Erről lenne itt szó kérem:

Nem kell aggódni, nem váltott a blogom profilja fajátékok irányába, csak úgy gondoltam így a legkönnyebb leírni mit is kap a játékos, ha beszerzi magának a Dark Nebula című iOS és már Androidra is elérhető alkalmazást.

Egy az egyben labirintus játékot kapunk, ugyan már a telónkat döntögetve kell a golyót mozgatva teljesíteni a pályákat. Hála az égnek a készítők több kreativitást vittek ebbe a játékba mint az ősébe, így lyukak helyett tüskék, tüskefogazatú forgókarok, lézerfegyverek és végtelen mélységek nehezítik meg kijutásunkat az egyes szintekről.

Minden valamire való játéknak ha nem is sok, de azért van valamennyi története. Na itt kérem az nincs, jobban mondva menet közben épülhet fel bennünk a sztori váza, ahogy történt ez esetemben is. Az élelmes piáros mondhatná, hogy ez fícsör, de én inkább hiányosságnak nevezném. 🙂
Bennem a játék végére egy System Shock szájízű sztori állt elő, menekülés egy gonosz számítógép vezérelte hajóról, csapdákon és fejtörőkön át a magig, ahol magát a gonosz entitást kell legyőznünk.
Itt kérném meg a kedves olvasót, ha valaki végignyomta, kérem ossza meg az ő sztoriját is. Kíváncsi vagyok kit merre vitt a fantáziája és milyen háttértörténetet gondolt a sztori mögé.

Maga a game 10+1 pályából áll. Ezeken keresztül juthatunk el a szabadulásunkat jelentő űrhajóhoz. Nem lesz könnyű dolgunk, ne tévesszen meg senkit az első néhány zóna egyszerűsége.
Ügyességünk mellett, egy apró szürkeállományt is igényel a program, nem sokat, de azért fontos megemlíteni, hogy a sok döntögetés, ugrálás mellett az agyunkat is használnunk kell. A fifikás pályák között elvétve találunk „gyors” etapokat is, amik kiválóan felpörgetik az adrenalint a lassabb folyásúak között.

Nem térnék ki a játékmenet taglalására, menni kell lentről felfelé haladva, pajzsunkra mint elsődleges védelmi egységünkre vigyázva, ha ugyanis pajzsunk elszáll, az utána bekapott találat már egy életünkbe kerül. Néhány erőtéren való átjutásra a saját színének megfelelő semlegesítő pajzsmodulátort kell használni, de ez is magától értetődő lesz mindenkinek szerintem. Továbbá: a tüske szúr, a lézersugár éget, a nagy esés meg nagyon fáj és halálos. Ezek a túlélés alapszabályai.

Grafikailag semmi kivetnivalót nem találtam, valójában 2D-ben barangolunk, de amikor a golyót egy ugrópontra juttatjuk, vagy leesünk igen látványos 3D-s effektek szemtanúi lehetünk. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy nem kell nagy töltési időkre számítani és az olyan öreg vasakon is kiválóan fut, mint az én iPhone 3G-m, természetesen szaggatás nélkül. Amiben kiemelkedőt alkottak a grafikusok, az a design. Teljesen hihető és nagy hollywoodi filmek látványvilágára hajazó környezetben döntögethetünk, a látvány pedig az utolsó helyszínen, a Magban éri el tetőfokát. Én személy szerint teljesen elhittem, hogy a környezet az nem csak azért van ott, hogy mi legyen ott valami míg áthaladunk, működő egésznek hat a környezet.

Hangokról semmi különöset nem tudok mondani, néhány effekt hallható csak a játék során, az aláfestőzene a sci-fiknél megszokott gépi hangzást helyezi előtérbe, nem zavaró, de tipikusan az a muzsika, amit csak játék közben hallgatok szívesen. Viszont itt kiváló adalék az amúgy is felszült és pörgős hangulathoz, pláne a program vége felé, ahol gyors reakciónkra és megfontolt döntéseinkre mindennél jobban szükségünk van.

Az irányítás teljes egészében kihasználja a giroszkóp nyújtotta lehetőségeket, nincs is semmi negatívum a kezelhetőséget illetően. Fontos tudnivaló, hogy a menüben akármikor kalibrálhatjuk a vezérlést a nekünk tetsző pozícióra, így nem kell kitekert tartással döntögetni a telónkat. Ide sorolható negatívum, hogy minden játékindításnál alaphelyzetbe áll az irányítás és újra kell kalibrálni a menüből. 4 másodperc alatt megvan, de nem hiszem, hogy nagy erőfeszítés lett volna elmenteni ezt a beállítási lehetőséget, ahogy a program teszi az elért eredményeinkkel.

Mivel a pályák véges száma és linearitása miatt nem nagy a program szavatossága, ezért a készítők az érmek és pontok gyűjtését, valamint ezek megosztását és rangsorolását helyezték előtérbe. Ha úgy tartja kedvünk Facebookon kiírhatjuk milyen jó ponteredménnyel tudtunk egy-egy szintet teljesíteni, vagy ranglétrán csekkolni, mennyit kell még fejlődnünk, hogy mi legyünk a dobogó legfelső fokán.
Minden pálya végén kapunk egy rangot (arany, ezüst, bronz) annak függvényében, hogy milyen gyorsan, mennyi életet veszítve és mennyi életerőmodult gyűjtöttünk össze. 100 életerőmodul egy extra életet jelent, már csak ezért sem érdemes elhagyni egyet sem.

Negatívum is akad azért. Ami talán a legfontosabb, nincs profilkészítési lehetőség. Lehetőségünk van ugyan a teljesíteni kívánt pályát kiválasztani, de a profilkezelést én el tudtam volna viselni. Másik dolog ami az előzőből egyenesen következik, hogy a játék nem ment pályák közben. Nem mondanám, hogy hosszúra nyúlik egy egy zóna teljesítése, de ez sem egy olyan kunszt, amihez sztárprogramozót kellett volna felvenniük a készítőknek csillagászati gázsival. Más, gyengébb játéknál lehet ezek a hiányosságok nem is érdemeltek volna említést, de egy ilyen jól összerakott alkotáson ezek már bizony lehetőségek a szőrszálhasogatásra.

Végszó gyanánt annyit mondanék, hogy a mai fiatalság bizonyos esetekben a játékok szempontjából szerencsésebb helyzetben van, mint az én korosztályom volt anno. Több 100, vagy több ezer játék elfér a zsebükben, nem kell városokba vagy piacra menniük, ha be akarnak szerezni egy vagány új gamét, mint például a Dark Nebula ami potom $1. Egyszerűen csak felpattannak egy Internetes webáruházba és némi pénz lecsengetése után már a telefonjukon van a kívánt alkalmazás. Másfelől viszont már 190 forint egy gömb fagyi… Döntse el mindenki maga, melyik gyermekkorba vágyik. 🙂

Dark Nebula (iOS) | Fejlesztő: 1337 Game Design

Teszt ideje: 2012. Július | Tesztelt hardware: iPhone 3G

Appstore link