Engem ez a játék valahogy mindig is hidegen hagyott. Valahogy nem éreztem, hogy nyújtana bármilyen kihívást is lévén ha valakit megkérdeztem róla, hogy mit lehet ebben a játékban csinálni az volt a válasz, hogy „bármit”. Úgy éreztem nem igazán van célja, motiváció, meg úgy egyáltalán …

Gondolom a youtube-ot sem kell bemutatnom senkinek. Ami pedig valami fura oknál fogva rogyásig van magukat „videós”-nak nevező fiatal és kevésbé fiatal egyedekkel, akik elárasztják a fenti játékban való ténykedésük felvételével az internetet. Mivel én szeretek a videojáték témában tevékenykedni, beszélni róla, vagy csak azt hallgatni ahogy mások megtárgyalják … hát belefutottam ilyen csatornákba. Az ezeken fellelhető videók elég széles skálán mozognak. Egészen a „pistike vagyok és építettem pár kockából valamit, nézd meg!” videóktól a „redstone” MacGyverekig elég széles a skála. És nem csak külföldi, hanem magyar viszonylatban is.

Mivel egy ilyen csatorna nem feltétlenül csak és kizárólag a Minecraftról szól ezért egyik-másik ilyet folyamatosan figyelemmel kísérek. Az egyik ilyen a Pingvinharcos néven futó csatorna, ahol egy Sirius becenévre hallgató srác annyit dumál folyamatosan, hogy néha elgondolkozok rajta, hogy vajon hogy nem fullad meg? Min keresztül veszi a levegőt, vagy mikor és egyáltalán hogyan??

Szóval a Minecraft tartalmakat ignorálva nézegettem ezt a csatornák, de aztán valahogy elkezdtem nézni a Hardcore sorozatát, nem az elejétől … csak úgy véletlenül megnéztem pár részt és mivel egész szórakoztató volt (annak ellenére, hogy egy olyan játékkal játszik ami engem hidegen hagy) így elkezdtem ezt is nézni. Nagyon sokszor nem is a játékról volt benne szó, hanem úgy folyt a srácból a szó mindenféle témában. Aztán sajnos a Minecraft hívők ledorongolták ezért, hogy „beszéljen a játékról” 🙂 Nagy kár, mert engem az szórakoztatott a legjobban. Na mindegy.

Szépen lassan elkezdett rám ragadni némi tudás a játékból annak ellenére, hogy nem érdekelt. Aztán szép lassan azt vettem észre magamon, hogy már azon filózok, hogy én ezt meg azt vajon hogy csinálnám meg. Aztán gondoltam egyet és kipróbáltam …

Ez a hardcore túlélő mód keltette fel az érdeklődésemet. Itt azért mégiscsak van valami kihívás, meg tennivaló. Túl kell élni és közben felfedezni a körülöttünk random generálódott világot. És hogy ez mennyire jól beszippantja az embert azon én magam lepődtem meg a legjobban. Az, hogy nem tudod mi vár a domboldalon túl az hatalmas pluszt ad a játéknak. Nem tudod hol mi vár, és közben arra vigyázni ugye, hogy ne halj meg. Nyersanyagokat bányászni, termelni, barkácsolni cuccokat. Valahogy játszatja magát az egész. Mint egy legóval egybekötött túlélő horror. Sirius videóin viszont egy dolgot nem igazán sikerült megnéztem, mégpedig azt, hogy hogyan lehet meghalni. Első pár körben meg is feküdtem csak azért mert alábecsültem az ellenfeleimet 🙂 Ahhoz képest, hogy olyan túl sok ellenfél típus nincs elég változatos formában érheti az embert a halál. Első játékokban nyilazott le csontváz nyílt terepen anélkül, hogy megerőltette volna magát, vagy lőtt meg hídépítés közben aminek következtében a halálba zuhantam. A Creeper robbanás is rövidre zárt néhány hardcore játékot. Nem is beszélve arról, hogy végre megtudtam, hogy miért is nem lehet a Bevégzőre (Enderman) ránézni 😀 Pedig már azt hittem nem érhet meglepetés és akkor jön egy ilyen.

Szóval összességében kellemeset csalódtam a játékban és hamarosan elindítom a „nézd hogy halok meg” videósorozatomat a youtubeon 🙂 Na jó, nem fogom, de mindenképp el fogok benne tölteni még némi időt, mert megszerettem ezt a ronda túlélő legó homokozót 😉