stb.

A játékok iránti szenvedélyt elég nehéz kezelni, és elmagyarázni is nehéz egy olyan egyénnek, aki nem tapasztalta meg azt az érzést, amikor az ágyban fekszel hajnali 2 kor és küzdesz a gondolatokkal, hogy ne állj fel a géphez és lépj vissza a játékba. Ezt csak azok értik és tán mosolyognak, akik megtapasztalták. Jómagam is beleestem ebbe a csapdába, de mindig megpróbálok felülemelkedni rajta.

Ha az ember XY célt állít maga elé, akkor valószínű, hogy nem fogja beszippantani az online világ varázsa. Én személy szerint a munkám tartom a legfontosabbnak, hiszen ez biztosítja nekem a szórakozást is.

Talán bevált módszer nem is létezik a „függőség” kezelésére. Mindenki csinál egy listát magában és azon megy végig fontosság szerint. Ha a lista befejeztével marad idő játszani, akkor valószínű, hogy nem fog az életünk rovására menni a szórakozás.

Sajnos kevesen vagyunk akik milliomosnak születtek, így kénytelenek vagyunk korlátok közé szorítani a vágyódást amit eme remek alkotások csábítás legfelsőbb művészetével ontanak magukból.

Veletek történt hasonló dolog? Ha igen, akkor melyik volt a „bűnős” játék?