Miután a hetvenes évek végén zöld utat kapott életem, fizikailag a keleti blokkon belül, annak hatásain kívül viszont többek között a Csillagok háborúján nőttem fel, mint oly sok kortársam. Azokban a „lukszkájvókeres” időkben bizony nagy hatással bírtak ezek a filmek az ember gyermekének gondolatvilágára – sokunknál ez mind a mai napig kitartott. Bár nem vagyok egy minden hájjal megkent, jelmezes-beöltözős, az összes apró részletet kívülről fújó rajongó, a Star Wars fantasztikus univerzuma mindörökre magával ragadott. A mai napig szintén kedvencem a Vissza a jövőbe trilógia, mely a könnyed hangulat és a komédiába illő események közepette azt sugallja, hogy bármilyen sorsszerű dolgok irányítják az életünket, a saját jövőjét mindenki maga is befolyásolhatja. Aztán jött A Gyűrűk ura, ami a valaha filmvászonra álmodott egyik legszebb mese a kitartásról, a barátságról és az összetartásról. Ellenben érdekes, hogy amikor komoly filmet kellene megneveznem kedvencemként, általában egy sem jut az eszembe! Persze említhetnék néhányat, de az legalább olyan sablonos lenne, mint amiket idáig felsoroltam. Szeretem például a Gladiátort. Na tessék. Jó macsó film, szinte minden hímnemű egyed kedveli. Többek között nagy hatással volt rám a Holt költők társasága, a Hair, az AI, a United 93, és még sorolhatnám. A sorozatok közül ez leginkább talán a Star Trekre igaz, különösen az Új nemzedékre és a Voyagerre. De úgyszintén tetszett a legutóbbi, újragondolt moziváltozat, valamint a közelmúltban a Becstelen brigantykat, az Avatart, de a Kecskebűvölőket is figyelemreméltónak találtam. Habár utóbbi film alapvetően lazára veszi a figurát, a zárszó abszolút igaz: „a világnak nagyobb szüksége van a Jedikre, mint bármikor”!

Ami a videojátékokat illeti, nem titulálnám magam túl nagy gamernek, ellenben megrögzött PC-s arc vagyok. Hiszen egy megfelelő bővíthető számítógépen a legújabb programok is mindig szépen, a maguk teljes pompájában elfutnak, és ráadásul a PC-k még rengeteg más dologra is használhatóak. Na de ennyi volt a reklám helye. Életemben a legtöbbet minden bizonnyal FPS meg egyéb lövöldözős-gyilkolászós játékkal játszottam, de azért akadt néhány stratégia, RPG, kaland, sport és autóverseny is. A lényeg, hogy jó legyen a hangulat és meglegyen a kellő sikerélmény, na és persze az irányítás se legyen túlságosan bosszantó. Ez majdnem teljes mértékben össze is jött anno a Quake 3-as korszak idején, amikor saját klánunk volt TOMPA (The Official Mad Player Alliance) néven, így toltuk igencsak komolytalanul a neten és LAN-partykon. Személy szerint a Darth DNS titulus alatt próbálkoztam, bár amikor tartósan nagyobb volt az ellen sikerélménye a sajátomnál, előfordult, hogy ezt „TOMPAlimadár”-ra változtattam. Ha pedig kivételesen gyenge napot fogtam ki, nemes egyszerűséggel „yourself” néven nyomtam – így legalább annyit elértem, hogy aki lelőtt, azt látta kiírva, hogy kinyírta önmagát. De szép idők is voltak!

Röviden ennyit rólam, aki többet szeretne tudni, az úgyis megtalál:) Ha minden igaz, hamarosan a cikkeimet is olvashatjátok az oldalon – filmkritikákat minden bizonnyal, az egyebeket pedig majd meglátjuk. Köszönet Marco-nak a bizalomért, Gocsának pedig a segítségért!