Sajnos elmondhatatlanul sok állatot találtak hátrahagyott helyzetben az állatmentők, de szerencsére amennyin csak tudtak, segítettek. A patkány „nem törődöm az állataim életével” emberek mellett itt vannak a katasztrófa turisták, akikre – be kell valljam – igencsak undorodva tekintek, mert inkább a fényképezőgépet tartja a kezében és fotózgatja az önkénteseket munka közben, ahelyett, hogy ő is lapátot, vagy homokzsákot ragadna. Egy biztos: én a lehető legmélyebbre ásnám el magam, ha az állataim nélkül mennék el az otthonomból, vagy a városom védelme helyett kamerát ragadnék…

Légi felvétel Baja egy részéről

Ezek után talán nem olyan nehéz kitalálni, hogy én az önkéntesek közé tartoztam. Nem bántuk, hogy a tűző napon kell megállás nélkül dolgozni órákon keresztül, nem bántuk, hogy vízhólyagos és felsértett lett a kezünk, nem bántuk, hogy a zsákok tartása közben a lapátok szinte szétverték a kezünket miközben lapátolták bele a homokot, nem bántuk, hogy még a fülünkből is homok hullott ki, nem bántunk mi semmit, hiszen a városért tettük. Baján a Nagy Pandúr-szigeten már nem igazán lehet segíteni, így a Petőfi-szigeten folynak az igen komoly munkák.

Ha nem látom saját szememmel az árvízi helyzetünket, akkor lehet, hogy el sem hinném. Arra számítottam, hogy kevés lesz az önkéntes, de szerencsére tévedtem – alig lehetett odaférni a homokdombokhoz, annyi munkás volt, így várni kellett a következő homokszállító autóra. Már az egész Petőfi-sziget el van látva homokzsákokkal, de a munka így is gyorsan és keményen folyik – a homokzsákszállító járművek ugyanis szinte percenként jártak, hogy feldobáljuk rájuk a zsákokat. Tudni kell még, hogy a Petőfi-szigetet teljesen kiköltöztették, a hét elején már csak az önkénteseket engedték át a szigetre vezető hídon, azonban néhány napja annyira vészesre fordult a dolog, hogy már csak a hivatásosok mehetnek be.

Légi felvétel a teljesen elöntött Nagy Pandúr-szigetről

Mellékesen megemlítem, hogy a hírek és a rádió „hazudtak” az áradás mértékéről, de mi tudtuk, hogy sokkal vészesebb lesz a helyzet, mint amit a fent említett hírközlők emlegetnek, ezért is dolgozik a városunk annyira, amennyire csak tud. Több járóhelyet is magasan elöntött a víz, illetve a part fölött lévő kávézók és sörözők is elöntött helyzetben vannak, de némelyikben még dolgoznak a felszolgálók, a turisták ugyanis betévednek néha egy-egy italra a nagy fotózgatás közben…

Az egyik kávézó, pár centire tőle a Sugovica (saját kép)

A mi házunkat egy jó pár méter magas, meredek partoldal választja el a Sugovicától, eddig már csak nem jön fel a víz. A napokban egy érdekes fotóra lettünk figyelmesek, ami azt ábrázolta, hogy a velünk majdnem egy magasságban lévő, szomszédos utca alsó (és alacsonyabb részén) feltűnt a Sugovica, így hát felkerekedtem a kutyámmal, és meggyőződtünk a saját szemünkkel a dologról – és sajnos tényleg egyre magasabb a víz…

A szomszédos utcát már elérte a víz (saját kép)

A Baja mellett lévő Gemenci erdőt is teljesen elöntötte a víz, a vadak arra menekülnek, amerre csak látnak. A Gemencet is lezárták, tilos a bemenetel, az állatoknak nyugalom kell a pihenőhelyeken, és nem szabad őket elijeszteni a szárazföldről. Néhány idióta azonban sajnos így is akad, vannak akik mindenáron be akarnak jutni az erdőbe vadakat nézni, aztán még ők méltatlankodnak, ha az őrök nem engedik át őket. Szánalmas…
Az előbb említett gyengeelméjű emberek mellett rengeteg olyan személy is akadt, aki a gátakról lopott, vagy homokzsákokat loptak el. Ezeket szerencsére nyakon csípték, némelyik pár hónap letöltendőt is kapott. Fogalmam sincs mi ütött az emberekbe, de alap dolog, hogy ha már a várost nem véded, akkor legalább nem hátráltatod még jobban a helyzetet!

Légi felvétel az egyik gemenci pihenőhelyről

A tegnapi nap délelőttjén úgy határoztam, ismét elmegyek sétálni egyet Rockyval, megnézzük, hogy áll a víz az alattunk lévő utcában. Az utca ezen része tele van kisebb-nagyobb erdőkkel, de arra azonban nem számítottam, ami tegnap történt… Megnéztük az egyik homokzsákokkal befedett lejáróhelyet, vizsgálgattuk a vizet, míg pár perc múlva hallom, hogy mellettünk másfél méterre zörögnek a levelek, bokrok. Odakaptam a fejem, de már csak az állat fenekét láttam, olyan gyorsan zajlott le a cselekmény. Első benyomásra az állat magassága alapján azt hittem, hogy egy kutya ugrott be a vízbe, de megvártam, ameddig kiúszik a növények közül, igencsak felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon miféle állat lehetett az. Rocky hegyezte a füleit a zaj felé, én pedig vártam, mígnem egy vaddisznó úszott ki a bokrok közül… Nofene, egy kicsit meglepődtem, de nem csodálkoztam, hiszen erre számítani lehetett.

Rocky hegyezi füleit a növények mögött úszó vad felé

Rocky, a homokzsákok büszke őrzője

Nem szeretnék kötözködni egyik várossal sem, de szomorú, hogy miközben Magyarország déli részeit teljesen elönti a víz, addig a rádió állandóan Budapestről labog… persze megértem, hiszen ez a főváros, de nem hinném, hogy ennyire súlyos lenne odafönt a helyzet, mint itt.

Néhányan talán nem fogjátok érzékelni az itt lévő árvíz fontosságát és vészhelyzetét, hiszen rengetegen nem láttátok a várost eredeti állapotában. Nekem, mint itt felnőtt lakosnak, elhihetitek, hogy szörnyű…

A tűzoltóknak pedig minden tiszteletem, sokan nem tudjátok, de ezek az emberek, akik azért dolgoznak, hogy minket védjenek a víztől, sokszor kint, a szabad ég alatt aludtak, szállás nem volt biztosítva nekik…

Ezekben az időkben semmi sem fontosabb, mint az összetartás…